Hi!

A héten ami "extra" eseménynek számított, az Kincső év végi szülői értekezlete volt. Elmondták, hogy mit tanultak a gyerekek, milyen programokon voltak, mik várhatók, milyen fejlesztések lesznek, stb. Igazából annyira ez nem érint minket, mert szeptembertől már nem ide fog járni - sajnos. Ha sok-sok felesleges pénzem lenne, akkor mindhárom gyerek ide járna iskoláig, de mivel nem is lottózom, nem hinném, hogy rám szakadna a bank. :)

Kincső megint külön ki lett emelve a többiek közül. Amit nem csodálok, mert Ili néni elmondása alapján is, meg az én tapasztalataim alapján is kimagaslik a társai közül minden szempontból. Én vihettem haza a legtöbb papírt is, mert messze magasan ő rajzol legtöbbet is. Ez nem tudom, miért fontos, de ez külön meg kell említve. Ennyi idős korban, lehet, hogy ez valaminek a mércéje, amit túl is teljesít. :D

Megkaptuk az anyák napi ünnepségen készült felvételt dvd formátumban, ez is nagyon kedves volt az alkotótól (aki a barátok köztös pasi).

Aztán, kiderült, hogy Viki - Kincső barátnője - Kincső-függő. Kérdezte Viki anyukája, hogy Kincső beszél-e otthon Vikiről. Mondtam, hogy néha megemlíti, ha volt valami esemény napközben, de a konklúzió az, hogy Viki a barátnője. Na, náluk nem ez van. Konkrétan Kincső - mint egy képzeletbeli barát - velük lakik. Beszél hozzá, játszik vele otthon, tálalni kell Kincsőnek külön vacsoránál, különben hiszti van, vagy épp nem hajlandó Viki fagyizni menni, mondván Kincső nem megy, mert nem ér rá, mert hintázik hátul a kertben. Erre nem is igazán tudok mit mondani, mindenesetre megdöbbentő, ilyet még nem is hallottam. Viki részéről nem nyilváníthatok véleményt, nem ismerem annyira, de az biztos, hogy Kincső nagy hatással lehet a társaira. Tényleg különleges, ennyi. :)

Tegnap jó kis programok voltak egész nap, főleg Bencének. Délelőtt elmentünk nagycsaládilag (még dédi is jött) egy főzőversenyre. Nagyon kellemes volt, nagyon tetszett. Kelenvölgyben, hátul, a templomkertben volt, az erdő aljában. Jó, ott nincs konkrét erdő szerintem, de csend volt, fák , madárcsicsergés, és olyan volt, mintha egy erdőben lettünk volna. :) Mint kiderült, a cserkészek szervezték, úgyhogy földbe ásott gödrökben pattogott a tűz, becsületkasszás büfé volt, mindenféle játékok, és sok, kedves ember, akik mindig invitáltak minket valamire. Hol reggelire (az korábban elkészült a grillen), házi készítésű pogira, vagy egy pohár borra. Én, aki bort max. fröccs formátumban iszok, délelőtt 11-kor már boroztam...:D A gyerekek borzasztóan élvezték a környezetet, segítettek tüzet rakni a kürtős kalács sütéshez, rajzoltak, játszottak a játszószőnyegen, mert tényleg mindenre gondolta a szervezők. Minden egyszerű volt, 2 filléres megoldásos, és mégis tökéletes. :) Jó későn mentünk haza ebédelni is, mert akkor még nem voltak kész a birkapörköltek, és egyéb finomságok. :)

Ebéd után letettem a kicsiket anyuéknál, és elmentem a Régióba Bencével ajándékot venni Boginak, mert délután szülinapi zsúrra voltunk hivatalosak. Tavaly is meghívtak már minket, csak Bence akkor beteg volt, úgyhogy most voltunk először ilyen programon. 4-re mentünk, mi voltunk az elsők, de így is sokan voltak már ott, mert Gabi (? - remélem ez volt a neve az anyukának :/) tesója, sógornője, azok gyerekei, és az anyukája is ott voltak segítségnek. Amit meg is értettem, hiszen egy 5 hetes baba is volt otthon. :) Mint harmadik gyerek... És a 6 éves Bogi a legidősebb. Úgyhogy elkélt a segítség, de nagyon szépen felkészültek a vendéglátásra, gyűjtöttem is a tapasztalatokat, hogy néz ki egy gyerekzsúr megszervezése. :))

Volt sok meghívott, 10-15 gyerek lehetett, meg az anyukák (volt egy apuka is, de ő azért, mert Bogi apukájának a munkatársa, és a gyerekeik együtt járnak úszni, és az a kisfiú is meg kell hívva.) A sok anyuka jól ismerte egymást, szépen elbeszélgettek, én meg persze 1-2-t ismertem csak látásból, de gondolom, hogy ők találkoznak a templomban is mindig, meg sokan járatják úszni a gyerekeiket, és egy időben, egy helyen (Kondorosi), úgyhogy eléggé kilógtam, de volt 2 nő, akivel beszélgettem. Meg Bogi apukájával, mikor még egyedül voltam. Jó, mondjuk nem volt zavaró, nem életcélom, hogy bekerüljek ilyen berkekbe, megvan a saját társaságom, de legalább begyűjtöttem pár hasznos infót iskolaválasztás kapcsán. :)

Bencus nagyon élvezte a programot, túl is pörgött, sokszor rá is kellett szólnom, bár, igazából nem viselkedett rosszabbul, mint a többi fiú. Inkább csak fel akarta hívni magára a figyelmet, mert most élvezte, hogy nem marad ki a mókából, nincs klikkesedés,  mint az oviban. 7 után értünk vissza anyuékhoz, a kicsik addigra kádban is voltak, mert ott aludtunk mindnyájan, hogy este későn már ne kelljen hazacuccolni.

Holnap évzáró ünnepség lesz, majd arról is megemlékezek itt. Meg lassan erőt veszek magamon, és feltöltök pár képet, az elmúlt pár bejegyzéshez kapcsolódóan, ömlesztve. :)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.