Hi!

Boldog karácsonyt mindenkinek!

Ez most nem karácsonyi poszt lesz, azt majd egyben, ha  az egész ünnepségsorozat lezárult:) De azért örültek a gyerekek a fának, a csillagszórónak, az ajándékoknak, meg a szaloncukornak is. Meg a mézeskalácsnak is:)

Jó rég írtam utoljára, úgyhogy azt sem tudom, hogy mik történtek:) Pl. Süvi szerdától itthon volt, bár szerdán betegen, úgyhogy a gyerekek nagyon örültek! Nekem is akadt néha egy kis szabadidőm emiatt, és az jó volt:)

Levente egyre édesebb. Olyanokat művel már, hogy pl. táncol. De ahhoz elég neki annyi, hogy Bence énekeljen neki:) Bence áll előtte, énekel, ugrál, Levente meg ritmusra mozog, mondhatni rugózik:) De ma a kocsiban is ezt csinálta:) Ment a zene, ő meg a lábát nekitámasztotta az ülésnek, és úgy nyomkodta magát fel ritmusra:) És nagyokat vihogott rám a 3 és fél fogával, mikor ezt észrevettem:) Nem is tudom írtam-e, hogy kibújt a negyedik foga... És már nagyon lelkes, mindig próbálja csuklóból lerágni a kezemet. (Ez akkor volt még mókásabb, amikor ugyanezt fogak nélkül próbálta...) Továbbra is harcol a vélt jogaiért, csapkod, megpróbálja elvenni, amit akar, és, ha sikerrel jár, akkor nagyon próbálja megtartani a zsákmányt:) Kis harcias pasi:) Dumál is sokat, de leginkább a hangját szereti hallatni, nagy "áááááá" szólamokkal. És akkor élvezi leginkább, ha valakivel együtt csinálhatja. Jobb híján velem, de a tesók üvöltéséhez is szívesen csatlakozik:)

Bence mostanában nagyon jól elvan Kincsővel. A héten azt hittem, hogy megtanítottam őket közösen labdázni (üljenek le az előszoba két végébe, úgy gurítsák a labdát egymásnak), de végül ez nem tetszett nekik. A labdát szerintük nem gurítani, hanem dobni kell, és nem egymásnak, hanem el, és aki a gyorsabb, az nem üvölt. Azaz Bence. Amúgy gyerekszobán kívül nem lehet labdázni, elméletileg. Ez is egyike a folyamatos szélmalomharcos témáknak. Meg olyat is játszanak, hogy Bence a beteg, fáj mindene, és Kincső gyógyítja. Ezt főleg a kádban szokták játszani. De olyan édesek:) Bence mutatja, hogy:

"És a térdem is fáj Kincsőke, saaajnos!"

"Jó, Bencuskám, meggyógyítom!"

:))) Komolyan ilyen szövegeket nyomnak le:))

A másik, amin kifeküdtem a héten: Bence ette a zsemlét, de nem felkatonázva kérte, hanem harapta. Harapta volna, de leginkább a felvágottat ette le a tetejéről. Rászóltam párszor, hogy rendesen egyen, harapja mellé a zsemlét is, erre mit mond nekem? Széttárta a kis karjait, rám nézett szomorúan: "Sajnos nem tudok rendesen enni, én csak egy kisgyerek vagyok!" (De az is lehet, hogy kisbabát mondott.) Látva a fejemet 1 másodperc alatt tört ki belőle a röhögés:)) Nagyon huncut a gyerek, dől belőle a hülyeség:) De nem csak azért, mert gyerek, hanem kifinomult humorérzékkel rendelkezik már most:) De tényleg:) Ja, és elkezdett hazudni! Bármi rosszat csinál, egyből ráfogja a Kincsőre, hogy ő volt, vagy simán letagadja, hogy nem ő volt. Pedig tudom, hogy igen. De Kincső is mókás, mert ő meg mindent magára vállal:) De mindent:) Ha én csinálok valamit, azt is:)

Kincső amúgy nagyon utánozza most Bencét. Ugyanazokat a szavakat használja, és ugyanazok a bajai vannak. Ha Bence kijelenti, hogy fáj valamije, akkor az rögtön fáj Kincsőnek is. Sőt, ma már olyan is volt, hogy Bencének pisilnie kellett, erre Kincsőnek is, holott alig 2 perce pisilt:) Ma már olyan tülekedés volt a bilinél, hogy Kincsőt felültettem a wc-re. Mármint a wc-szűkítőre. Mert Bence egy rövid ideig lelkesen ült a wc-n, de amikor Kincső szobatiszta lett, és nekilátott bilizni, akkor Bencének is sürgősen vissza kellett ülni rá. Most, ha Kincső nekilát wc-n ülni (mert akkor mától így, ha neki jó), akkor esetleg Bence is nekilát Kincsőt majmolni, és ő is wc-re ül majd:)) Ez már csak így megy:)) De Bencének legalább leér a lába a fellépőig, akár egyedül is fel tud ülni (lemászni pláne), de Kincsőnek még segíteni kell.

Most más nem jut eszembe a heti babás történésekből. Ma itthon karácsonyoztunk, holnap megyünk Líviáékhoz, este - gyerekek nélkül - Renihez, vasárnap anyuékhoz... Az első napot majdnem túléltük, de holnapra összekaparjuk magunkat, és az esélytelenek nyugalmával nekivágunk az ünnepek második napjának. (Addigra talán a fejem se fog már fájni.)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.