Hi!

Ma kicsit sűrű délutánom volt, mert fél 5-től szülőire kellett mennem, majd utána még egy rendkívüli szülőit is beiktattak a csoportnak.

A "sima" szülőin nem csak a Halacska csoport volt, hanem azok gyerekek anyukái is, amely gyerekek jövő év szeptemberig betöltik a 6. életévüket, és tankötelesek lesznek.

Egy református általános iskola igazgatónője, annak helyettese, és az iskolalelkész jöttek ismertetni a programjukat, egyebeket. Amúgy itt van egy köpésre tőlünk a Camponával szemben a dombon, de mondjuk nem oda tervezem íratni Bencét. Másik egyházi iskolába, ami közelebb van a család többi tagjának is, illetve közvetlen buszjárat vezet haza tőle. Azért lehet, hogy majd elmegyek egy nyílt napra, B tervnek még mindig jó. 3 csoport indul, egy emelt szintű művészeti, egy emelt szintű matek, és egy emelt szintű nyelvi osztály. Még csak most került át a reformátusokhoz, a felsősök pl. egyáltalán nem "egyháziak", már, ami az iskola (gyerekek) szellemiségét illeti. (Gondolom arra célzott az igazgatónő, hogy neveletlen banda, vagy nem tudom. :D ) Úgyhogy ezt hallgattuk egy bő órán keresztül.

Utána távozott mindenki, aki nem halacska csoportos, volt egy kis szünet, és 3/4 6 környékén már neki is láthattunk a rendkívüli szülőinek. Senki nem tudta, mi lesz, mindenki tippelgetett, de a végeredmény drámaibb volt, mint, amire bárki számított. Ezt mondjuk írhatnám idézőjelesen is, mert én inkább jó meglepetésnek tartottam. :)) Bence egyik óvónénije váratlanul távozik a csoportból, lényegében azonnali felmondással, és már csak egy hetet lesz. Ez ugye azért "drámai", mert a gyerekek őt ismerik, őt szeretik, benne bíznak, és, ez biztos nagy váltás lesz nekik, aminek senki nem örül. (Ahogy láttam, a szülők semmiképp.) Hát, én igen, Bencét meg nem féltem.

Az óvónő egy aranyos, szimpatikus nő volt (bár Bence eredeti óvónőjét - Liza  nénit - ezerszer jobban szerettem, de ő is elment), de az elmúlt hónapokban nagyon megváltozott. A kedves, mosolygós nőből egy idegroncs lett ránézésre. Lefogyott még jobban, befordult, már sosem láttam mosolyogni, és, ami a legdurvább, hogy folyamatosan remeg a keze. Azt nem tudom hogy napközben mi van, amikor a gyerekekkel foglalkozik, de, ha beszélek vele, akkor remeg a keze, mintha hatalmas stresszként élné meg, hogy kommunikálnia kell velem (vagy gondolom bárkivel). Hiába kedvelem - már, amennyire - hiába sajnálom, úgy gondolom, hogy a gyerekeknek sem feltétlenül jó, ha egy ilyen nőt látnak, a belőle áradó energiákat veszik fel egész nap, és ő foglalkozik velük. Nekik gondolom ez a természetes, de attól még nem jó - így kívülről. Isteni csoda folytán máris van új óvónő, aki december elsején kezd, ő is ott volt ma. Én első pillantásra beleszerettem, és összetehetem a két kezemet, hogy a régi óvónő helyett jön ez az új. Nagyon jó lesz a gyerekeknek! Nyilván, bármi baja is van a távozó óvónéninek, a feladatát jól ellátta, tapasztalt, kedves nő volt, de ez az új kislány egy felüdülés lesz a gyerekeknek. Egy 24 éves tünemény, túl sok tapasztalata még nincs, idáig 9 hónapot dolgozott egy német tannyelvű óvodában, miután befejezte az egyetemet. Ott most felmondott természetesen. :) Amúgy most kezdte a másoddiplomáját is a munkájával párhuzamosan, hitoktatói karon. Ennek ellenére egy "dögös" csaj, derékig érő barna hajzuhataggal, csinos pofival, és olyan kellemes, nőies megjelenéssel. Már, ezt csak azért említem, mert mindig "panaszkodni" szoktam arra, hogy a vallásos nők hogy öltözködnek. Hát, a lányon egy térdig érő hasított bőr csizma tuti volt a nadrágja felett, nem rakott szoknyában járul elénk. :D Na, próbálok valami előzetes benyomást kreálni nektek. :D És, ahogy beszélt, meg a jelleme, kisugárzása... Örülök a cserének, az akarom csak mondani lényegében.

Ennek kapcsán talán már csak meg fogom írni az önkormányzati-, kontra egyházi ovi közti elképesztő különbséget annak kapcsán, amiket mostanában olvastam neten, meg hallottam gyerekes ismerősöktől. Bár, kissé döcögősen indult a karrierünk Bencével itt, most már elmondhatom, hogy igazán szerencsések vagyunk, hogy ide járhatnak a gyerekek. Nagyon komolyan.

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.