Hi!

Annyira ki vagyok készülve, hogy úgy döntöttem, ma nem tudok szakdolgozatot írni, inkább írok blogot:) Meg fekszem a hátamon.

Akkor kezdem a gyerekszáj rovattal, mert írtam lelkesen a dolgokat:)

- Látod Bence? Az ott a szakáll! Ami a bácsi állán van. Majd Bencének is lesz olyan, ha nagy lesz!

- Kincsőnek is!

- Remélem nem...

:))) (Amit ő kap, azt ugye Kincsőnek is ki kell utalni mindig, legyen szó bármiről:)

Múlt hétvégén Bence elment Líviával megnézni a Mangalica-fesztivált, vagy mit, és elég messze tudtak csak leparkolni. Ennek megfelelően Bence visszafelé már elég fáradt volt, legalábbis nem volt kedve nagyon haladni a kocsi felé, ezért szegény Líviának néha fel kellett vennie cipelni őt. És meg is mondta neki, hogy Bence egy digi-dagi. Ez az új szó úgy megtetszett Bencének, hogy azóta ezt mantrázza, hogy ő digi-dagi:) Ezzel kapcsolatban már két írnivalóm van. Az egyiket Lívia mesélte, a bölcsiben történt, mikor ment érte. Bence ott is kijelentette Líviának, hogy ő digi-dagi, erre az egyik kislány odafordult az apukájához, és odasuttogta neki, hogy ugye a Bence nem is digi-dagi?? :)) Másik:

- Bence,  a Kincső digi-dagi?

- Nem! Bence digi-dagi!

:)) Pedig van még egy kis különbség a testfelépítésükben:)

Megint előtúrták a kártyákat, amiket egy időben elrejtettem, hogy ne szórják és tépjék szét az összeset. Bence talált közte pár érdekes és számára új állatot (állatos kártyáról van szó értelemszerűen).

- Mi ez?

- Strucc.

- Jucc.

- Nem jucc, strucc!

- Jucc!

- Strucc!

- A-NYA! JUCC!

Le lett üvöltve kicsit a hajam:) Azt megértem, hogy a "str" kiejtésével gondjai lehetnek, de azért jucc-ra leegyszerűsíteni is túlzás:) De apa haja is le lett üvöltve este:

- Mi ez apa?

- Kicsi leopárd.

- Nem, apa, fóka!

- Az nem fóka, az leopárd!

- Nem, nem leopárd, fóka, apa!

- Nem fóka! Mi ez Bence?

- Elefánt.

- Elefánt??? Leopárd!

(Na, ezt játszották úgy perceken keresztül, hogy a leopárd az inkább elefánt-e, vagy fóka, de Bence olyan dühösen ordított már a végén, hogy apja ne szórakozzon már vele, mert NEM LEOPÁRD, FÓKA, APPPPA!) :)))

Mostanában amúgy azzal huncutkodik, hogy hülyeségeket kérdez. Pl. rámutat a cicás rongyra, és megkérdezi tőlem, hogy anya, ez egy párna? Nem, az a cicás rongy. Akkor tovább mutat egy kanálra például, és megkérdezi, hogy ez egy cicás rongy? Én meg mondom, hogy nem, az egy kanál. És utána rábök egy állatra, hogy az egy kanál-e, és így tovább. És persze közben fülig ér a szája:)

Képzeljétek, Kincső ma táncolt! Bencétől leshette el a lépéseket, mert idáig csak dülöngélt jobbra-balra testsúlyáthelyezéssel a lábain, ma viszont szépen forgott körbe:) Bence direkt is szokta csinálni, hogy elszédüljön. Kincső csak szép lassan tipegett, néha eldőlt, de nagyon vidám volt, hogy már ő is tud ilyet! Csak annyi szépséghibája volt a dolognak, hogy amikor eldőlt, akkor eldobta a telefonomat is, amiről szólt a zene...

A mamusza pedig kilyukadt az orrán, olyan régóta nyúzza, úgyhogy tegnaptól cipő van a lábán, hadd szokja, hadd szeresse. Először azt a szandált kapta, amiben kiment a bokája decemberben, de ma már rá sem adtam, mert túl kemény a talpa. Megnéztem, hogy Bencéről maradt-e ránk cipő a méretében, aztán találtam egyet. Igaz kintinek volt használva, zárt vászon, de jól lemostam, megteszi most bentre is. Tudom, sokan ellenzik, hogy egy gyerek használt cipőt hordjon, erre mondják mindig, hogy ezen nem szabad spórolni, de mutasson már nekem valaki egy 21-es méretű lehasznált cipőt:)) Amikor a gyerek még alig tud járni, és amúgy is 1-2 hónapon belül növi ki... Úgyhogy most az lesz Kincső benti cipője kb. 1 hónapig, mert utána már ki is növi szerintem.

