Hi!

Nem tudom, hogy honnan veszem a bátorságot, hogy beüljek a gép elé blogot írni szakdoga írás helyett, de muszáj néhány dolgot megörökítenem:)

Például Bence épp most feküdt le aludni 2 darab alsónadrággal a fején. Mert most éppen megint kapitány, és most, mint kapitány ment el aludni. Leszedtem a fejéről először, de fel volt háborodva nagyon! Rám is szólt, hogy "Anya, nem szabad nyúlni! Nézni szabad!" Majd leveszem róla, ha elaludt:)

Ma volt bölcsiben is, és mindig ugyanaz a téma, amikor kikérdezem. Énekelt mókuskát, játszott a sárkánnyal és a gyerekek verekedtek. Meg szaladtak körbe-körbe. Az tuti, hogy a lányok szoktak verekedni, de egymással, nem Bencével, illetve mérgesek is szoktak lenni, az viszont Bence ellen is irányul. Gondolom zavarja a köreiket játék közben:) Viszont a csúnya kisfiúval Bence is szokott verekedni, és a fiú mérges. Több infóm nincs. Hogy ki kezdi, ki ver kit, meg ilyesmi. De az biztos, hogy Bence mindig nagyon szomorú lesz és elkomorodik, amikor ez jön szóba. De nem azért szerintem, mert őt verik, mert akkor is szomorú lesz, ha arról beszél, hogy a lányok verekedtek. Mintha simán nem örülne annak, hogy verekedés van. De ez van, meg kell tanulnia, hogy egy közösség hogyan működik, és el kell foglalja helyét a rangsorban. De mindig csak olyan tudnivalók kíséretében küldik haza Bencét, hogy semmi gond nincs vele. De azért neki sincs sok problémája a bölcsivel, mindig vígan szalad be játszani:)

Kincsőke este Líviáéknál aludt, meg ott volt ugye tegnap délután is, meg ma délelőtt is. Írtam is, hogy aggódok, de persze alaptalanul:) Kincső egy tündér volt állítólag, megzabálták, és vissza sem akarták adni:) Az alvása ugye nem volt jobb, mint itthon, azaz 2 óránként tartott ébresztőt. Csak én gyakorlottabb vagyok már, mert bemegyek, elrendezem (1 perc) majd dőlök vissza az ágyba, és már alszom is. Tehát 5-10 percnél nem vagyok többet fent egy éjszaka, ha még a wc-t és ivást is beleszámítom. Lívia viszont hajnalban már nem tudott visszaaludni, de majd ma kipiheni magát remélem! Meg Kincső sem tudott hajnalban visszaaludni, így ájultan érkezett hozzám, mert elaludt a kocsiban. De még én is úgy vetkőztettem, mint egy rongybabát, arra sem kelt fel, hiába nyitotta ki néha kómásan a szemét:)

Napról napra többet beszél. Már tud kecske, kacsa és libahangot is mondani, meg ilyen rövid kis szavakat. Pl. "au". Vagy "jaaj". Vagy "úgy". Az au onnan jön, hogy püföli a fejemet valamivel, én erre grimaszt vágok, és azt mondom "au", ő meg dől a röhögéstől. Már püfölés közben is mondja, hogy "au", mielőtt koppanna a fejemen a fogkefe pl. A "jaaj" és egyéb nyögések meg olyanok, hogy egész nap ezt hallja tőlem:) Azt hiszi már, hogy nyögve és jajongva kell felállni:) Néha legalábbis úgy adja elő magát:) Pedig azt csak nekem kell, aki olyan vagyok néha, mint egy vénséges, reumás, derékfájós, hátfájós vénasszony. Csak képletesen persze, mert nem fáj a hátam és a derekam sem, és reumás sem vagyok:) És olyan édes volt a kádban! Bence is jött velünk fürdeni (ritka alkalmak egyike - gondolom azért mert unatkozott, apa nem volt itthon), és Kincső megfürdette őt:))) Bekentem Bencét fürdetőkrémmel, elkezdtem mosni, Kincső meg odapattant, és ott simogatta (azaz mosta) Bence mellkasát, vállát, karját, meg amit elért:) Bence eleinte hagyta, de utána nagyon elküldte Kincsőt mindenfelé, hogy hagyja már őt játszani:) Szegény kislány:)

