Hi!

A gyerekek kapcsán meg szeretnék örökíteni pár mozzanatot a életünkből, mert csak. :) A péntekek a "kedvenceim". :P Az odáig oké, hogy reggel ostorral hajtom őket nagyjából, hogy 7 körül (inkább negyed 8) el tudjunk indulni itthonról, hogy fél 9 körül meg is érkezzek a munkahelyemre. Ez idáig rendben van, bár asszem nem sokan dicsekedhetnek ilyen jó szintidővel, de három gyerek az három gyerek, és bizony mindenkinél asszisztálni kell még, mielőtt leadom őket. Meg teszünk kis kitérőt a boltba is. De a délután! Na, az a legjobb rész, főleg pénteken, mint említettem. :)) Bevásárolok hétvégére meló után. Mostanában kevesebbet járunk anyuékhoz, ennek megfelelően sűrűbben főzök. Azt persze nem tudom, hogy miért, mert otthagyok sok ezer forintot a boltban, főzök, majd ők esznek két falatot, és többet nem kérnek. Így megehetem én, pedig én meg elvagyok bármivel, külön nem főznék magamnak egy lábas levest mondjuk. És úgy sincs értelme, hogy akkor majd lesz hétfőre kajám, mert már szombat este betolom a fejembe vacsi címszó alatt, mert ott van, és finom, és kívánom. :) Úgyhogy a hülyének is megéri, hogy főzőcskézzek, még az is olcsóbb lenne, ha rendelnék egy akármit, szétosztanám közöttünk, és el is fogyna, és feleannyiból kijönnénk. Na mindegy. Visszakanyarodva. Bevásárolok, távozom a boltból 2 zsák kajával, berakom a kocsiba. Jó esetben még megyek valahová shoppingolni, de nagyjából rossz esetben is, mert akkor még korán van ahhoz, hogy menjek a gyerekekért. Még egy zacskó cucc. Utána megyek a gyerekekért. Reggel nagykabát, délután póló. Max. pulcsi. Magamhoz veszek 3 kabátot, esetleg 3 pulcsit is. (A sajátomon felül.) A hétvégi szennyest. Ágyneműt. Belapátolom ezeket is a kocsiba, kicsit tetriszezem velük, hogy azért még be tudjam csukni a kocsi ajtaját, majd indulhatunk haza. És ezeket utána be kell vinni (olyan 1 köbméter cucc), és ki is kell pakolni. (Egyéb napokon csak ruházatot, és esetleg egy zacskó kaját viszek be, ami nem zsák méretű.)

Ruhatár selejtezése. Évente kétszer, anyám segítségével. Ez úgy néz ki, hogy az összes ruhát kipakolom feltornyozva a két kanapéra (két köbméter ruha minimum, és most nem viccelek, ha lesz kedvem, képet is töltök fel ehhez a bejegyzéshez), meg kidobálom a cipőket a földre. És egyesével megnézünk minden ruhadarabot, hogy jó lesz-e még következő évszakban a rövid ujjas, elég hosszú lesz-e a nadrág, mit tegyek el, mit lehet leselejtezni. Van-e elég hosszú nadrág tavalyról, Bence ruháját Kincső fogja-e már hordani, vagy Levi, mit kell venni, kinek, mennyit. Ez több órás meló. Kb. egy zsák ruha vár most arra, hogy Kriszti átnézze (áthívtam ma estére, mert Helga fiatalabb Kincsőnél, Barni fiatalabb Levinél), a többi meg megy a védőnőhöz - mint mindig - hogy adja a rászoruló családoknak. A 3 gyereknek van 11 sapkája, kb ugyanennyi sálja (vagy több), kb 20 pár cipője (azt össze sem számoltam), és akkor most csak arról beszélek, amit nem selejteztem le kinövés/tönkremenés miatt. Persze Levinek van mindenből sok. :)) A szekrényben alig férnek el a kabátok (nagykabát, széldzseki, átmeneti, stb, persze mindenkinek), és akkor kint is lóg a fogason az aktuális. (Fotót szintén tudok majd mellékelni.) Nem kis meló, de évente kétszer belefér. Ez is megvan.