Bence mostanában elkezdett rengeteget enni - igaz csak délután és este. Az elmúlt fél, háromnegyed évben agyilag fejlődött, nem is nőtt igazán, de szerintem most megint nőni fog. Délután néha már az agyamra megy, hogy "anya, éhes vagyok", mikor az elmúlt egy órában már 3 féle akármit adtam neki. És persze este is muszáj még ennie a vacsin túl is, és ezt általában 3/4 8-kor jelenti be. Mert 8-kor fektetem ugyebár... El kell gondolkoznom rajta, hogy milyen alap élelmiszereket kell venni még itthonra, mert azért nem ugyanazokat akarom adni fél óránként, ha már egyfolytában enni akar. Tegnap pl. rövid időn belül megevett egy Kinder Pinguit, egy almát, majd egy doboz natúr joghurtot lekvárral ízesítve, és teleszórva müzlivel. És most nem magamról beszélek ugyebár, hogy úgymond elcsapjam az éhségemet, hanem egy pici testről. És akkor később ugye még jött a 'normális kaja'. Meg néha pár keksz a két étkezés közt, hogy ne akarjon éhezni. Meg egy-két csokis parány apa készletéből. Mert már nem tudok mit beletömni az éhes kis gyomrába:) De cserébe alig reggelizik, és alig ebédel.

Na, meg voltak nálunk Kíráék is tegnap! Bence lelkesen halmozta Kírát játékokkal, aki ettől nem volt annyira oda, mindig jól el is mondta a véleményét Bencének: "- Bence, nem fér el több állat a kezemben!" De ehhez kb. odahajolt Bence orrához, és úgy magyarázta, mint egy kis tanárnő, aki okítja a kis idiótát:))) De Bencét ez nem érdekelte, 10 perc alatt káoszt varázsolt a nappaliban - de ha lehetne a káosz szót fokozni, akkor inkább azt. És tette az agyát, és fel volt pörögve ezerrel. Végül az ágyról ugráltak a szivacsra, onnan meg a földre, de Bence konkrétan kis volt pirulva, és leizzadt a feje, mire Kíráék elmentek. Utoljára nyáron a melegben láttam ilyen állapotban. A játszótéren. De itthon még soha! Úgyhogy tombolt ezerrel a lelkem. De azért megemlítettem Krisztinek, hogy higgye el, a fiúk mások, mint a lányok, és Bence még egy jó gyereknek számít! Bár nem azt mutatja... De Kriszti is megerősített benne, hogy Bence az egy jó kisfiú:)) Hát persze:))

Ma amúgy én vittem bölcsibe, mert onnan 9-re mentem a konzulens tanáromhoz, aki pont egy utcával lakik odébb. Mondanom sem kell, hogy nem hatotta meg a nagy esemény, hogy anya viszi. Ugyanúgy szaladt be, és a füle botját sem mozgatta, amikor az ajtóból kiabáltam neki, hogy megyek el:) Nekem is gyorsan ömlengtek kicsit a gondozók, hogy Bence mennyire ilyen, meg olyan, és milyen jól beilleszkedett, és milyen jól érzi magát, stb. Remélem is, mert hamarosan totál le lesz passzolva szegény:) Mehet minden nap és az sem kizárt, hogy egész napra! Remélem még úgy is tetszeni fog neki a dolog, hogy nem látja se anyát, se Kincsőt, se a kicsi tesót egész nap:/ Szegénykém:(

Én nagyon le vagyok robbanva jelenleg. Napközben elvagyok, nincs semmi gond, de estére elfáradnak a dolgaim, és mindenem fáj, amit a gyerek nyom. Nem tudok felállni, járni, mozgatni a lábaimat. A tövénél fáj, nagyon lent nyom a gyerek. Írt is valami latin nevet a doki a panaszokhoz, hogy az abductorok eredése fájdalmas, vagy mi (fejből írom, lehet, hogy nem ez volt a szó), úgyhogy tuti elterjedt és normális, hogy külön kifejezés van a panaszomra:) De tényleg úgy érzem magam, mint akinek egy jó nagyot rúgtak a két lába közé, és nem túl szórakoztató. Leendő anyukák megnyugtatására írom, az első két gyerekkel nem volt ilyen, nem kell minden panaszomat elrettentésként felfogni:) Elképzelhető, hogy a szervezetem sem tudott még megfelelően regenerálódni, vagy simán ennyire ki vannak már nyúlva a szalagok, meg minden odabent 2 gyerek után, és ezért nem tudja rendesen fent tartani a kis csomagot, amit fent kéne. És ezért volt egyfolytában a medencémben a gyerek, s ezért éreztem/érzem úgy, hogy mindjárt kiesik belőlem, és ezért nyom ennyire lent. De ezt csak én gondolom, mindenesetre esténként már harcképtelen vagyok. Ráadásul már egy ideje úgy alszom el, hogy csak és kizárólag a szülés/kórház/nőgyógyász/kórházi pakk, stb körül forognak a gondolataim, pedig nem akarom! Valami nyugtatóbb, pihentetőbb gondolatokat szeretnék:) És, mintha ez nem lenne elég, ezzel is álmodok már minden éjszaka!! Kivéve ezt az éjszakát, mert akkor a szakdolgozatommal IS álmodtam:) Pazar:) Már csak durván 2 hét.

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

https://bencekincsolevente.blog.hu/api/trackback/id/tr45518688

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lívia 2010.02.13. 10:39:50

Drága édes kis Juscikám, csak az vigasztaljon, hogy amikor majd megszületik a baba, akkor ez a sok rémség egy pillanat alatt ki fog röpülni a fejedből, és csak az öröm marad! Utána meg ezerrel csak a saját regenerációddal foglalkozz (meg persze a három gyerekkel....)
süti beállítások módosítása