Hi!

Ma elég nyugis reggelünk volt, mert Bence nincs itthon, nem kellett vinni, Leventét csak fél 9 utánra, tehát a napközibe is elég volt 8 után beéri. Ez persze mindig úgy néz ki, hogy sosem tudunk elég korán, vagy elég későn elindulni. :)) Ha mindenki kész van, akkor nem állhatunk az ajtóban, hogy még 10 percet várunk, csak utána indulunk, úgyhogy 8-kor már Ili néniéknél volt Kincső. Ma én öltöztettem át szép komótosan, de így is túl korán értem be Leventével a bölcsibe.

Mivel még mindig reggeliztetés ment, ezért nem vittem be, mert amíg a dajka nem szedi össze a reggeli maradványait, és nem tolja ki a zsúrkocsit, addig úgysem tud Leventével foglalkozni. Tehát úgy jó negyed órát autóztunk még kint. Aztán elindultam vele befelé. Már a mosdó előtti ajtónál megtorpant (az öltöző és a terem közt van a mosdó), és visszafordul. Ekkor felvettem, és bevittem a teremhez. Levente megmerevedett, dacosan (vagy rémülten?) hátrafordította a fejét, hogy ne is lássa a termet. És így ült a karomban. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy semmi baj, és mi a helyzet, de csak felém fordult kicsit, a terem felé nem. Odaadtam a dajkának, és akkor beindult a hiszti! Vergődött, ordított, le kellett tenni. A földön szó szerint toporzékolt, és ordított tovább. :(( Hát, eddig ez volt a legszarabb nap. Aztán mentem el, és még  bölcsi kertjében is hallottam az üvöltését, mert nyitva volt kicsit az egyik ablakuk. :( De mennem kellett.

Bölcsi utána szaladtam bevásárolni, hazavittem a cuccokat, és már indultam is a gyerekorvoshoz. Persze nem találtam parkolóhelyet, el is késtem kicsit, Bence már bent volt a dokinál anyuval, úgyhogy kint vártam meg őket. Kapott egy új köptetőt. Mert, ha nem szakadozik fel a hurut, és nem köhögi ki (márpedig mindent megtesz, hogy ne kelljen köhögnie, mert az fáj), akkor felülfertőződhet, begyulladhat, ismét lázas lesz, és antibiotikumot kell kapnia. :( De tegnap óta nem lázas, az jó.

A gyógyszertárból kifelé jövet még megtekintettünk gyorsan egy karambolt pár méterre tőlünk. Mármint konkrétan akkor ütközött össze a két kocsi. Anyu az út szélén állt Bencével, éppen át akartak menni a kocsihoz. Komolyan mondom, hogy 2 méterre tőlük történt a dolog. Kicsit para volt. Hazaugrottam még gyorsan betenni egy mosást, ágyneműt húzni, mosogatni, hasonló dolgokat elintézni, és mentem át anyuékhoz Bencécskémhez. Kapott v.mi Buci Macis füzetet, úgyhogy hajtogattunk kincsesládát, lett hurkapálcán repülő boszorkánymacija, kirakósoztunk, átnéztük a memóriakártyát, mert játszani nem akart most vele, végiglapoztuk a nagy kutyás könyvet, meg ilyen hasznos dolgokat műveltünk. :) Anyu közben elment, Lívia pedig megjött. Úgyhogy rá is hagytam Bencét anyu megérkezéséig, mert én meg szaladtam vissza a bölcsibe.

Jó híreket kaptam, Levente elaludt, aránylag hamar. Persze másfél óra után felkelt (talán nem is magától), és nem tudták visszaaltatni, kihozták. Hát, ennyi alvás kevés neki, úgyhogy jó sok ideig nyűgös volt még. Majd beáll ez is valahogy.

Kincső cukor volt, ma is nagyon szépet rajzolt, megmutatta, hogy tornaórán tanultak fél lábon ugrálni, de még csak egy ugrás megy neki. :)) Iszonyat édes, és lelkes! Olyan viharosan fejezi ki mostanában az érzelmeit, hogy nem győzök ámulni rajta. Annyira megél mindent, annyira vidám, tevékeny, okos, hogy nem győzöm csodálni. (Kár, hogy a sérelmeit is ugyanígy éli meg a hisztijeivel...:)

Most hétvégén a babákat nem lehet még összeereszteni, úgyhogy nem megyünk anyuékhoz, cserébe a két kicsi megy Líviáékhoz napközbenre. Én meg gondolom átmegyek majd Bencéhez. :)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.