Ja, meg azt is mondja, hogy "hess". A Csip-csip csókából már tudja azt, hogy "csip", meg azt hogy "hess". Mármint ő úgy mondja, hogy "hessz". És közben sűrűn integet a kezével:) Meg lehet zabálni, olyan édesen mondja:)

Bence múltkor kijelentette, hogy ő majom, bár múltkor épp az ellenkezőjét állította, és most azt mondta, hogy Süveges "Majom" Bencének hívják. Úgyhogy most az a program, hogy erről lebeszélem:) De mond ő mindent, hogy ő most éppen huncut, meg rosszaság, stb, és vihog mellé:)

Van egy olyan rossz szokása (többek közt), hogy amikor nem vagyok a szobában, akkor felmászik a szekrényre, és válogat a DVD-k közt. Na nem mintha sok lenne, legalábbis eredeti, (főleg, hogy általában letöltöm a filmet, kiírom, megnézzük, letörlöm) de azért mindig talál valamit:) Szerintem külön megnézegeti őket, mert mindig úgy megyek be, hogy az egyik mese DVD a kezében van, hogy ezt nézzük meg. Mintha az csak úgy ott termett volna a kezében:) Múltkor viszont egy jóga DVD-t akart berakatni velem, talán a néni tetszett neki az elején:) (Leszögezném, nem jógázok, nem az én műfajom, ajándékba kaptam, ha kell valakinek, szóljon!) Ami viszont már kicsit furcsa volt utolsó alkalommal, hogy a Texasi láncfűrészes gyilkost nyomta a kezembe, hogy nézzük meg. Remélem nem borító alapján választott:))

Tegnap, amikor Kincső Líviáéknál volt, mi lementünk Bencével a hóba. Méterenként ült le, püfölte a havat, belefeküdt, megnéztük az összes hóembert, erődöt, várat (hihetetlen miket építettek a házunk előtti füves - azaz havas -  részre!), és persze mindig a legnagyobb szűz hóba kellett bemennünk. Ami a combja közepéig ért, nekem csak a lábszáram közepéig, de mindig mondta, hogy "anya, gyere!". Úgyhogy nem volt mese. De olyan helyekre ment be, hogy (kis költői túlzással élve) kilométerekre nem volt kis hó, vagy járható útfelület. Én kb. járni nem tudtam, csak totyogni (magas lábemelésekkel persze), de Bence nagyon vígan szelte a havat. Míg a legnagyobb tér közepén fel nem adta, és nyújtotta a kezét, hogy vegyem fel és menekítsem ki. Én meg persze a kb. 15 kilóját felkaptam a hasamra, majd a fél méteres hóban araszoltam előre a végeláthatatlan távolba, és persze azt sem tudtam hova lépek, mert nem láttam a gyerektől. Vagy a ruházatától. Mit meg nem teszek ezért a kis pasiért:)

Egyébként még mindig nem gyógyultak meg tejesen, Bence lassan 2 hete beteg, Kincső egy hete, de nincs semmi komoly. Bence orra már alig folyik, néha köhög, Kincsőnek meg kezd jobb lenni az orrfolyása, neki más panasza nincs. Viszont ennyi idő alatt mindketten profin megtanulták használni az orrszívót:) Csak be kell kapcsolnom és a kezükbe kell nyomnom:) Jó, néha kicsit be kell segítenem, ha úgy látom, hogy nem voltak elég hatékonyak (főleg Kincső), de azért ügyesek:)

Na, 3/4 9 van, megyek szenvedni, nekilátok egy új fejezetnek:( Szörnyű, hogy semmi időm nincs. És egy furcsa paradoxon van az egészben!! Elképesztően kevés az időm arra, hogy megírjam a szakdolgozatot, és még kb. 3-4 konzultáción is részt vegyek február végéig, viszont olyan messze van a szülés időpontja, hogy sosem jutunk el oda:) Pedig a két időpont egybeesik:)) Írtam már, hogy 27-re lőttem be magamnak a szülést?:) Viszont a sulim 13-án kezdődik, úgyhogy lehet, hogy bemegyek az első pár órára.

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.