Hi!

Ma volt az első komoly óvodai napunk. Reggel Bencét beadtam öltöztetés után, Kincsőt nem engedtem be a terembe, és mégsem volt semmi gond. Egyik gyerek sem méltatlankodott a 3-ból. Utána, mivel szép idő volt végre, elmentünk a bölcsődébe, hogy megérdeklődjük Kincső kezdését. Tényleg a 30-i héten kellett volna menni, mert nem tudtak semmit mondani:) Vagyis valamit azért megtudtam. Süni csoportban lesz Kincső (az összes ismerős gyerek Maci csoportban van), és valamilyen Éva lesz a gondozójuk, vagy dajkájuk, vagy mi a nevük. 6-an lesznek a csoportban, ahogy a papíron láttam, és van vagy 5-6 csoport. Vannak, ahol 7-en vannak, úgyhogy a mi helyzetünk jó:) Egyelőre:) A novemberi kezdés továbbra is áll, de majd ők hívnak, ha tudják, hogy mikor. Mert azt Éva néni fogja megmondani, de ő most (még) nincs (szerintem).

Bölcsi után elvittem Kincsőt az ifjúsági játszótérre. Nagyon pazar volt, üres volt az egész játszótér:) Katát (aki volt nálunk - anyuéknál - a férjével és Berével nemrég) felhívtam, hogy nem lenne-e kedve lejönni Berével (ha már ott laknak a játszótér előtti házban:), de nem tudtam elérni. Úgyhogy Kincső hintázott, meg galambokat kergetett. Aztán később érkezett már pár gyerek, de akkor meg nekiláttam Leventét etetni. Nem kellett volna még ennie, de baromira ki volt borulva, és nem tudott elaludni. Amúgy sokszor van kiborulva napközben, szerintem éhes. Azon gondolkozom, hogy azért mégis egy üvegnyi tápszerrel kevesebbet kap, mint pár hete (ugyebár, már nem kap éjszaka enni), és ezt eléggé megérzi. Elvégre nagy baba, majdnem akkora, mint némely egy éves. De enni meg annyit kap, mint egy fél éves. Nem akarok előre ugrani, de a védőnői mérés alapján 25 percentilis a súlya, ami még jó. A 25-50-75 értékek a jók, de neki az alsó jó jött ki. Ezek alapján úgy döntöttem, hogy talán férne belé több kaja is, bár nincs összecsoffadva a gyerek...

Tehát, játszótér után elindultunk haza, addigra Levente is elaludt. Bencéék pedig épp kint voltak a kertben, amikor arra mentünk! Nem látott engem, nem is szóltam neki, de azért megálltunk megnézni, hogy mit csinál. Épp mászókázott, lógott rajta, kilógott a dereka, leesett a cipője, úgyhogy kissé ideges lettem, hogy nem vagyok ott megigazgatni. Az óvónőknek persze semmi fel sem tűnt, mert csoportokban, kettesével, fürtökben, akárhogy, trécseltek... Fiamnak volt annyi esze, hogy odacsoszogott a BENTI cipőjében az egyikhez, aki ráadta rendesen. Igen, mert a benti cipőjében volt kint, ha ezt elfelejtettem volna említeni az elején...

Aztán volt még egy kiborulás Leventénél, aki felébredt arra, hogy megálltunk az óvoda előtt, majd megint elindultunk. Hazáig üvöltött (bár ez enyhe kifejezés).

Alvás, stb után, pedig lementünk a védőnőhöz. Levente 8 kiló (8060 g pisis pelenkában), 71 centi, és van fej, meg mellkas körfogata is. Talán 43, meg 44 centi.

Védőnő után pedig mentünk Bencéért. Hát. Kezdem ott, hogy amikor Nóri (néni) meglátott, akkor olyan suhant át az arcán, amiből már biztosan tudtam, hogy soha nem leszünk egymás kedvencei. Az első benyomásom már eleve megvolt róla "Anyuka vigye haza a gyereket ebéd után", de a második benyomásom is csak megerősített az elsőben. Utána persze már végig mosolygott, de felőlem mosolyoghat már évekig... Gondolom az volt a gondja - akár tudat alatt - hogy csak most jövök. Fél 4-kor. A feje tetején állt épp minden. Az óvónők azt sem tudták hova kapjanak, senki nem ért rá velem foglalkozni, ide-oda szaladgáltak a terem, a szülők, és a szekrények közt. Timi nénit csíptem el végül, hogy mi volt ma, aludt-e Bence, hol van a benti cipője, és miért van kint az ágyneműje a szekrényben. Ezeket úgy 6 körben érdeklődtem meg tőle, mert mindig szaladgált. Hogy mi volt ma, arról fogalmam sincs még most sem. Azt legalább tudom, hogy Bence nem aludt. A szép, hímzett ágynemű nem jó nekik, mert nagyobb kell. (Nagy ifjúságit vittem, nem felnőttet. Van, vagy 30 centi különbség, biztos nem tud benne aludni a gyerek...) Bence a kinti cipőjében volt bent a teremben, viszont a bentit nem találtam sehol. Jó hír, hogy Timi néni sem. Eltűnt. Nincs. Megkeresik majd. Olyan feldúltan jöttem haza a tapasztalt állapotok miatt, hogy csak na. De férjem megnyugtatott. Azt mondta, hogy túl jóhoz vagyok szokva. Ez nem magánovi. Ez állami. Szolgáltatás nincs, szar van, ezt kell szeretni, szokjam meg. Ha meg háborgok, akkor meg a gyerek issza meg a levét:) Igazat adtam neki, tényleg mi a fenére számítok? Az egyedüli megnyugtató, hogy idáig minden gyerek túlélte az állami ovit, illetve Bence jól érezte magát egész nap. Nekem ezt mondta. És ez a lényeg.

Délután volt szülői értekezlet is. Süvi eljött előbb munkából, és ő ment. Összeírta nekem a tudnivalókat, amiket itt most nem részleteznék (pénzbefizetések, szünetek, ünnepélyek, tematika, kirándulás, stb.). És azt is mondták, hogy meleg van bent, úgy kell öltöztetni a gyereket. Szerencsére. Épp aggódtam, hogy nincs (még) elég hosszú ujjasa. Ma azt adtam rá + inget:) De akkor nem kell ennyit küzdenem majd az öltöztetéssel. Farmer helyett tréning, plusz egy póló. Csak nehogy ebben vigyék ki! Mert váltóruhának meleg (kord) kantáros nadrágot kap majd, hogy ne legyen kint a dereka semmilyen körülmények közt sem...

Holnap reggel pedig remélem, hogy lesz váltócipője...

Most pedig megyek új huzatot hímezni. Meg vasalni.

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.