Hi!

Elképesztő, hogy gyerek és gyerek között mennyi különbség van, még akkor is, ha azonos nevelést kapnak.

Ma megint olyat tapasztaltam a játszótéren, hogy csak ültem, figyeltem, és hitetlenkedve mosolyogtam (meg kameráztam).

Kincső általában eljátszik magában, vagy ahogy éppen adódik. Ma viszont kijelentette nekem, hogy megy a nagyokkal játszani, majd távozott. Én épp Levivel foglalkoztam, de nem sokra rá inkább leültem egy padra, és figyeltem az eseményeket. Kincső minden probléma nélkül becsatlakozott két nagyhoz (életkorokat sosem tudok megállapítani, de minkét gyerek egy fejjel nagyobb volt nála; 8-12 év közöttiek szerintem), és nem elég, hogy becsatlakozott, de konkrétan "átvette a vezetést". A fiú, meg a lány ott sürgölődtek körülötte, mint valami udvartartás. Ha Kincső elindult valamerre, akkor követték, utánozták, amit csinál, játszottak vele. Segítettek neki kézen állni. (!) Megfogták Kincső egy-egy lábát, és tartották, míg a kezén állt. Versenyeztek, hogy ki dobja magasabbra a gesztenyét, és Kincső gesztenyéjét mindig felszedték, és a kezébe nyomták. Mindenki megmutatta a tudományát, hogy tud tornázni, fél lábon állni. Kincső araszolt a homokozó szélén (a rönkökön) körbe, ők meg sétáltak közben mellette, és beszélgettek vele. Felemelték, megcsodálták, hogy bukfencezik. Stb.

Na, mindezen azért vagyok ledöbbenve, mert idáig mindig az ellenkezőjét láttam, hogy a nagyok kiközösítik a kicsiket. Vagyis Bencénél láttam, aki szintén mindig rohanna a nagyok után, de olyan kis bátortalanul, és ő a kis utánfutó ilyenkor, akivel nem foglalkoznak. Kincső viszont a magabiztosságával, talpraesettségével, intelligenciájával, élelmességével, a kisugárzásával viszont mindent elér, amit akar. Mondom, 2-3-szor annyi idősek voltak a játszópajtások. Mondjuk Kincső amúgy is mindenkihez, felnőttekhez is odamegy, mesél nekik v.mi érdekeset, megdicséri a bármilyüket, ami épp tetszik neki, és valami szemtelenül közvetlen. És ez mindenkire hatással van.

És mindezeket úgy, hogy nem tolakodva csinálja a dolgait, hanem kedves, előzékeny, érdeklődő stb.

Az óvónők is fülig érő szájjal várják mindig, ott ölelik vidáman, míg Kincső komoly fejjel bemutatja az aznapi kincseit, amit vitt magával. Minden nap meséli nekem, milyen új barátai vannak, és most már egy fiú is van köztük. (Dani) :) Már 6 barátja tuti van, akikkel rendszeresen játszik, és, akiket megnevez, és szereti őket. Bence - szegénykém - ennyit egy év alatt nem tudott felsorolni. :/

Na, ömlengtem eleget, de ennyi kijárt neki. :)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.