Hi!

Ma elég sűrűre sikeredett reggelünk volt. Én próbáltam mielőbb összekapni magam, hogy elmenjek még vásárolni, mielőtt megérkezik a nő, Levikém meg lázasan kelt. Azaz csak úgy tűnt, mert igazából csak 37,2 volt a "láza", de olyan nyirkos volt az egész gyerek. De kezdem a fülbelövéssel. :) 8-kor hívott a nő pontban, hogy megérkezett, lent van, én meg amúgy láttam őt megérkezni, amikor mentem ki vásárolni, de úgy látszik, hogy nem akart korábban zavarni. :) Úgyhogy együtt jöttünk fel, mert 8-ra értem én is vissza.

Nagyon aranyos nő volt, mindent részletesen elmondott Kincsőnek, hogy mi, micsoda, mit fog csinálni, hogyan, és Kincsőt is mindig belevonta, hogy mit tud segíteni. Cicám egy rózsaszín szívecskét választott ki (Swarovski kristály persze). Szépen le lett fertőtlenítve a füle, ki lett jelölve a lyuk helye, le lett mérve, újra lett jelölve, és utána jött a lyukasztás. :) Kincső egy hang nélkül ülte végig az egészet, csak utána mondta, hogy egy kicsit megijedt, meg egy kicsit fájt. :) De csendben várta a második szúrást is ennek ellenére. :) Úgyhogy nagyon csini lett, nagyon jól áll neki a fülbevaló, és nagyon büszke rá. Én meg rá, hogy ilyen ügyes nagylány volt. :)

Levikém. Ő hőemelkedéssel és nyűgösen kelt, majd a reggeli teáját azon nyomban kihányta. Meg amit később ivott, azt is. Így indítottuk a reggelt. Ezen kívül fájt a feje, mert fogta a homlokát, és nyüszített, hogy "Bibis a fejem!". Mivel sérülés nem volt rajta, levontam a következtetéseimet.

Úgyhogy két részre oszoltunk. Anyu maradt itthon Levivel, aki a fejfájására kapott egy Nurofent, én pedig elvittem a nagyokat a Hüllő Zoo nevű helyre, ahol sok hüllőt, halat, pókot, és még pár rágcsálót is megtekinthettek. Itt szimpatikus lehettem a pénztárosnak, mert helyből kaptam 500 forint kedvezményt. :) "Tudja mit? Adjon háromezret." (1500 a felnőtt-, 1000 a gyerekjegy.) Vagy csak ennyire fiatalos vagyok. :D A kiállítás után nagyon szívesen mászkáltam volna velük egyet a központban, rengeteg látnivaló volt, csak parkolni nem lehetett. Azaz 320 forintért óránként, és egy óránál többet nem lehetett bedobni, ezért ez így kicsit zavaró volt.

Visszamentünk a bázishoz, és elmentünk abba az étterembe, ahol első nap is ettünk, csak most pizzát rendeltünk, mert Bence azt kért. Egyet rendeltem hármunknak, ők ettek meg ketten egy felet, meg én a másik felét persze. Valami isteni volt. Ilyen könnyen pizzát én még nem tudtam szeletelni! Tökéletes volt, mindenki meg is evett mindent. :) És miután végeztünk, azután mentünk vissza a szállásra.

Levike jobban volt, állítólag nem hányt már, de nem is evett, csak ivott. 1 körül lefektettem őket, majd elaludtunk mindhárman, anyu meg elment Bencével vásárolni és ebédet szerezni magának, úgyhogy elütötték az időt.

Ébredés után Levi már megint lázas volt. Anyu elment a nagyokkal még vásárolni, mert valamit elfelejtett, én meg próbáltam megetetni a nyűgös babát. Evett is egy kis rizst, de, amikor fél órára rá ivott, akkor megint sugárban hányt ki mindent. Ezután indultam el vele az ügyeletre, amit már reggel megnéztem a neten, hogy merre van, és mikor. Reméltem, hogy ezzel egy időben a nagyok meg tudnák nézni anyuval a Jókai parkot, de kiderült, hogy apu már elindult otthonról hozzánk, úgyhogy ők őt várták.

Az ügyelet remek volt. Üres volt az egész épület, én meg odamentem a 6-os ajtóhoz, mert a bejáratnál ki volt írva, hogy ott van az ügyelet. A 6-os ajtón egy cetli várt, hogy menjek a 4-es ajtóhoz. Azon is egy cetli várt, hogy betegnél van kint, 6 körül ér vissza. :)) Úgyhogy vártunk, és egy automatából még innivalót is tudtam venni a szomjas gyereknek, amit szerencsére nem hányt ki.

6-kor pontban meg is jelent az orvos, és a következőket állapította meg: csak egy egész kicsit piros a torka, nem vészes, de valami váladék van a torkán, ami az orrmandula felől jöhet talán, és ő arra gondol, hogy ez ingerli hányásra a gyereket, mert mást nagyon nem lát rajta, ami gond lehetne, holott végignézte rendesen. Írt fel egy kanalas orvosságot, és pénteken vissza kell vinni, ha nem múlna el a hányás, vagy láz addigra. Még nem tudtam kiváltani, mert csak egy gyógyszertárról szereztem tudomást (máshol minden sarkon van), ami egy sétálóutca közepén van a központban, aminek a pár km-es körzetében is esélytelen megállni, és oda nem fogom gyalog becipelni a beteg gyereket. Úgyhogy reggel ott kezdek. Kicsit bágyadt, de jobb a hangulata amúgy. Ja, és diétázzon. :)) Nem mintha bármit evett volna ma. :) És holnap azért még ne strandoljon a Balcsiban. Ja, amúgy akartam őket vinni a 21-22 fokos vízbe, azt nézve, hogy mikor kezd el szakadni az eső. :)

Úgyhogy a mai nap így telt, de nem volt gáz, igazából nem panaszkodott senki, hogy unatkozna, bár akartak még fürdeni menni este a medencébe, de anyuék vacsorázni mentek, és Levit nem tudom levinni, úgyhogy erről le kellett mondaniuk holnapig. Cserébe ma nézhetnek tévét az ágyban fekve 9-ig (hátha elalszanak előtte, most kipróbálom). :)

Azt sajnálom, hogy ma kimaradt a játszótér, meg a park, mert nem tudtam, hogy apu már úton van, akkor megsürgettem volna a dolgokat, de igazából jól jött ki, mert, ha korábban megyünk orvoshoz, akkor nem biztos, hogy bent találjuk, és órákat kell várni, így meg csak 15 percet ültünk ott.

Holnap pedig időjárásfüggő megint, minden. Ha nem esik, akkor park és játszótér. Ha esik, medencézés. És nézek még egyéb programokat addig. :)

Ja, és még azt akartam megírni napok óta, hogy Levente megszokta a liftezést. :) Még csak egyszer volt liftben, akkor nagyon meg volt szeppenve, és most is. Karban kellett tartani. Utána a lábunkat ölelte. Most már egyedül közlekedik ki-be, és nem fél, csak kellett hozzá neki 1-2 nap, hogy megszokja, hogy lássa, nem történik semmi félelmetes liftezés közben. :)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.