Hi!

Különleges nap a mai, mindkét gyermek ágyban van:) Így, bár nincs elég időm, hogy a tanulmányaimnak nekiüljek, de ide tudok írni egy hosszabbat:)

Most időrendben visszafelé fogok haladni, ha nem baj:) Tehát, ma nem mentünk sehová a hétvége ellenére. Egyrészt derékig ér a hó, másrészt Bence jó beteg. A hó még nem is zavarna, legalább lehet szánkóval közlekedni (ha ekkora hóban el tudnám őket húzni anyuékig...) De Bence mai délelőttje az alábbi módon alakult: a náthája jól besűrűsödött, bár nem vészes, ritkán kell szívni, fáj a torka (ahogy ő mondja: a nyaka), fáj a hasa és azért, mert hasmenése is lett, ezen kívül hurutosan köhög. Lényegében tetőtől talpig beteg a gyerek:) De jól van, mármint jó a kedve, nem levert, játszik, nem lázas, meg semmi komoly. A hasmenés mondjuk nem mókás, ma már két alsónadrágot mostam ki, aztán ráhúztam egy pelenkát, hogy elegem van:) Persze, ha pisilni kell, szól, nem pisil a pelenkába! A torkára kap jelenleg homeopátiás szert, meg hársmézet, meg teát (hárs és kamilla), a köhögésére Stodal-t, meg homeopátiás szert, a hasmenés pedig az előzőek hozadéka, úgyhogy ha meggyógyul, akkor hasmenése sem lesz. Úgyhogy azzal nem foglalkozom. Kap sok teát, meg kekszet. Ha hétfőig nem javulna, azaz inkább rosszabbodna az állapota, vagy belázasodna, akkor majd megyünk orvoshoz. Most még nem kell - szerencsére - hiszen mikor betegszik le egy gyerek? Péntek délután, vagy szombat reggel:) Amikor nincs orvos:) Kincső szintén csupa nátha, de neki sincs sok baja vele. Ez már az a típus, amikor este tud aludni, akkor száraz az orra, napközben sem folyik igazából, de teli van azzal a sűrű cuccal. Elég jól bírom a kiképzést, ahhoz képest, hogy megállás nélkül bili-mosás-teafőzés-orrszívás-öltöztetés-etetés-itatás-stb körforgásban élek.

De az egész történet arról szól, hogy beavatódunk! Mostantól sűrűn lesz ilyen az életünk, mert Bence közösségbe került. Nyilván onnan hozta haza vírus formájában, és innentől kezdve így is lesz. Bár, most majd jön a jobb idő, kevesebb megbetegedés lesz, de utána ősztől ovi. Ott meg ugyanez a helyzet. Ő majd hozza haza, megfertőz mindenkit, és 3 gyereket ápolhatok szüntelenül:) Na, de a jelenlegi állapotnál soha ne legyen rosszabb, és ezzel ki is egyeznék:)

Tegnap volt bölcsiben megint, mert már nem folyt az orra, vagyis csak néha kicsit. De mivel vagy 5 gyerek totál náthásan volt ott, mikor anyuék megérkeztek - Erika épp az egyik orrát törölgette - úgy döntöttem, hogy mégsem azon kell izgulnom, hogy Bence maradék náthája gond lehet-e bárkire is nézve:))

Ezt megelőző este Bence Líviáéknál aludt, meg előtte délután is ott volt, de azt talán már írtam. Amit nem írtam, hogy tegnapelőtt rosszul voltam. Napközben kétszer lettem rosszul, meg este, de akkor órákig tartott. És nem tudom, hogy mi lehetett, mert még sosem éreztem ilyet. Olyan érzésem volt, hogy az elkövetkező mondjuk fél órában bármikor esedékes lenne egy elájulás. Olyan furcsa volt a fejem. Meg olyan kimerült lettem, sűrűbb volt a pulzusom, meg sűrűbben vettem a levegőt, meg melegem is volt. Azt gondoltam, hogy felment a vérnyomásom, és mivel az enyém általában negatív tartományban van, ezért nem tudom milyen lehet, úgyhogy tippeltem. Igaz el is vetettem, hiszen a héten pont kétszer mérték, és alacsony volt. Mint életemben mindig. Gondoltam arra, hogy kimerültség. De akkor meg fázni szoktam és dideregni. Most meg nem győztem kibújni a ruháimból, hogy ne legyek tényleg szarul. Az esti műszakot sajnos végig kellett nyomnom (fürdetés, rendrakás, vacsoráztatás, altatás, stb - persze Süvi is segített), nem is javult az állapotom, de utána egész este feküdtem és olvastam. A mosogatnivaló az égig ért (másnap bepakoltam a mosogatógépbe - kivételesen, mert sosem használom), a szemetet nem vittem le, tanulni nem tanultam, még az e-mailjeimet sem néztem meg!:) De jobban is lettem, és azóta is jól vagyok.

Másik jó hír, hogy egészen helyrejöttem, mármint a fájdalmaimat illetően. Amióta utoljára írtam, azóta bent alszom a nokedliknél a szivacson, és nem fáj semmim. Sőt! Úgy helyrejött, hogy megint simán tudok zoknit/nadrágot/cipőt venni. "Könnyedén" megemelem a jobb lábam is. A kondim sem romlott: bármikor leguggolok bármiért (és fel is állok!), miközben a 10 kilós Kincső az oldalamon ül. És tegnap rájöttem, hogy a hasam sem lehet akkora, mert simán le tudom tenni a tenyeremet a földre, miközben nyújtott (és zárt) lábbal állok. Ezt mindig is meg tudtam csinálni, de még hassal is megy:) Összességében most elég jól vagyok, pedig az utolsó hónapra illik a legtöbbet szenvedni:) Nem is tudnék hirtelen mire panaszkodni:)

Bence várja a babát, ha kérdezem tőle, hogy örül-e, meg kér-e kisbabát, aki anya hasában van, akkor mindig lelkesen bólogat, és mondja, hogy igen:) És tudja, hogy akkor ő már az emeleten fog aludni az ágyon, Kincső lent, a baba pedig a rácsos ágyban:) Meg is szokta mutogatni, hogy kinek hol lesz a helye:)

Illetve minden nap megmutatja, hogy mit kap majd születésnapjára... Mármint a legókat...:)

Ó, és ma olyan édesek voltak! Bencét este kicsit korábban fektettem, mert nagyon fáradt volt, cserébe annyival korábban fel is kelt. Átmentünk a nappaliba és nagyon hideg volt pizsiben, ezért beburkoltam őt egy polár pulcsimba, és úgy néztük a mesét (míg apa a kanapén aludt - nem nyitom ki ággyá, elég neki az a felület:). Aztán, amikor Kincső felkelt és felöltöztettem, akkor lemászott az ágyról (apa addigra felkelt) és odafeküdt Bencére! Odabújt! Bence pedig átölelte és úgy feküdtek! Odáig voltam:) Persze amikor fotózni akartam, akkor oda volt az idill. És, mintha ez nem lenne elég, amikor Bence úgy döntött, hogy felkel, akkor odavitte a földön ülő Kincsőnek a pulóveremet, hogy "Ne fázzál Kincső!" és gondosan betakarta vele:) Édesem:)

Sajnos írnom kéne napközben, hogy miket mond, mert nagyon jók:) De nem jegyzem meg őket, csak ritkán. De azt tudom, hogy jókat szoktam kacagni:) De két gyerek mellett nehéz jegyzetelni, főleg úgy, hogy Kincső a sziámi ikerpárom. Líviáék mondták, hogy legközelebb már Kincsőt veszik magukhoz. El is kezdtem izgulni emiatt:) Mert annyira más, mint Bence volt! Sokkal ragaszkodóbb, sokkal "vonalasabb", azaz a megszokott rendszer és helyszín nagyon fontos neki. Tudom, hogy "gyakorolnia" kell, hiszen nemsokára nélkülem kell meglennie pár napig. Anyuval nagy szerelemben van, mert nála lakott 6 hétig, viszont anyunak mellettem lesz a helye a kórházban, nem Kincső mellett. tudom, hogy én izgulok mindig a legjobban, sokszor feleslegesen, de tuti, hogy Kincső nagyon odáig lesz:) Igaz, hogy a sulis hétvégeken kéthetente Líviáéknál volt, de Bencével. És nem estére. Most meg Bence nélkül... Jó, tudom, ragyogóan el  fogja magát foglalni, mindenki körül fogja imádni, de én már csak ilyen vagyok:)

Kincső egyébként remekül beszél már. Egy szótagos szavakat mond, amit Bence sosem mondott. Vagyis a szavak első szótagját mondja. Bácsi az bá például. A hó az könnyű, azt tudja. Kinézünk az ablakon, és már mondja is:) De tényleg nagyon sok szót ismer és mond egy szótagban! Meg is vagyok lepődve:) Bár nem tudom miért, hiszen "régóta" ért már mindent. És tényleg mindent, ezen azért a mai napig ki tudok bukni, hogy ezt már tényleg nem hiszem el, hogy még ezt is megértette!:))) És még mindig gondos, dolgos. Jön, szennyest válogat, a maradékot visszadobja a kosárba, tereget velem, hajtogatásnál adja a zoknikat, felmos, arcot, kezet töröl, stb. Huncut, sokat mókázik, vihog, és csüng rajtam. Nagyon édes:) A haja még mindig fodros, de úgy nő, hogy a partedlit már rendszeresen úgy kötöm meg a nyakán, hogy a haját is hozzákötöm:))) Sok babának (kislánynak) ilyenkor még szinte kopasz a feje, vagy alig 1-2 centi. Sőt. Soknak még 2 évesen is csak pár centi haja. Neki meg olyan sörénye van, hogy már most félthetem a kis pasiktól:) Még mindig husi, de azért ismét megjegyzem, hogy Bence ennyi idősen husibb volt, most pedig pálcikaemberke!

Na, ennyi iromány legyen elég mindenkinek, mert még elunjátok magatokat, hogy ennyire azért nincs időtök:)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.