Hi!

Rövidek röviden.

- Bence, gyere öltözni, megyünk el!

- Bölcsibe?

- Nem. Mamiékhoz ebédelni.

- Mamihoz neeem! Bölcsibe! Igen!

(Anyu hátrébb szorult a fontossági sorrendben:))

Az alsónadrágnak 2 funkciója van. Az egyik funkciója ugyebár egyértelmű, a másik viszont izgalmasabb. Ha az alsónadrág Bence fejére van felhúzva, akkor ő kapitány! És kalóz. És ha már nem akar kapitány lenni, akkor lehúzza a fejéről az alábbi szavak kíséretében: "Kapitány NEM vagyok! Bence vagyok!"

- Bence, mi vagy te? Kicsi majom??

- Nem! Nem vagyok majom! Süveges Bence vagyok!"

Bence megint megfázott, csak most jobban. Nincs bedugulva az orra, de úgy folyik egész nap, mint a csap, amit megnyitottak. Kincső még nem náthás:)

Én az elmúlt 2 napban viszont úgy leépültem, hogy az valami brutális. Mozdulni nem bírok, csak nagy szenvedések, fájdalmak és milliméterek árán. Konkrétan az ágyban nem tudok megfordulni az egyik oldalamról a másikra. Vagy a földről nem tudok felállni - mit felállni, megmozdulni! - ha épp ülök. Nem tudom használ-e, de ma nekiláttam brutál  (előírt maximálisan megengedett) adagokban magnéziumot és kalciumot szedni, mert ez így nem mehet tovább. Remélem használ, mert felkelni alig tudok éjszaka a gyerek(ek)hez. Mondtam is már Süvinek, meg anyunak is, hogy most úgy érzem, hogy több gyereket tuti nem vállalok! Ha mégis eszembe jutna egy negyedik gyerek x év múlva, akkor legyenek szívesek fenékbe rúgni és az orrom alá dörgölni a várható "kényelmetlenségeket". Mert elég könnyelmű tud lenni az ember. Nagy idő távlatából már nem is tűnik olyan vészesnek, de legalább túlélhetőnek, átmeneti nehézségnek. Márpedig én ezt még egyszer nem! :)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.