Hi!

Nem szoktam megörökíteni itt minden egyes kimozdulásunkat, mert nagyjából ugyanaz történik mindig egy játszótérezésnél/fagyizásnál/vadasparkolásnál/satöbbinél, de ma a Kopaszi-gáton annyi élmény ért minket, hogy ezt azért muszáj megörökítenem. :)

A gyerekek ugyebár hivatalosan betegek, tehát itthon vagyunk, azaz nem annyira, mert talán első nap volt az, hogy egész nap itthon voltunk. A ma délelőtti program az volt, hogy szépen kimentünk a Kopaszira, mert az hétvégén zsúfolt, hétfő délelőtt viszont nem.

Nagyon kellemesen indult a nap, fociztunk sokat a fűben, utána leültünk a nagy kövekre kisebb köveket hajigálni a vízbe, megtekinteni a helyi kacsaállományt, majd összeszedelőzködtünk, hogy keressünk egy alkalmas helyet a tízóraira elcsomagolt gyümölcsök elfogyasztására. De előtte Kincsőnek pisilnie kellett, úgyhogy elindultunk a wc-k felé. Bence mindenképp a fűben akarta rúgni a labdáját, pedig kértem, hogy az úton tegye, és ennek meg is lett a böjtje. Két gyerek bejött velem az épületbe (wc-re), de Bence nem jelent meg, úgyhogy kimentem érte, hogy ugyan, jöjjön már be ő is, ha kell pisilnie, ha nem. Na, azért nem jött be, mert a "szakadék" szélén állt, és kétségbeesetten zokogott, mert a labdája "véletlenül" belegurult a Dunába.

Itt következett egy hosszabb időtartamú világvége. Pisilés után mindannyian kiálltunk a szakadék szélére, és néztük a vízben a pöttyös labdát, ami épp olyan áramlatokon úszott, hogy nagy köröket tett a part közelében, és nagyon nem akart még elindulni mondjuk Dunaújváros felé. Így persze még nehezebben viselte, hogy ott van a labda, és mégsem jut hozzá. Könyörgött, hogy menjünk le, hozzuk vissza, én meg próbáltam neki magyarázni, hogy én még le is tudnék menni érte, még a vízbe is belegázolnék, de kizárt dolog, hogy fent hagyom őket egyedül, mint, ahogy az is kizárt, hogy levigyem őket. A jónak induló nap épp ott tartott, hogy esküdjek meg, hogy soha többet nem jövünk ide, hogy ez élete legrosszabb napja, de elveimmel ellenben megmondtam neki, hogy hazafelé veszünk egy ugyanilyet. De ez az eset is azért történt, mert nem fogadott szót, ez volt a büntetése, és még egy ilyen alkalom, és nem kap újat senkitől. Remélem memorizálta az esetet. De legalább megnyugodott, és végre megették a reggel felkockázott sárgadinnyét, egy adag almát, meg a bónusz csokit.

Utána játszótereztünk egyet, ami - meglepő módon - nagyon tetszett neki. Tegnap a Feneketlen-tó mellett lévő játszótéren Levi elásta az autóját a kavicsban (nem lett meg), a mait sikerült ügyesebben elásnia, ennek örültem. :) Régen mindig azon imádkoztam, hogy jöjjön már v.ki a játszótérre, ne legyen egyedül a gyerek, legyen társasága, akikkel játszhat, mostanában meg mindig azon imádkozom, hogy ne jöjjön senki, vagy ne jöjjön több gyerek, mert olyan jól elfoglalják magukat együtt, és övék az összes játék, és nagyon élvezik. :D Jött egy csapat babakocsis anyuka, alig egy éves gyerekekkel, akik ültek egy helyben, és néztek ki a fejükből, meg jött egy lány, kicsit idősebb Kincsőnél, úgyhogy ideális létszám volt. :)

Hazafelé pedig volt még egy hihetetlen élmény. :) Van egy rendőrörs a Kopaszin, ami előtt természetesen rendőrautók álltak. Levente meglátta, egyből izgalomba jött, úgyhogy azonnal új célállomást neveztem meg a kocsink helyett, és a gyerekek vidáman szaladtak rendőrautót nézni. :) Épp akkor jött ki két civil rendőr is, akik próbálták átverni a gyerekeket, hogy az nem is Skoda, hanem Ferrari, de mondtam nekik, hogy próbálkozhatnak, de nem fog menni. :)) Tudják ők, hogy az egyik Skoda, a másik meg Ford. :) És értetlenül néztek a rendőrökre, hogy azok miről beszélnek. :) Mindhárom autót boldogan végignézték, végigtapogatták, mire elindulhattunk.

Gyorsan elszaladtunk a Régióba venni labdát (kettőt is, hogy Levinek is legyen egy saját pattogós, ne legyen vita), és fél 1 elmúlt, mire hazaértünk. (Ennél jóval korábban szoktak enni.) De legalább mindenkinek jó étvágya volt, két tányér levessel indított mindenki, és utána egy hang nélkül aludt el a két kicsi egykor. Fel is keltem már őket, elkészült a második fogás, ne hűljön ki. :) Aztán indulunk tovább.

Pá!

Update: Amúgy Kincső antibiotikumát pont szombat reggel törtem el (kinyílt a doboz alja, amikor szedtem ki a hűtőből, és darabokra tört a földön), úgyhogy meg lett oldva a "szerintem nem indokolt Kincsőnél az antibiotikum" kérdése. Pont semmi baja sincs azóta sem, a nyirokcsomó-duzzanat mérete alig harmada a múlt heti állapotnak, és szépen tűnik el. Ezt leszámítva meg makk egészséges, a torka színét pedig majd megmondja a doki.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.