Hi!

Ma délután volt Bencéék karácsonyi ünnepsége, amire kollektíve elvonult az egész család. Kicsit aggódtam, hogy a kicsik hogy bírják majd, de nem volt nagyobb gond.

Bencéért anyu ment az oviba, és öltöztette át ünneplősbe, én meg a két kicsiért mentem. Kicsit aggódtam, hogy hol a fenében fogok leparkolni a templom környékén, amikor amúgy sincs ott parkolóhely, főleg, hogy 200 szülő megy még pluszban oda. Mert ugye nem szívesen gyalogolnék kilométereket Leventével - érthető okokból. :) (A babakocsi jelenleg anyuéknál van, úgyhogy ez az opció kiesett, ha hosszabb távban kellett volna gondolkoznom.) A parkolásnál szívtam egy sort. Elküldtem a rendszámot sms-ben, kiírta a telefon, hogy a kézbesítés sikertelen. Jó, akkor fizetek apróval. Vagy kevés volt, vagy kiírta, hogy 250 Ft (annyit dobtam be), minimum összeg 45 forint. És nem adott jegyet. Végül bedobtam 200-at, ami nem volt elég 6-ig, de ez van. Beértünk a templomba, majd kaptam egy sms-t, hogy ekkortól parkolok, ott. Úgyhogy duplán fizettem, köszi.

Bence már javában öltözködésben volt, mert ő játszotta az egyik pásztort. Apámmal beültünk az egyik sorba, de általában csak egy gyerek volt nálam, a másik meg valamelyik nagyszülőnél, meg apánál, mikor, kivel. Levente aránylag nem unta halálra a több, mint fél órás műsort, meg előtte a várakozást, de bőven kellett foglalkozni vele. :) Édi volt. :)

Murphy törvény, hogy pont olyan helyre ültünk, ahonnan nem láttuk Bencét. Háttal állt, mögötte még óvónők is álltak, úgy kellett hajlonganom, hogy megtaláljam. És szomorúan gondoltam arra, hogy mi van, ha ő is keres engem, hogy honnan nézhetem, és nem lát. :( Anyu mobilabb volt (neki nem volt ülőhelye), ő többször bement középre a sorok közé, úgyhogy őt legalább biztosan látta néha. Egyébként annyira megható volt. :) Olyan pici!! Otthon ő a nagy, és tényleg az. De a csoportjában ő a legkisebb, mert úgy volt hely anno, amikor felvették, hogy a középső csoportban, holott életkorilag kiscsoportos lett volna. Fél-, egy fejjel kisebb a többi fiúnál! Olyan pici, olyan édes volt. :) Nagyjából egyforma jelmezük volt, azaz barna sapka, szőrös mellény, fehér pulcsi, tehát sokszor tényleg csak onnan tudtam, hogy melyik ő, hogy a legkisebb. :)) Ezen kívül azt hittem, hogy nagyon meg lesz illetődve az eseménytől, zavarban lesz, vagy valami, de nem! Hangosan, lelkesen énekelt, huncut fejeket vágott, szerintem imádta, hogy szerepelhet! Rosszcsontnak tűnt, vidámnak, nyoma sem volt annak, izgulna, félne. :) Mondjuk ezt nem tudom, miből gondoltam, a többi gyerek is lelkesnek tűnt. :) Két nagy közé állították be, ők terelgették néha, hogy induljon már, és merre. :)) Sokat énekeltek, szavaltak, utána az óvónők énekeltek mindenféle dalokat, majd jött a szeretetvendégség.

Kincsőt ebben a templomban keresztelték, úgyhogy tudtam, hogy lent van egy nagy terem, mert mi is oda mentünk anno keresztelő után, nem étterembe. Ez nem pince, vannak ajtajai, ablakai, belső kertre néz. :) 3-4 sorban ki voltak téve az asztalok, terülj-terülj asztalkám, karácsonyfa, úgyhogy a következő fél óránk azzal telt, hogy ettünk, és ittunk. :) 6 körül összeszedtük a gyermekeket. Bence Líviáékkal, a két kicsi velem távozott. Bő fél órás csúszás volt csak a szokott napirendünkhöz képest, fél 8-kor kerültek ágyba.

A gyerekek nagyon édesek voltak, nagyon megható volt az előadásuk, de ami káosszal, tömeggel, várakozással jár egy ilyen ünnepség, az azért nem semmi. Szerencsére nincs túl sűrűn ilyen esemény...:)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.