Hi!

Ma Bence elég furcsa ötlettel állt elő reggel. Azt mondta, ha nem halunk meg, akkor még születhet gyerek. Ezt nem nagyon tudtam értelmezni, úgyhogy megkérdeztem, mit ért ez alatt? Hát azt, hogy még lehet baba a hasamban! Na, mondom, te meg mit akarsz, még egy testvért, vagy mi? Aztán kiderült, hogy igen! Fiút. Ő lesz a barátja, nem a Kincső, meg Levente. És Madárijesztő legyen a neve! Kiábrándítottam, hogy mostanában nem tervezek új babát a hasamba, legyen elég neki a jelenlegi kettő...:))

Délután meg orvoshoz akartam velük menni, de nagyon elment az idő is, nem tudtam mi legyen, végül anyuval történt konzultáció után úgy döntöttem, hogy reggel elviszem a két kicsit napközibe, és utána egyedül megyek Bencével orvoshoz. Semmi baja nincs, ne kelljen már egész héten itthon ülnie! Csak csütörtökön volt gyulladt a szeme, meg se vizsgálta, az én beszámolóm alapján mondott ítéletet, vizsgálat lefolytatása nélkül! És így ítélte szobafogságra. De már ruhában, cipőben voltunk mind, úgyhogy módosítottam a programot közértre, és játszótérre. Közértbe amúgy is akartam menni. Játszótérre viszont a XI. utcait jelöltem ki, mert az van közel. Kocsival nem akartam a közértig menni, mert 2 házszámra van tőlünk, úgyhogy motorra ültettem mindenkit. Innentől rémálom volt az egész:) A boltig még eljutottunk, miközben irányítgattam Leventét. A boltban voltak kisebb malőrök, de még azzal is megvoltunk hamar. Utána viszont... Bence kilométerekkel előrébb, Kincső hátrébb, Levente jobbra-balra, előre-hátra, árokba, mindenfelé. Én persze vele voltam, egyszer majdnem ketten estünk bele a járda melletti vízelvezető árokba. Már, ha járdának nevezhetem azt, amin mentünk. Volt olyan is, hogy a két nagy bemotorozott egy utcába, miközben tovább kellett volna mennünk. A kerültet a kiabálásaimtól zengett. Ja, egyik kezemben táska, és zacskó a bevásárlással. A másikban többször Levente + kisautó, hogy utolérjem az elszabadul nagyokat. Boldog voltam, mikor eljutottunk a játszótérre, de akkor meg a 3 gyerek 3 irányba szóródott. Egyik a motorral babrált, másik a homokozóba ment, harmadik a körhintára, vagy mire. És mindegyiknek volt v.mi nyűgje. És az idő is annyi volt már, hogy indulnunk kellett vissza:))) Bence nagyon szomorú volt, hogy mit szórakozok, most értünk le, és nagyon akart volna maradni. De akkor már 3/4 6 volt. Úgyhogy összetereltem őket, felkaptam a táskát, a zacskót, Leventét, a kisautót, és így gyalogoltam egészen a házunkig. Nem kockáztattam, hogy órákba teljen hazaérnünk. Bencét nem engedtem nagyon előre, Kincső viszont mindig le volt maradva. Én meg álltam középen, 20 kiló súllyal a karjaimon, és osztottam az utasításokat minden irányba. És megfogadtam, hogy kocsi nélkül nem megyek velük sehová játszótérre! Még a XI. utcába sem. Nagyon kimerültem.

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.