Hi!

Ma kicsit extrémre sikeredett a nap. Kezdve azzal, hogy mióta dolgozom (7 hónapja), most vettem ki először szabadnapot. Már hivatalosan. Volt már úgy, hogy itthon kellett maradnom, egy-két napot gyerekkel, vagy nem kellett bemennem, mondván, ők sem lesznek, és nincs meló, de saját szabad akaratomból, hivatalosan, most vettem ki először egy szabadnapot. :) Persze, hogy a feltorlódott ügyeimet elintézzem. Tehát be volt táblázva a napom.

Reggel 3/4 7-kor javában öltöztettem Leventét, mikor Kincső nekilátott sírni. Odakaptam a fejem, hogy mi történt, és láttam, hogy fogja a nyakát, és sír. Kérdeztem, hogy beütötte-e - bár erre semmi esélyt nem láttam - de mondta, hogy nem, csak hátrahajtotta a fejét, és most fáj a nyaka. Pár perc alatt felmértem a helyzetet, hogy ennek fele sem tréfa, és szokásomtól eltérően kicsit felment a pulzusom (pedig a tapasztalat azt mutatja, hogy baj esetén tudok a leghiggadtabb lenni), és már kaptam is elő a telefont, hogy problémamegoldjak. Természetesen anyut hívtam. :) Kincső fogta a nyakát, mozdítani sem tudta (vagyis nagyon nem akarta), és potyogtak a könnyei. Úgyhogy anyunak felvázoltam, hogy Ilonka. Vagy én megyek Kincsővel, de akkor más viszi a kocsimat műszaki vizsgára, vagy más viszi Kincsőt, de azonnal. Úgyhogy napközi helyett vittem anyuhoz, ami borzalmas volt, mert nem tudtam olyan lassan és óvatosan vezetni, hogy ne zötyögjön sok helyen a kocsi ezeken a remek budapesti utakon, és Kincső teljesen ki volt borulva minden zökkenésre, hogy az mennyire fáj a nyakának, és zokogott. Hát, mire anyuhoz értünk, addigra én is majdnem, de kiborulva ki voltam a tehetetlenségtől, hogy pl. nem tudok úgy vezetni, hogy az neki ne fájjon. :(

Anyu addigra kitalálta, hogy inkább először elviszi a körzeti orvoshoz, de ezt "megtiltottam" hogy, ha rándulás, ha húzódás, ha akármi, nem fogja rendbe tenni egy kis krém, amit felír a doki. Ilonka!

Mire Bencét leadtam 8-kor, addigra anyuék már úton voltak. Akkor már nem fájt annyira Kincső nyaka, nem sírt a kocsiban, és úgy tűnt, hogy helyre fog ez jönni, túlpörgöm a dolgot. (Furcsa, de ilyenre még nem volt példa. Tudom, ha gond van, de azt is, ha feleslegesen rohanok a gyerekkel kórháza, mert úgyis azt fogják mondani, amit én is tudok.) Jött is a hír később anyutól, hogy Kincsőnek konkrétan kimozdult egy csigolyája a nyakában, és szemmel látható dudor volt a nyakán, ő is látta, Ilonka megmutatta neki, hogy hol. Állítólag ez előfordul, és magától is szépen helyre tud állni (vagyis mozdulni), de én ezzel nem kísérleteznék, hogy az két óra, két nap, vagy két hét... Úgyhogy ezt aztán remekül lehetett volna kenegetni, ha felír valami izomlazítót a gyerekorvos. :P Pikk-pakk helyre lett téve a dolog, még Bencénél is voltak hazafelé  a nyílt napon, én meg két program közt vissza is vittem a napközibe ebédre.

Kicsit ferdén tartja a fejét azóta, mert nem meri mozgatni arra. Nem fáj neki, egész nap nem fájt már, nem panaszkodott, de szerintem simán fél megmozdítani még, nehogy megint azt érezze, mint reggel. Aztán, jobb a biztonság. :) De holnap már tutira úgy fog kelni, hogy el is fogja felejteni, hogy kéne tartania a fejét. :))

Úgyhogy, mára is megvolt a kaland, az izgalom, meg az adrenalin. Ja, 3 gyerek mellett nem lehet unatkozni, meg pihenni. :) Se nekem, se a családnak...:D

Anyunak pedig innen is köszönöm a sok segítséget!

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.