2009.12.20. 22:10
Nem készült hóember
Hi!
Kezdeném azzal, hogy mi történt épp fél órája... Hallottam, hogy Kincső felsír, amin nagyon-nagyon csodálkoztam, mert 10-11 előtt meg sem nyikkan. Mentem be hozzá, erre mit tapasztalok? Ég a villany, Bence sehol. Na, villanyt gyorsan lekapcsoltam, nehogy Kincső még jobban felkeljen rá, aztán mentem be hozzá, közben néztem jobbra-balra, hogy hol fiam. Sehol. Odaértem Kincsőhöz, benéztem, mit látok? Bence befeküdt az alvó Kincső mellé, aki erre felkelt. És nem mellesleg iszonyat szag terjengett a levegőben. Mert persze tipikus. Fél órával az eset előtt azért mentem be, mert Bence hívott engem, és inni kért. De hogy bekakil... Na, azért a világért nem szólna! Elaludni persze nem tud tőle, de akkor csinál mást. Hú, nagyon ideges lettem. Főleg, hogy Kincső cumija meg eltűnt. De olyan szinten, hogy vissza kellett kapcsolnom a villanyt, és centiről-centire végigtúrni a szobát. Kincső állt az ágyban, vidáman nézte, hogy mit mászkálok négykézláb, én meg a sírógörcs szélén voltam kb., hogy ezt nem hiszem el. Valami hihetetlen szerencse folytán Kincső egyből visszaaludt, amint meglett a cumi és lekapcsoltam a villanyt. (Az elmúlt 2 hétben 3 cumi tűnt el a lakásban... Most mindkettőnek egy darab van csak, és nincs pótcumi, ha azt eltüntetnék szintén...) Úgyhogy Bence tisztába lett téve, de csak miután megint rátörhettem Kincsőre az ajtót, mert persze pelenkát elfelejtettem kihozni. De tényleg szerencse, hogy Kincső nem maradt ébren, mert akkor több óra, míg őt visszaaltatom, és Bencét meg csak utána, mert egyszerre nem lehet őket fektetni, mert akkor buliznak.
Akkor, vissza a nap elejére. A gyerekek anyunál aludtak, és Kincső szinte egész éjjel aludt! Felkelt egyszer 11-kor és egyszer 5-kor. Ennyi. Még reggelizni sem kelt fel. Amikor Bence fél 8-kor felébredt (ő kelt először), akkor a nagy nyüzsgésre, (mindenki kipattant az ágyból) kelt fel Kincső is:)
Délelőtt, mikor Kincső megint aludt, kimentem a kertbe Bencével hóembert építeni. Természetesen semmi nem lett belőle:) Ott kezdődött ugyebár az egész, hogy Bencét nem hatotta meg a dolog, így egyedül láttam neki az építésnek. Egyébként nem is tapad olyan jól ez a hó. Amikor már valamekkora volt a kupac, akkor nekiláttam lapogatni, kerekre formázni. Na, ez már felkeltette a gyerek érdeklődését, úgyhogy ő is odajött csapkodni az alkotást, amitől először szétesett a fele, majd boldogan ráhasalt a roncsra. Itt fejeztük be az építkezést:) De legalább nem feledkeztem meg ígéretemről, és vittem fényképezőgépet, és készítettem is fotókat! (És tervezem, hogy blogírás után fel is töltöm:)
Délután már nem volt semmi különös esemény. Én leléptem, míg a babák aludtak, Anitával csak találkoztunk gyorsan a Kelenföldi pályaudvarnál, mielőtt ment volna haza szüleihez Zalaegerszegre. Bár, még most sem tudom, hogy indult-e vonat, és otthon van-e már...
Amikor hazajöttünk, akkor Bence kapott ajándékot apától - csak úgy - úgyhogy 4 nagy bufo bufo büszke tulajdonosa:)) Regió-ban lehetett kapni egy csomag békát (6-7 centisek), és azzal nem bírt várni apa karácsonyig:) Na jó, egyet Kincső kapott látszólag, hogy ne legyen vita:) A békák már egyből fürdeni is mentek a bébikkel, akkora sikerük van:) Kincső is ott ugráltatta egyből a békáját, hogy "bekk-bekk" :))
Ja, jut eszembe, lefotóztam a hasamat is, arról is teszek majd fel képet - gondolom mindenkit borzasztóan érdekel:)) A fotón kisebbnek tűnik, mint valójában. Szerintem. Vagy estére tűnik nagyobbnak, mint reggel? Mindegy. Ruhában 3-szor akkorának tűnök, és majd előkeresem a szülés előtti képet, akkor is ekkora volt a hasam kb.
