Hi!

Hétvégén nem volt túl jó idő, úgyhogy nem igazán tudtunk programot szervezni, viszont rájöttem, hogy a macskának estére nem lesz már kajája, úgyhogy beütemeztem egy vásárlást az Aldiba. Ha már kimozdultunk, akkor megígértem Bencének, hogy benézünk a Camponába, és megnézzük a papír-írószer boltot, mert napok óta nyúzott, hogy ő vágni akar otthon. Ollót a kezébe meg ugye nem adok, úgyhogy beígértem neki(k), hogy veszünk gyerekollót. Ha már ott tartottunk, hogy benézünk a Camponába, akkor az is eszembe jutott, hogy utánajárok a dinókiállításnak. Az volt ugyanis, hogy egész héten láttuk a plakátokat az út mentén, és Bence már nagyon izgatott volt miatta. Persze olyan plakátok voltak, mint a cirkusziak. Villanyoszlopokra kiragasztva az A3-as papírok, és persze a képen kívül más infóhoz nem jut az ember. Pedig én már próbáltam lassítani mellette, villanyoszloponként más sort nézni, minden, de csak odáig jutottam el, hogy kiállítás, Campona, meg november. Úgyhogy ennek is utána kellett járni.

Amit sikerült is, a papír-írószer boltban, mert hol érdeklődjön az ember? :) Vettünk 3 csini ollót, mindenkinek más színben, majd a pénztáros útmutatása alapján elindulunk irányba. Persze túl is mentünk volna rajta, ha nem az ajtó előtt nyom a kezembe egy kupon egy ember. Ilyen ingyenes kupon volt, hogy veszek egy jegyet, és ingyen mehet be velem vki a kiállításra. Amúgy két darabot adott. Ami amúgy nem számított, mert Levinek nem kellett jegyet fizetni, mert pici. Ránézésre. Meg se kérdezték hány éves, csak annyit mondtak, hogy neki nem kell fizetni. (Ez persze az után történt, hogy még lemehettünk pénzt kivenni, mert csak készpénzzel lehetett fizetni.) Szóval, 1000 forint volt egy jegy, egységesen, ami elég sok volt azért a gagyiért, ami bent várt minket, de végül is 2 ezer forintot fizettem ki 4 főre, így nem olyan vészes.

Volt bent kb. 8 műanyag dinoszaurusz, egyenméretben. Meg volt egy nagy T-Rex fej, aminél vibrált a fény, és időnként félelmetes hangokat hallatott. Na, ez nagyon vicces volt, mert épp előtte álltunk, amikor "megszólalt", és Levente rémülten hátrált mindjárt 5 lépést. :)) És sehogy nem bírt megbarátkozni a dologgal. Leguggoltam, ült az ölemben odabújva hozzám, és mindig elbújt a vállam (vagy az ollója) mögé, ha megszólalt a hang. :)) Nagyon cukor volt. :) Nem sírt, nem panaszkodott, nem akart kimenni, csak nagyon bizonytalanul méregette a dolgot, és aggódott kicsit. :)

Pont a fej mellett volt egy ajtó, ami bevezetett egy pici, lepukkant terembe, amibe be volt téve kb. 10 szék, amiből az egyiken egy projektor helyezkedett el, és vetített aaaa... mi a neve? Amire vetíteni szoktak, olyan fehér izé, amit lehúznak, és nem lepedő. :D Na, arra. Valami dinós műsort. Oda is bementünk, bár Levit a fej előtt karban kellett elvinni befelé és kifelé menet is. :) Nézték a gyerekek a műsort egy ideig, én őket, aztán megint megnéztük a kiállítást, aztán csak kijöttünk. Mindamellett, hogy alig volt látnivaló, szerintem baromi sokáig időztünk ott, vagy egy órát. :))

Utána vígan hazamentünk, és fürdetésig csináltak egy hatalmas halom papírfecnit. Elmélyült vagdosás folyt a nap hátralévő részében. :)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.