Hi!

Igazából egy összefoglalót akartam írni a hét végén, de muszáj megírnom a friss élményeimet.

A beszoktatás az óvodába egy hetes, vagyis a fél csoportnak 4 napos, mert az első fele hétfőre, a másik fele keddre volt beosztva időpontokra, hogy az óvónők mindenkivel külön tudjanak megismerkedni és foglalkozni. Kincső a második nap végére volt beosztva – neki kell a legkevesebb beszoktatási idő? – de kérésre elcseréltük egy korábbi időpontra, úgyhogy kedden fél 8-kor már meg is jelentünk az oviban. Anyuval, mert én nem tudtam ott lenni a munkám miatt.

Az első napról annyit tudok, hogy végig bent kellett lenni velük, és ebéd után mehettek haza a gyerekek. Anyu tapasztalata az volt, hogy 25 gyerek és ugyanennyi felnőtt egy csoportszobában kicsit túlzás, ezen kívül meleg volt, és éhes volt, úgyhogy összességében elég megterhelő volt. De Kincsővel minden rendben volt. :)

Ma viszont én mehettem, bár a mai már könnyített nap volt, azaz 10-kor el kellett menni, és ebédre kellett visszajönniük a szülőknek. Bár anyás beszoktatás van, volt egy-két apuka, és nagymama is, mert nyilván másképp nem lehetett megoldani ott sem.

Arról igazából nem akarok sok szót ejteni, hogy Kincső miket csinált, és hogy érezte magát - mert jól, és játszott - ezért inkább az én élményeimről.

Anyu már tegnap mondta, hogy van ott egy ismerőse, mert ők is járnak vasárnaponként templomba, és a foglalkozáson is ott szokott lenni a kislány. Sára. Egy tündéri csaj, hosszú, fürtös hajjal, és már látom, hogy Kincsővel legjobb barátnők lesznek. Reggelinél ők ültek egy asztalnál 4 fiúval még (16 fiú és 10 lány van a csoportban), majd az udvaron is együtt láttak neki krétázni a földön. Egy vidám, beszédes kislány, olyasmi, mint Kincső. Mert vannak csendes, visszahúzódó lányok is. De a legviccesebb az volt, hogy ugyanúgy néztek ki. :) Sári anyukájával összeöltöztettük (az udvarra) a lányainkat. :) Rózsaszín póló, keki nadrág, kék zokni, szandál. Hosszú, fürtös haj. Kb. ugyanolyan magasak is. Ezen jókat derültünk, csináltam is róluk sok fotót. (Sárinak van egy öccse is, egy éves, és két féltestvére is, azok nagyok, az apuka előző házasságából).

Van egy kislány, akinek angol az anyukája, tehát ő is angol anyanyelvű. Mutogattam is Kincsőnek sűrűn, hogy azzal a kislánnyal barátkozzon majd. Nem árt. :)  Kezdésnek jó társalgási alap, hogy ugyanaz a jele, mint Levinek. Szívecske. :)

Kincső szekrénytársa egy pici, csendes kislány, aki a nevét sem árulta el nekem, amúgy Jázminnak hívják. Tízórainál azért egyből odapattant a padra Kincső másik oldalára (az egyiken Sári volt), és Kincső is mondta hazafelé, hogy a Jázmin a barátnője. Igaz, egy szót sem beszéltek, de a szimpátia megvan. :) Neki szőlő a jele. (Mindenkinek a nyakában lóg a jele, Kincső sem tudta Jázmin nevét, csak mondta, hogy "szőlő" a barátnője. :) )

Vannak ikrek. Két angyalfürtös fiú. Hihetetlenül szőke, göndör hajuk van. De a legdurvább, hogy nem egypetéjű ikrek. Ilyenkor az szokott lenni, hogy fiú-lány, vagy azonos a nem, de totál nem hasonlítanak. Ez róluk nem mondható el.

Ott volt Dani is, akit a játszótéren ismertünk meg, de azon kívül, hogy az anyukájával köszöntünk egymásnak, más interakció nem volt vele.

Szóval, ma ennyi gyerekkel ismerkedtünk meg, a többi még fehér folt.

10-kor volt a távozás ideje. Mondtam Kincsőnek, hogy megyek el, mert mennem kell, de ebédre jövök vissza hozzá. Mondta, hogy jó, tudomásul vette (amúgy is tudott róla, hogy ez lesz), adott puszit, és ment vissza rollerezni. Hogy a  többiek hogy köszöntek el, és mennyi ideig, és mit szóltak hozzá a gyerekek, azt nem tudom, nem vártam meg. De délelőtt mindenki nagyon ügyesnek tűnt, nem sírt és lógott az anyján senki.

Fél 12-kor visszamentünk. Bencével találkoztam először az udvaron, kicsit trécseltünk, utána Kincsőt simán nem találtam. De sehol. Épp elkerülhettük egymást, mert végül Bencénél találtam meg az udvar azon felén, ahol nem szabadott volna lennie, tehát ott nem is kerestem. Azt mondta, hogy Panni néni megengedte neki, hogy átmenjen, de ezt nem hittem el neki. :)

Pár gyerek ott sírt az anyja ölében, mikor végre újra találkoztak, párról kiderült, hogy búcsúzás után 5-10 percig sírtak, de a többiekkel semmi gond nem volt. Gondolom nagyjából az a megoszlás, hogy ki járt előtte közösségbe, és ki nem.

Kincső ebédkor kicsit felfortyant, mert a helyét elfoglalta valaki, míg kezet mosott, és másik asztalhoz kellett ülnie. Meg kellett beszélni vele a dolgot, és beígérni neki másnapra a helyét, mert nagyon nem vette be a gyomra a dolgot. Ezen a héten még bárhová leülhetnek, jövő héttől állandó helyük lesz.

Igazából ennyit tudok írni a beszoktatásról. Ja, még annyi volt, hogy Jázmin anyja csodálkozott, hogy Kincső tényleg teljesen egyedül öltözik, hogy a pólóját is egyedül tudja felvenni, az ikrek anyja meg attól volt odáig, hogy Kincső egyedül mos fogat, mert náluk még ő mossa a fiúk fogait. (Itthon amúgy mindenki önállóan mos fogat, utána meg én mosom át még mindenkiét a biztonság kedvéért.) De az ikrektől a cumi is most lett elvéve ovi előtt pár héttel, mert itt már nem szabad használni.

Ebéd után felkaptuk Bencét is, elmentünk hármasban moziba, mozi után elmentünk Leviért, aki állítólag belázasodott. A gondozónő is mondta, hogy nem köhög, nem folyik az orra, nem hányt, semmi nem volt, csak belázasodott. Baja azóta sincs, de láza sem, remélem, hogy nem is lesz. De úgyis szabin vagyok a héten, csak délelőttre kell egy kis felügyelet, míg bent vagyok Kincsővel.

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.