Hi!

Úgy volt, hogy egész hétvégén Sukorón leszünk, és vagy vasárnap, vagy hétfőn jövünk haza, de jelentem, itthon vagyunk. Történt ugyanis, hogy Kincső reggelre belázasodott. Se tegnap délután nem aludt, éjszaka sem sokat (én még annyit sem), és valószínűleg úgy ki volt merülve a szervezete, hogy az okozta a lázat. Nálam is volt már ilyen anno, amikor nagyon sokáig nem aludtam, mert a bulizás fontosabb volt, aztán hőemelkedésem lett, meg vacogtam, meg reszkettem, meg minden bajom volt:) Úgyhogy gondoltam, hogy csak ez lehet a gond, és szerintem az is volt, mert aztán aludt napközben 2,5 órát, és utána már nem volt semmi baja. Egyébként pazar volt az éjszaka. Vihar is volt, arra még Bence is felriadt, és félt, úgyhogy közéjük kellett feküdnöm. Pedig eredetileg Leventével aludtam volna. Vele is aludtam egy kicsit, amikor egyszerűen elaludtam aközben, míg őt próbáltam altatni. De aztán felkeltem arra, hogy Kincső sír a másik szobában, és akkor megint mentem át. Egész éjszaka cikáztam a két szoba közt, hol itt aludtam egy kicsit, hol ott, aztán úgy gondoltam, hogy másnap hazamegyünk, mert még egy ilyen éjszakát nem élek túl. És mivel Kincső is lázas lett, így tényleg hazajöttünk:)

Pénteken pedig még voltunk a strandon is. Annyira élvezték a gyerekek! Nagyon jó volt a víz, vittünk úszógumit, karúszót, és ott viháncoltak:) Kincső igazi lábtempókat próbált produkálni, de nagyon egy helyben haladt:) De nagyon élvezte:) Fülig ért a szája:) Próbált karra is rásegíteni, azaz csapkodta a vizet:) Meg találtunk megint békát is, úgyhogy gyorsan megfogtam nekik, és akkor annak is örültünk:) Bogyó, Hédi fia is lent volt, Lívia csütörtökön levitte, úgyhogy ő is velünk volt. Ha nem a vízben voltunk, akkor a két fiú megállás nélkül verekedett. Mint két kis kakas. Egy év korkülönbség van köztük, de Bogyó nagyon vékony, és alig 1-2 centivel magasabb Bencénél, úgyhogy az erőviszonyok kiegyenlítettek voltak:) Aztán történt egy kis baleset is, bár nem verekedés közben. Be akartak menni a vízbe, úgyhogy Bogyó odament a matracért, felvette, megfordult, és elindult, Bence, aki pedig pedig rohant a matrachoz pont akkor ért oda, amikor Előd megfordult, és elindult. Úgy lefejelték egymást, hogy öröm volt nézni. Teljes erőből, nekifutásból... Bence szó szerint sikított a fájdalomtól, és esküszöm, láttam, ahogy 5 másodperc alatt ellilul és kidudorodik a bőre. Pont a szemöldökén. Boxmeccseken látni ilyet. Aznap már beszerzett egy dudort/horzsolást a fejére, de azt a homloka közepére:) Szerencsére  haja mindent takar:) A térdén is lejött a bőr. A többi sérülése nem látványos, és nem vészes:)

Egyébként ma van Lívia születésnapja - Boldog születésnapot innen is! - ezért volt lent mindenki. Hédiék is jöttek ma, úgyhogy 6 gyerek volt. A legidősebb 4 éves, a legkisebb 4 hónapos. Hát, mit mondjak. A többség véleménye az volt, hogy ez azért már túlzás:) Meg kezelhetetlen:) Jövőre már jobb lesz, hiszen egyre nagyobbak, ügyesebbek, okosabbak, önállóbbak lesznek.

Na, akkor ugrok vissza pár napot, mert akkor is esemény volt. Csütörtökön. Történt, hogy pár hónapja összefutottam egy nagyon régi ismerősömmel Őrmezőn, akit kb. 10 éve nem láttam. Inkább 12. Kiderült, hogy van már felesége, pici babája, ők is itt laknak, úgyhogy megbeszéltük, hogy összeeresztjük a két családot:) Több sikertelen időpont-egyeztetés után csütörtökön sikerült találkoznunk. Mivel jó idő volt, anyuékhoz hívtam őket medencézni:) Bence ezerrel égetett, beszélt sok "illetlen" hülyeséget (meg csinált is), rosszalkodott is bőven, de veszekedni csak otthon szoktam vele. Nem szokásom lakáson kívül, főleg más emberek előtt ordítozni, mint valami elmeháborodott:) Levente elég rendes volt, míg anyuék otthon voltak (azaz szükség esetén tudtak segíteni), de délutánra "elromlott". Konkrétan kénytelen voltam megtagadni tőle a délutáni alvást, mert nem aludt el, és háromszor is kint kellett hagynom a vendégeket egyedül a kertben (ráadásul még a rosszaságok felügyeletével is megbízni őket), hogy el tudjam őt altatni, de feladtam. És hiába gondoltam, hogyha nagyon álmos, akkor kint is elalszik majd a hordozóban... Persze. Bere baba édes volt viszont. Ő egy éves, és már kapaszkodva tipeg. Mindennek örült, mindent meg akart kóstolni, vígan pancsolt a vízben, és még nekem is engedte, hogy megúsztassam a medencében, vagy akár felvegyem:) Pedig állítólag nem annyira barátkozós! Úgyhogy büszke voltam magamra:) Ismerkedni, beszélgetni sajnos nem tudtunk nagyon, mert mindig a gyerekekkel kellett foglalkozni (illetve 10-ből 9-szer ők is voltak a téma), de megbeszéltük Katával, hogy majd tologatunk együtt babát ősztől, ha a nagyok már mindenféle helyeken (ovi, bölcsi) lesznek:) De talán addig is tudunk még valami közös programot szervezni...

Ma kaptam levelet Kíra anyukájától is, és elképzelhető, hogy jövő héten összefutunk. Nem fogjátok kitalálni, Kriszti is gyereket vár, és decemberben szül:)) Mindenki a 2-3. gyerekét várja, és mindenki november-december hónapokban szül... Olyan dömping lesz itt, hogy öröm lesz nézni:) És persze én leszek a legboldogabb, hogy én már túl vagyok a 2-3-on:)) Ja, Kriszti olyanokat írt, hogy vettek már ünneplő ruhát is Kírának óvodakezdésre. Komolyan mondom, eszembe nem jutott volna... Tovább megyek. Még most sem jut eszembe. Komolyan elvárnák, hogy megvegyen a szülő x ezer forintért egy ruhaegyüttest, amit a gyerek 1-szer fog felvenni? Ha nem nő túl nagyot, akkor az évnyitó mellett még karácsonyra is felveheti. Igaz, az egyik esemény nyáron, a másik télen van, úgyhogy vagy melege lesz benne, vagy fázni fog, a választástól függően. De évzáróra tuti kinövi. Én nem vagyok hajlandó ilyenre pénzt kidobni. Igaz, múltkor kaptunk valami alkalmi ruhát anyuék szomszédjától. Mármint zakót. Meg ingünk is van ilyen-olyan. De évenként kétszer nem fogok alkalmi ruhát venni neki, ez egy vicc. Talán örökölni kéne valakitől, úgy van csak értelme. Vagy kölcsönkérni ezen egy alkalmakra. Na, ezen még elmélkedem, de majd megkérdezem az igazgatónőt is.

Levente pár hét múlva 6 hónapos. Ma úgy döntöttem, hogy az itthon lévő két doboz tápszer után nem íratok fel neki újat, hanem majd már a 6 hós tápszereket fogjuk megvenni a Tesco-ban, amikor bevásárolunk. Az a pár hét már nem számít semmit.  Gondolom. De az ár és a kényelem igen. Nem kell receptért rohangálni, meg gyógyszertárba (ahol vagy van, vagy nincs), és nem mellesleg sokkal olcsóbb. Bár, ha jobban belegondolok, akkor szerencsére már egy DM is nyílt útközben, úgyhogy inkább onnan kéne Babylove-ot beszerezni. Ezt még kigondolom. A lényeg, hogy nincs több tápszer recept! Soha többé! És ez örömmel tölt el:)

2 nap, és remélem kiderül, hogy mi a helyzet Kincső bölcsődei kezdésével. Arra vagyok még nagyon kíváncsi.

Most pedig megyek pakolni. Pénteken sokáig pakoltam befelé a táskákba, most meg sokáig fogok kifelé pakolni. Éljen!

Pá!

Update: Még meg is lettünk örökítve:) http://baba.istencsaszar.hu/?p=301

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.