Készül a játszószoba. Kettes számú gyerekszoba lesz, ha már külön szobát igényelnek, de most az egyik szoba lesz a hálószoba (ággyal és ruhásszekrényekkel), és a másikban pedig a játékok foglalnak majd helyet. Nyáron már kifestettem, már a szekrények is megvannak egy ideje, de még csak most lettek összeszerelve, és most hétvégén költöztetjük át a játékokat. Egy részüket (könyvek, labdák, plüssök, állatsereg, nagyobb játékok) már átvittem, a többi holnap költözik. Már most imádják, úgyhogy jó lesz az, bár sokáig félkész lesz. Mert nem fogom telezsúfolni, elvégre hosszú távon oda ágy,  ruhásszekrény és asztal is jön majd, azoknak fenntartom a helyet. :) Vagy bármi másnak, amit épp kapnának a következő években, és nagyobb. (Konyha, barkácspult, babaház, mittudomén...) És ez a szoba meg ugye kertkapcsolatos is, úgyhogy remélem, hogy remekül ki lesz használva innentől. :)

Bence. Mostanában sokat változott, és nem csak amiatt, hogy le lett vágva a haja rövidre. :)) Valahogy komolyabb, nagyfiúsabb, az oviban is megtalálta már a helyét szerintem. Jelenleg három lány szerelmes belé (az egyikről nem is tudott, csak az anyukája mondta ma nekem az oviban, hogy a lánya szerelmes a fiamba), úgyhogy mondhatni nagyon is elfogadják már őt. :) És a fiúk is mindig jönnek oda hozzá, mikor az öltözőszekrénynél vagyunk. Ezeknek a változásoknak kimondottan örülök. A logopédust a héten nem tudtam elérni, mert persze mobilszáma nincs, az oviban heti kétszer van bent, aztán vagy eszembe jut hívni őt, de nem tudják adni, vagy nem jut eszembe akkor felhívni, mikor lehetne. Ki van ez találva. De megvettem már a fejlesztő füzetet, és a vázlatfüzetet is a foglalkozásokra, amikre még nem is jár. :)

Kincsővel nincs semmi extra, gyönyörűen elfoglalja magát az óvodában, sok barátja van, rengeteget rajzol, és még sosem volt rá panasz. Imádja az ovit, alig lehet kiimádkozni a teremből, amikor megyek érte. Jár tornára (arról még nincsenek infóim), és még mindig egy bújós cica, aki mindig jön simogatni, puszilgatni engem, miközben udvarol, hogy mennyire szép vagyok, és mennyire imád. :) Jó is egy kis csaj a háznál. :D

Levi egy cukorborsó, egy rettenetesen huncut ördögfióka, akit állítólag elkényeztetek, mert ő a kedvencem, ami persze nem igaz, csak ő a kicsi. :) Akit még lehet valamennyire babusgatni és megzabálni. :) Ő meg kihasználja, hogy édi vörös feje van, huncut mosolya, és zabálnivaló. :) És annyit tud segíteni! Tegnap este is csináltam a tejfölös mártogatóst a burgonyasziromhoz  (fröccshöz csinálom kísérőnek általában), ő meg hozta nekem a fiókból a kanalat  kérés nélkül (!), végignézte a műveleteket, végigkérdezte a fűszereket, és nagyon próbált tevékenyen részt venni. :) A megevésben is persze. (Pedig akkor már fogmosás után, fekvés előtt volt... ) Amúgy a bölcsibe már rendben bemegy reggelente, mióta kitalálta, hogy reggel nem fog sírni, és vele sincs semmi gond odabent, imádják a gondozónők. Írtam is már, hogy addig el sem engedik, míg puszit nem csaltak ki tőle. :)

Ezek az események vannak most felénk.

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.