A legkisebb nokedli a hasamban amúgy kicsit áthelyezte magát, mert már nem az oldalamat rugdossa (meg a medencecsontom), hanem a elöl a hasamat! És nem kicsit. Süvi épp tegnap mondta, hogy még nem is érezte őt (igaz nem is foglalkoztunk még ilyennel, hogy fogja már meg a hasam, ez valahogy csak az első gyereknél volt nagy szenzáció:), úgyhogy mondtam is neki gyorsan, hogy akkor adja a kezét azonnal:) Ő is meglepődött, hogy már ilyenek tud rúgni! Hát igen. És elég sűrűn. De még mindig pici, és még mindig nagyon lent van, mert még mindig a köldököm alatt helyezkedik el szerintem.
Jaj, erről jut eszembe még egy sztori, amit megosztanék veletek, csak úgy, mérgemben, bár nem babás téma. Tegnap este beálltam a kocsival a garázsba, hogy reggel tuti át tudjak menni a gyerekekhez, nehogy a havazás lehetetlenné tegye eme tervemet:) Ma reggel meg ugye a garázsnál indítottam, ahol épp egy pasi lapátolta a havat. Nem pont a garázs elé, de olyan szinten az útba, hogy ő meg a kocsijával a szomszédos garázs mellett állt, és úgy már viszont esélyem se lett volna kiférni (a hótorlasz és a kocsija közt). Szóval, kérdezem tőle, hogy övé-e a kocsi, vagy mi a helyzet, mert szeretnék kiállni a garázsból. Vagy a havat kell odébb tenni. Vagy valami. Erre simán kérdőre vont, hogy enyém-e a garázs. Meg, hogy szoktam-e használni. Meg, hogy szándékozom-e még használni mostanában, vagy mikor akarom használni? És, hogy akkor miért nem kotrom el előle a havat? Én nagyon udvarias és jól nevelt ember vagyok, nem szoktam leereszkedni még ilyen esetben sem mások szintjére, úgyhogy minden kérdésére készséggel válaszoltam, bár szívem szerint már az első mondata után a "Mi közöd hozzá??" választ adtam volna. Mindenesetre felvilágosítottam, hogy igen, az én garázsom, nem szoktam használni, de most az időjárás miatt muszáj, mert a gyerekeimhez el kell jutnom, és nem, nem szándékozom közel 8 hónapos terhesen havat lapátolni (bár őt sem kérte meg rá senki, hogy takarítson a garázsom előtt, 10 centis havon simán átmegyek a téligumikkal), majd búcsúzásképp még megjegyezte, hogy amúgy sem kellene már 8 hónapos terhesen vezetnem. Én meg azért felvilágosítottam, hogy nem mintha lenne más választásom. (Már nem mintha bármikor is foglalkoztam volna ezzel, hogy milyen lehetőségeim vannak, sosem zavart a vezetés. Sőt! Utasként rosszabb a rázkódás, akkor mindig bekeményedett a hasam. Ha én vezetek, akkor "érzem" a kocsit, akkor nincs ilyen gondom. A fájásoknál már nyilván nem akarok vezetni, a kórházba akkor Süvi dolga, de addig köszönöm, maradnék a kormánynál). Amúgy - hogy még háborogjak - hol van olyan kiírva a házirendben, hogy a garázstulajoknak kell takarítani a ház előtt? Sehol. A lakóknak kell. Ha ő elsétál a mi házunk előtt, akkor rászólok, hogy nem neki lapátoltam fel? Miért nem fog lapátot, ha ott akar elsétálni? És, ha a garázs előtti területet csak én használom, akkor meg miért takarítja el? Akkor meg hagyja úgy, én meg majd megoldom az életemet, ahogy gondolom. De, hogy ő eltakarítja v.mi ok folytán, én épp arra járok, erre ő számon kér, hogy mégis mikor és hogy merem használni a garázsomat, és még megjegyzéseket is tesz... És, hogy miért nem lapátolok... Mindig elképedek, hogy milyen emberek vannak... Na, csak ennyit szerettem volna még kiírni magamból.
Pá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek