Hi!

Kincső 3 napja anyunál alszik, bár napközben sokat van itthon, úgyhogy beálltam az átlag 5 órás alvásra:) Egyik nap 3 órát alszom Levente miatt, másik nap akár 7 órát is, mert nincs itthon Kincső, aki korán reggel keltene:) Bence meg 8 előtt nem kel fel. A jó hír, hogy még élek, és elég jól bírom. Bár ma reggel alig tudtam felkelni 8-kor:)

Bence tegnap egész nap bölcsiben volt, és nagyon élvezte! Nem akart hazajönni. Délután is a kertben voltak, mert szép volt az idő, és anyu alig tudta rábírni arra, hogy lejöjjön a mászókáról. Vagyis bement Bence cuccáért végül, Bence meg megijedt, hogy anyu otthagyja:) És Bence volt az egyedüli a csoportban, aki nem aludt délután... Valószínűleg túlságosan örül, hogy ott lehet, és játszhat, nem akarta alvásra pazarolni az időt:) De, ha már minden nap fog járni, akkor szépen megtanulja majd a rendet.

Kincső altatása továbbra is katasztrófa, bár erről talán akkor fogok legközelebb értekezni, ha javul a helyzet. Tegnap 3/4 órámba telt elaltatni délután. Este anyunál is kb. ennyi időbe telt, holott ott aztán tényleg mindig egy szó nélkül elalszik. Ma éjszaka Bence is nyugtalanabbul aludt, nekem úgy tűnt. Vagy a levegőben van valami, vagy a szobában, vagy nem tudom mi van. Megint ki fog jönni a földsugárzás mérő pasi, hátha a vízerek mentek odébb, és bekerültek az ágy alá. Ezen kívül 2 féle homeopátiás szer is be lett szerezve Kincsőnek, most az egyikkel kísérletezünk, aztán a másikkal, ha az első nem válik be. Mert mást nem is igazán lehet csinálni, max. ilyenekkel kísérletezni. Aztán persze 2-3 éves kor körül az egész probléma huss, eltűnik. De 2-3 év, az 2-3 év. És az 2-3-szor 365 nap. Szorozva kettővel, ha a nappali altatásról is beszélünk. Úgyhogy azért hívhatjuk nagy problémának is. És még csak egy gyerekkel számoltam:)

Levente még mindig nem ügyes. Még mindig ott tartunk, hogy alszik evéstől evésig, vagy ébren van evéstől evésig. Ami legalább másfél, 2 óra sírást jelent, mert egy idő után fáradt, de nem tud egyedül elaludni. Velem sem sokszor. Már, ha egyáltalán ráérek a vállamon cipelni őt. Mert közben ugye ebédeltetni kell, vagy Kincsőt altatni, vagy akármi mást csinálni. Úgyhogy szegénykém sokat sír, néha bealszik  közben rövid időkre, de nem tudok mit csinálni. Még csak 3 hetes lesz, csak be fog állni a dolog. De ettől függetlenül még sokat alszik. Mondjuk napi 1-2 ilyen van, hogy abszolút nem tud aludni, ezt leszámítva még mindig az alvás van túlsúlyban:)

A szoptatástól kikészülök néha idegileg. Még csak 3 hete szoptatok, de csomószor parázok azon, hogy nem elég a tej, azért sír. És, hogy néha azért eszik csak 20 percet 30 perc helyett, mert már nincs mit ennie. (Persze be is alszik, meg az is lehet, hogy annyitól épp jóllakott, de fene tudja.) És néha 2,5 óra után felkel és ordít. De emellett 4-4,5 órákat is tud egyhuzamban aludni. Néha napközben is, nem csak éjszaka. Valószínűleg néha nem termelődik elég tejem a 3 óra alatt, máskor meg igen. Nem tudom, és ez borzasztóan frusztrál. Utálom, ha nem tudok valamit:) Főleg ilyen fontos dolgot, hogy eleget eszik-e az apróság:) Tudom, hogy senki nem akarja ezt hallani tőlem, de az első kettőt nem tudtam szoptatni, a harmadikat pedig igazából nem is akarom, mert túl nagy stressz ez nekem, nem vagyok én a szoptatáshoz hozzászokva:) Nyilván ő a legfontosabb, és a legjobbat akarom neki, és egyelőre az ő érdekeit tartom szem előtt, de nem minden áron, és nem a végtelenségig. Egyszerűen alkalmatlannak érzem magam erre a feladatra. Más megdöglik azért, hogy szoptathasson, és minél tovább, és euforikus hangulatban van a szoptatásból, én meg a hátam közepére sem... Ez van.

Ja, Renitől hallottam, úgyhogy gratulálok Juditéknak!! Remélem problémamentes 6 hónap vár még rád:)

Még egy ismerősöm is babát vár, tegnap tudtam meg a nagy hírt tőle! Ott is 3. baba, a 6. hétben van, de még nem árulhatom el senkinek, mert titok. Csak a szülők tudják, meg én:) Ezért nem írom le ki az, bár nem is ismeritek, csak a nevét a blogomból:)) Szörnyű, de ilyenkor olyan boldog vagyok, hogy én már túl vagyok rajta:)) Mint ahogy már írtam párszor: Az ember lánya gyermeket akar, nem szülni... Jó, megértem, a 9 hónap felkészülés is kell, de a második 2 gyereknél mire készül az ember? Akkor már igazán hozhatná a gólya... Na mindegy.

És még annyi jó hírem van, hogy most úgy érzem, meg fogom tudni csinálni a szakdogát. Ihletet kaptam. Kezd összeállni a fejemben. A szöveges résszel is kezdek jól állni, már 50 oldal kész, 2 rövid fejezetet még meg kell írnom, utána kiegészítek, sorrendet teszek, átfogalmazom az egészet, véleményeket, összegzéseket írok, szájba rágok, és kész. Meg persze a sok apróság, mint lábjegyzetek, stb, de már érzem az erőt magamban:) Persze tegnap utánanéztem, hogy 3 dolgozatot kéne leadnom a fősulin áprilisig:))) Jókat mosolyogtam ezen:) Lívia még nem is tudja, de az egyik elkészítésére őt fogom felkérni:))) 2-3 oldalas sajtónyilatkozatot vagy sajtókommünikét kellene írnia:)) A másikat simán kimásolom a szakdogámból, mert diplomáciai téma, a harmadikkal nem tudom mi lesz. Valószínűleg meg kell írnom:)) Na, ennyit a nem babás dolgokról, csak úgy.

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.