Hi!

Mai programunk a Bikás parkba szervezett újbudai gyereknap volt. 10 után nem sokkal érkeztünk, volt közel parkolóhely is, úgyhogy jól indult a dolog. Majdnem. :) Igazából most is rájöttem, miért nem szeretek nagyon ilyen eseményekre járni: a sok ember. Nem zavar a tömeg, ha mondjuk fesztiválon vagyok, de ez tipikus esete a "Kenyeret és cirkuszt a népnek!". (Amivel engem baromira nem lehet megfogni.) Jó, mondjuk értem és értékelem a jó szándékot, de nekem a tegnapi program jobban tetszett. :)

Volt sok ugrálóvár. Csak bejutni nem lehetett rá. Tömeg állt a bejáratnál, idegesek voltak a szülők, az ott dolgozók, nyomorogtak a gyerekek, aggódtak, hogy nem jutnak be, tehát nem az önfeledt szórakozásról, hanem a harcról, az érvényesülésről szólt sokszor a dolog. Miután fellökték Bencét, és sírva jött ki, odébbálltunk..

Megnéztük a színpadon a bábjátékot. Egy kicsit belőle... A tömegtől semmit nem lehetett látni, leülni középre nem lehetett - a tömegtől - úgyhogy felültünk a domb oldalába. Onnan nem tudom, nézték-e, de én addig bekentem őket naptejjel, mert az idő nagyon jó volt. :) Felmásztunk a domb tetejére, megnéztük ismét a bikákat, szaladgáltunk a domboldalon fel-le, bár ehhez meg nem kell gyereknapos program körítésként.

Megnéztük az autókat miután vettünk vattacukrot, de Levi nem akart beszállni, pedig él-hal a kocsikért. :) A vattacukor mókás volt amúgy. :) Bence kért, úgyhogy vettem neki, de Levinek is, nehogy hiszti legyen. Ettől nagyon boldog is volt, egészen addig, míg rá nem akartam venni, hogy egyen belőle. :D Nem értette, miért akarok vattát tömködni a szájába. De látta, hogy Bence is eszi, én is, úgyhogy erőt vett magán, és kipróbálta a dolgot. :)

Kicsit sétáltunk még körbe, amikor találtunk egy mesesátrat, labdákkal, tatamival (olyasmivel). Itt aztán lelkes labdázásba, lufidobálásba kezdtek, Levente meg teljesen felpörgött, és ott kellett dögönyözni, kacagott hangosan, ő volt a legvidámabb gyerek szerintem az egész gyereknapon, csodálta is mindenki. :) Meg a haja miatt persze, nem kevés dicséretet zsebeltünk be. :) Találkoztunk egy ismerőssel is Őrmezőről (igazából kettővel), aki úgy jött oda, hogy már messziről kiszúrta Levente haját, azért jöttek oda, hogy tuti ott leszek én is. :)) Szóval, itt ugráltak minimum fél órát, utána leültek színezni, mesét hallgatni, mondókákat mondani, énekelni. Itt nagyon kellemesen töltöttük az időt, nagyon jól érezték magukat a gyerekek, itt éreztem én is először, hogy megérte kijönni. Vagyis nekik lehet, hogy addig is élmény volt, de itt már felszabadultan boldogok voltak, ha lehet így fogalmazni.

Nem messze tőle volt egy "játszószoba", szőnyeggel, asztalokkal, játékokkal (konyha pl, kirakók, fajátékok), stb, ide mentünk át utána. Itt volt kis micimackós ház is csúszdával, Levente ott töltötte az ideje felét. Itt már egy körül járhatott az idő, úgyhogy - bár nem akartak - elindultunk hazafelé, bár akkor még leragadtunk egy ugrálóvárnál, de ott elszabadultak az indulatok, fél percenként ordított egy gyerek, hogy kit fejeltek le, kinek törték el  a lábát, közben szivacskockákkal dobálták egymást felháborodottan, úgyhogy negyed óránál többet nem voltunk már ott.

Bence pizzát akart enni, úgyhogy hazafelé beugrottunk még a Camponába, mert ahová akartam őket vinni, az nem volt nyitva; ettünk egy nagyot, és kettőre itthon is voltunk. Levikém alszik, Bence mesét néz, Kincsőt várjuk haza, és talán lemegyünk még játszótérre, ha lesz kedvük, vagy csak csendes pihenő estig.

Szerintem nagyon jól sikerült hétvégéje volt a gyerekeknek, végre már mindenki olyan nagy, hogy élvezze is ezeket, és lehessen mindenkit vinni ilyen programokra. Már a kezüket sem kell fogni, nem tűnnek el (jó, csak két gyerek volt velem), úgyhogy egyre jobb és könnyebb velük, mint azt tegnap is írtam. :)

De azt még tényleg átgondolom, hogy jó-e nekik, van-e értelme ilyen programokra járni velük év közben - már, ami nem gyereknapos. Mindenfelé szoktak ilyen gyerekműsorokat csinálni a nagyközönségnek, ahová minden boldog-boldogtalan leszabadul. Én nem szeretem ezeket. Nem tudom, ők hiánynak élnék-e meg. Már nincs feltétlenül az, ha nem tudja, nem hiányozhat neki, mert bizony a csoporttársak mesélhetnek, hogy ők voltak. Nem tudom, hogy a gyereknek ez rossz-e, hogy ő nem volt, vagy elég-e neki, ha játszótéren vagyunk, Sukorón vannak... Ezt majd megpróbálom megbeszélni velük. A lényeg az kéne, hogy legyen, hogy ahol vannak, ott jól érezzék magukat.

Mindenesetre most jól érezték magukat mindenhol. :)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.