Hi!

Az a helyzet, hogy a gyerekeknek kicsit szelektív hallásuk van, de ez  a csordaszellemnek köszönhető. Ha egy gyerek van velem, az istenes, kettő az irányítható, háromnál viszont kisebb problémáim szoktak adódni. :) Pedig alapjáraton hárommal vagyok... Bizony előfordul, hogy mondok nekik valamit (vagy akár ordítom, hogy egyáltalán hallható legyen a hangom a három gyerek visításától/üvöltésétől), de egyik fülükön be, másikon ki. Ugyanis, ha azt látják, hogy az egyik nem csinál semmit, akkor a másik sem, és ez így van jól szerintük. Csordaszellem, mint említettem. Valamikor Süvi kitalált nekik valami szófogadási versenyt, de ez asszem 1 v. 2 gyerekre volt hitelesítve, és nem tudom, milyen technikával, vagy eredménnyel, de ettől függetlenül külön szálon helyi stratégia lett kidolgozva.

Ez ott kezdődött, hogy anyu vett nekik érmeket. Az a lényege, hogy - mondjuk - aki leghamarabb megeszi az ebédet, az kapja az aranyat, a második az ezüstöt, és még a harmadik is megkaphatja a bronzot, HA megeszi az ebédet. :) Ezek az érmek amúgy anyunál maradtak. Ez azzal egészült ki itthon, hogy szófogadásért piros pontot osztogattam, és mondtam, hogy számolom őket, beszámolok majd maminak, és kaphatnak erre is érmet. Idáig mondjuk el se jutottunk, az érmezés mindig külön esemény volt, nem megszerzett pontokhoz köthető. :) Tehát, ez szép, és jó volt, gyerekeket én még nem láttam ilyen hamar összepakolni a kádban, vagy pizsamába ugrani, ha piros pontot szerezhettek érte. :)

Aztán úgy gondoltam, hogy ez így nem kerek. Gyűlnek a pontok, aztán nyakukba akasztanak érte egy érmet napközben, ha épp anyuéknál vagyunk? Tovább kellett fejleszteni a tervet. Jelenlegi - egyelőre ideálisnak tűnő, de a tapasztalat majd megmutatja - helyzet az, hogy van 3 füzetünk. Nagyon kis csinosak, a gyerekek választották maguknak. Mindegyik füzethez választhattak magunknak 1-1 ív matricát. Bencének dinós, Kincsőnek hercegnős, Levikének meg bohócos, mert autós nem volt. :( A füzetbe írom bele a piros pontokat a teljesített kéréseim után (amiért pontot is ígérek), és 10 pont után beragaszthatnak egy matricát. (A 3 gyerekből 2-nek már van 1 matricája. :) ) 10 matrica után pedig ajándék jár (igen, ez 100 pontot jelent, úgyhogy igyekezniük kell szófogadónak lenni). Bence első célja egy dinó megszerzése, Kincsőnek egy hercegnő az álma (asszem Hófehérke), Levi meg persze autóról álmodozik. :D

A leghúzósabb része a napnak az esti rutin szokott lenni, amikor tényleg "közös foglalkozás" van, és ilyenkor megbolondulnak. Tehát, nem az van, hogy Bence mondjuk mesét néz, Levi kocsit tologat, Kincső meg kifestőzik, hanem tényleg együtt vannak, és játszanak a kádban, harcolnak öltözködés helyett, és trécselnek este az ágyban. Csak egymásra figyelnek - rám nem feltétlenül. :) A "Nem lesz esti mese!" fenyegetés egy vicc már igazából. :)

Nos, mióta bevezettük ezt a rendszert, olyan igyekezet, és lelkes fegyelem van, hogy odáig vagyok! Kijövök a szobából lámpaoltás után, és onnantól csend van. Nem egy órás traccsparty, ami veszekedésbe és hisztizésbe is fulladhat, mert Bence épp olyat talál mondani, ami Kincsőnek nem tetszik. :) Hiszti max olyan miatt van, hogy az egyik gyorsabban veszi fel a pizsit, mint a másik, és akkor nem neki jut a piros pont. :) Ezt is már finomítottam arra, hogy nem az első kapja a pontot, hanem mindenki, aki nagyon gyorsan felöltözik, és ezért megérdemli. :)

Nem tudom, hogy ez a módszer mennyi ideig lesz alkalmazható, de nagyon-nagyon remélem, hogy a beígért ajándékok kellő húzóerők ahhoz, hogy folyamatosan. :)

Majd beszámolok néha róla. :)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.