Hi!

Szerencsére eseménytelen éjszakáról kell beszámolnom!

Kincső Líviáéknál aludt. Ha nehezen is, de elaludt valamikor, néha felsírt, de nem volt vészes. Tündér, aranyos,semmi gond nincs vele, úgyhogy ma sem kaptam vissza és ma is ott alszik:) Ma már nyugodtan elaludt viszont!

Bencével sem volt semmi gond éjszaka. Este viszont megint kiborító volt, hogy nem akart elaludni. Hálózsákot sem akart, de miután meséltem neki, jó éjszakát mondtunk egymásnak, és kijöttem, akkor 2 perc múlva ott állt a szoba ajtajában, pedig ilyet nem tudom mióta nem csinált. Utána jó sokat kellett a lelkére beszélnem, míg végül anyu hazaért, és átadtam neki, hogy beszéljen vele, meséljen neki, akármi, de nem akar szót fogadni. Végül fél 9 körül nyugton marad és elaludt, én meg jöhettem haza. Ablak ki lett neki nyitva, párásítót átvittem, és az egész éjszakát egy mukk nélkül átaludta, de olyan szinten, hogy reggel anyu már elment apuért a kórházba, én már meg is reggeliztem náluk, és csak utána kelt fel Bence, valamikor 3/4 9 után:)

Írtam, hogy mostanában - az elmúlt egy hétben - furcsa dolgokat vett fel. Például ez a nem akar lefeküdni dolog. Meg nem akar hálózsákot. Az ételmaradékot nem dobhatom ki. A kakija hová lett. És erre rájön még az, hogy ki mit ne csináljon.

- Anya gyere!

- Nem jövök ebédelek, majd utána.

- Ne ebédelj!

- Anya segíts!

- Mindjárt, pisilek.

- Ne pisilj!!

Stb. Bármit csinálok, azt azonnal hagyjam abba, és ne csináljam. De konkrétan veszekszik velem miatta. Ezt kb. 2 napja csinálja, és ma anyunak is előadta magát, mert akart tőle valamit.

Az ételmaradékos dologról már azt hiszem írtam, hogy visszajön-e az akármi főzelék, amit kiöntöttem, de azt még nem írtam meg, hogy mi volt tegnap. Kimentem kiönteni a wc-be a pici maradék zöldbabfőzeléket, ezt valahogy kifigyelte, hogy mire készülök, és még a felét sem öntöttem ki, mikor ott termett ordítva mellettem, hogy "Anya, neee! Az ebééédem!!", és azzal a lendülettel belemarkolt a wc-ben úszkáló főzelékmaradékba. Azt hittem agybajt kapok ott helyben:) Azzal próbáltam nyugtatni, hogy ott van a főzeléke a lábosban, és adtam is neki egy kanállal a szájába, erre azt meg kiköpte a földre. Mert kérni nem kéri, de mit képzelek, hogy kiöntöm. Ekkor viszont már elküldöztem jobbra-balra, hogy hol szórakozzon. Meg persze vittem kezet mosni. Hogy bír ennyi hülyeség rájönni egy hét leforgása alatt?? Elég lenne egyhez hozzászoknom, vagy legalább átmeneti időszakként túlélnem, de ez most kicsit sok egyszerre:)

Ma nem volt vele semmi gond egyébként. Délelőtt kicsit fazék hangja volt, néha köhögött csúnyán, de délután már nem. Néha-néha folyt az orra, de szinte egy kezemen megszámolom, hogy hányszor. Délelőtt elment anyuval vásárolni, azt is nagyon élvezte. Gyula bácsitól kapott egy zacskó ropit is a piacon. Na, azzal is van egy szép történetem. Adott a játéklónak ropit, az nem ette meg, végül anya kapta meg. Aztán jött a ló megnézni, hogy hová lett a ropija, én meg mutattam, hogy itt eszem a számban. Bence erre hisztizni kezdett, hogy az az ő ropija, és ő kéri, ő eszi meg, és próbált belenyúlni a számba. A szétrágott ropiért. Amit már le is nyeltem lényegében. És ott visított, hogy kéri, meg akarja enni... Mit tehettem, gyorsan becsempészem egy ropidarabot a számba a zacskóból, és kinyitottam a számat, hogy tessék. Kikapta, és megette. Ilyenekkel kell megküzdenem manapság:) És nem tudom, hogy miért kezdi ezt csinálni, és meddig, de egy gyermekpszichológus biztos tudná.

Én jól vagyok, éjszaka jól aludtam, napközben is tudtam sokat feküdni, és ma este is babák nélkül vagyok. Úgyhogy megyek szakdogát írni:)

Anyu ma kérdezte, hogy állok a szüléssel. Mármint a gondolatával, meg a felkészüléssel lelkiekben, stb. Még mindig az a helyzet, hogy nem a szüléssel, hanem a körülményeivel vagyok elfoglalva. Hogy mikor ne szüljek, meddig nem, mivel kell addig elkészülnöm, stb. Aztán viszont ne maradjon bent tovább, hanem legyünk már túl rajta:) És ma üzente Timi barátném is, aki Süvivel dolgozik együtt, hogy jövő héten ne merjek szülni, mert nem tudják nélkülözni a férjemet, annyi a munka:) De neki is mondtam, hogy jövő héten nem nagyon érek még rá szülni (csak hétvégén), úgyhogy rajtam nem múlik...:)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.