Hi!

Kincső mindig meglep. Ma nézegettünk egy borítót, amin sok állat volt. Mindegyiket megkérdezte, hogy "Mi ez?", majd amikor az egyikre azt mondtam, hogy "bogár", akkor felötlött bennem, hogy megnézzük, hogy milyen bogár. Mert a Búvár Zsebkönyvek Bogarak példánya is elöl van persze:) Lapoztam végig, kerestük hogy melyik lehet az a zöld bogár, amikor az egyik oldalon Kincső rábökött egy bogárra, majd kijelentette, hogy "nyonyó". Majd rábökött a mellette lévőre is, és arra is mondta, hogy "nyonyó". Megnéztem, mindkettő (és csak az a kettő) nünüke volt (pompás nünüke és kék nünüke). Tegnap apával végiglapozták az egészet, és tegnapról emlékezett arra  a kettőre, hogy azok a "nyonyók"... De az is meglepő, hogy nekem fel sem tűnik, de ha bármilyen olyan képhez érünk, ami a borítón is szerepel, akkor egyből becsukja a könyvet, és mutatja, hogy ott is az van. Meg amikor azt a borítót néztük az állatokkal, és épp a madárnál tartottunk, akkor utána mondta és mutatta, hogy "elrepül". Meg ma már mondatot is mondott. Már nem emlékszem, hogy mi volt a szó, legyen valami: "Aja, ez is, valami" Mond sok szótagos szavakat is, pl. "brekeke", vagy"pakakáj" (papagáj). Úgyhogy ügyi.

Meg hisztis is. Ma akkora hisztit vágott le a játszótéren (és hazáig), hogy öröm volt nézni! Meg hallgatni... Az vágta ki nála a biztosítékot, hogy a cipőt, amit korábban leszedett, vissza mertem tenni a lábára indulás előtt. Ordított, hogy "enyém", és hiába mondtam neki, hogy a lábán is az övé, nem csak a kezében, nem érdekelte... Utána még kitalálta, hogy a popsitörlő-kendős doboz is az övé, amit szintén nem akartam odaadni neki, hiába feküdt félig benne a táskában, hogy kivegye. (Utálom, hogy mindig kiszedegeti belőle a kendőket - azt hiszem ez érthető). Úgy indultunk haza, hogy fél kézzel toltam a babakocsit, fél kézzel pedig Kincsőt cipeltem a hónom alatt, aki visított, sikított, ordított, feszengett, csapkodott, meg mindent csinált, ami egy jókora hiszti kelléke lehet. Az anyukák együtt érzően köszöntek el tőlem, és megnyugtattak, hogy az övék is tud ám ilyet, de az egyik nagymama úgy nézett rám, olyan szánalommal vegyes undorral, mintha legalább is nyúznám a gyerekemet, és azért ordítana. Látszott a fején a "milyen az ilyennek gyerek" gondolat:) De az nagymama olyan kislánnyal volt ám lent, hogy csak lestem! Kislány - 5-6 év körüli - két akkora fonattal a fején rohangált, hogy evett a sárga irigység:) Egy fonata volt pont háromszor olyan vastag, mint az egész hajam. És ebből kettő is volt a fején. Hátközépig érő, kiengedve gondolom a derekáig is ér. Hol lehet ennyi hajat szerezni??

Leventének ma ordítós napja volt, mert kicsit felborult az alvása. Kétszer is. Olvastam pár hónapja, hogy egy újszülött összességében napi 3-4 órát sír, és bár már nem újszülött, de ma majdnem produkálta ezt az átlagos adagot:) 2-3-szor fél órát tuti ordított. Az éjszakáink pedig elég vegyesek mostanában. Írtam, hogy mostanában éjfél körül felkel, aztán vagy vissza tudom altatni, vagy nem (ha nem, akkor hagyom sírni, ameddig akar, én részemről fekszem vissza aludni), de volt olyan napunk is, hogy nem kelt fel még fél 3-kor sem! Meg olyan is volt, hogy mindig fél órával a szokott időpont előtt kelt. Ezzel csak azt akarom írni, hogy ezekkel az éjszakai alkalmakkal együtt meg is van a napi 3-4 óra ordítás. De ez tényleg csak az elmúlt egy hétben volt. Napközben is mintha többet bírna alvás nélkül, kevesebbet alszik már szerintem.

Ma épp vakartam egy szúnyogcsípést a csuklómon, erre Kincső odapattant, kijelentette, hogy "bibi", és adott egy puszit rá:)) Ott nevettem, hogy az nem bibi, az szúnyogcsípés, és neki is van ám olyan! Majd megmutattam a karján az ő két csípését. Megnézte, kijelentette, hogy "bibi", és két puszit elhelyezett a saját karján:))

Ma este olyan hajmosásunk volt, hogy egyik gyerek sem sírt!! Kincső ügyes volt nagyon, szépen betartotta, hogy magasra néz végig, és Bence úgy belelkesült attól, hogy Kincső sírás nélkül túlélt egy hajmosást, hogy konkrétan ő követelte, hogy most ő jön:) Kicsit izgult, de ő is szépen betartotta, hogy a csempén lévő kagylót nézze végig, így neki sem ment semmi a szemébe, és nem sírt! De nagyon koncentrált végig, nem voltam benne biztos, hogy végig tudja csinálni:) Néha rá kellett szólni, hogy a  kagylót nézze!:) El sem hiszem, hogy lassan eljutunk odáig is 3 év után, hogy normálisan hajat tudjak mosni neki(k). A szárításnál viszont mindig tülekedés van, azt szeretik:)

És még fürdetés kapcsán megírnám, hogy Levente még soha egy fürdetésnél sem sírt, viszont mióta a nagy kádban fürdik, azóta konkrétan vihog fürdetés közben! Főleg, amikor a nyakát (tokáját) mosom:) Meg kell zabálni!:)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.