Hi!

Csodás éjszakánk volt, képzeljétek! Kincsőhöz szokás szerint még be kellett menni, amikor lefeküdtük (erre radarja van - amint leteszem a fejem, és becsukom a szemem 5 mp-n belül riaszt; vissza is szoktunk számolni:), és legközelebb 1/4 5-kor nyikkant meg, amikor bementem hozzá, majd 3/4 7-kor kelt fel legközelebb, és visszaaludt reggeli után!! Fél 8-ig. 11-kor egy hang nélkül aludt el, és aludt 45 percet, délután 3-kor egy hang nélkül aludt el, és aludt majdnem 50 percet, este pedig meg sem itta a vacsiját, és egy hang nélkül elaludt! Mintha nem is az én lányomról írnék:))

Tegnap elfelejtettem megírni, de tegnap estétől kezdve tejet kap. Elfogyott a tápszer, nem vettünk újat. 1 éves, jöhet a tej hivatalosan is:) Bence 8 hónapos korától kezdett el tejet kapni (feles, majd sima), de Kincsővel kényelmesebb voltam:) Bence tejbegrízt is kapott estére, de Kincső nem fog, mert jó húsban van:) És simán elfogadta, issza rendesen, és semmi változást nem tapasztalok rajta. (Jobban alszik???) Nem fáj a hasa, nincs kiütése, és a pelenka tartalma is csak az átlagos. Mondjuk nem is vártam mást, elvégre hónapok óta kap tejtartalmú mindent...

Ma annyira odáig voltam Kincső evés közbeni viselkedésétől, hogy gondoltam megosztom veletek, mert erről nem nagyon szoktam írni. Tehát, Kincsővel enni egy élmény. Evés után egy katasztrófa sújtotta övezet semmi a konyhánkhoz képest. Ott kezdődik, hogy már az előkészületeknél ott kell lennie, különben hiszti van. Tehát, ott ül az ölemben már reggelinél, mikor vágom ketté a zsemlét. Még ketté sem vágtam, Kincső már megragadta a vajat. Ami úgy néz ki, hogy a vajas papír Kincső kezében van, a vaj a földön. Lépjünk tovább. Kenem a zsemlét, teszem rá a feltétet, közben ő már szétrágott egy becsomagolt macisajtot. Jó. Teszem a falatot a szájába, közben ő már a késsel döfködi a zsemle másik felét. Kés elvesz. Próbálok további katonákat készíteni a zsemléből, addigra ő már könyékig benne van mondjuk a lekváros üvegben, egy kiskanál segítségével. Amit utána szétken fél méteres körzetben. Másik kezével meg addig kiszed egy nyálas galacsint a szájából, és ledobja a földre. Jó, térjünk a következő katonára. Kincső ezalatt próbál valamit elérni, amit nem kéne. Egyik kezemmel fogom a gyereket, másik kezem épp a szájába tesz valamit, addig ő félig megemeli a tálcát, hogy a fele tartalom az ölünkben és a földön landoljon. Nem gond, reggeli után felszedem. Közben Bencének is készítem a katonákat a 3. és 4. kezemmel. Eközben Kincső talál egy újhagyma szeletet, és betömi a szájába. Furcsa mód ízlik neki, órákig csámcsog rajta, majd persze visszaadja darabokban és nyálasan, mert szétrágni még nem tudja. Hátha jó lesz még az én reggelimhez is, ha már kikészítettem. És akkor egy idő után úgy döntök, hogy ennyi talán elég is lesz, minden szempontból, csap alá dugom a gyereket, kitelepítem a konyhából, és megpróbálok én is enni. Mire elkészítem a reggelimet, addigra már újra a lábamnál van.

Ebéd. Míg melegítem az első fogást, addigra már a széken ülnek a megterített asztalnál, partedlivel a nyakukban, és mindkettő fogja a tálját, és veszettül veri a kanállal. Kincső persze néha ledobja mindkettőt a szék alá. Első fogás általában leves. Kincső ül az ölemben, és enni akar egyedül. Ennek három módja van. Vagy együtt fogjuk a kanalat, vagy mindenki fog egy kanalat, vagy kiteszem a sűrűjét a tányér mellé a tálcára, és míg ő egyesével próbálja felcsippenteni a borsót/répát/akármit, addig én adagolom a szájába a tányérból a többit. Ha épp nem vagyok elég szemfüles, vagy Bencével foglalkozom egy pillanatra (hogy ne kézzel egye már a levest pl), akkor sajnos Kincső azt kihasználja, és minimum a leves felét kiönti az asztalra. A boruló tálca jó nagy, azt mindig időben elkapom, ha épp le akarná húzni az asztalról egy váratlan pillanatban. A második fogás, ha főzelék, és saját kanala is van, akkor tudja úgy is enni, hogy belemártja a kanalat a főzelékbe, azt szétkeni a másik tenyerén, azt párszor ökölbe szorítja, hogy tuti jusson mindenhová, majd megpróbálja lenyalni. Álltól homlokig főzelékes a gyerek ilyenkor. Darabosabb kajáknál eddigre már feladom, mindenkit bezavarok a nappaliba, leülök egy tálcával a kanapéra, és várom a lábam környékén felbukkanó éhes szájakat. Ahol látok egyet tátva, abba belenyomok egy kanál/villa valamit, aztán 2 falat közt azt csinálnak, amit akarnak, csak legyünk már túl az etetésen:)

Azon voltam ma ledöbbenve, hogy mikre nem képes a mai fiatalság! Azt még úgy-ahogy hamar feldolgoztam, hogy Bence rájött, hogyan kell a billentyűzárat feloldani a telefonomon, de ma rá kellett jöjjek, hogy ez már az egy éves lányom is kitapasztalta! Ami azért világszenzáció nálam, mert a telefon érintőképernyős, és nem ám az oldalán lévő gombbal nyitják! Nem! Rájöttek, hogy lenyomnak egy gombot, akkor világos lesz a képernyő, és utána a sárga színű lakatot kell hosszan (!) nyomni, akkor kék lesz, és voilá! Ja, és csak egy ujj érintheti a képernyőt, több ujj esetén nem működik a dolog. És addig próbálta, míg el nem jutott addig, hogy a lakat jel csinál valamit (színt változtat), nem elég nyomogatni, nyomni is kell, és a másik keze csak a telefon szélét fogja addig... Egy éves! Mit nekünk fejlesztő játékok... Múltkor, mire kiszedtem a kezéből, már lazán végigtolt egy Bubble Breaker pályát... Ezek a mai fiatalok! High-tech nemzedék:)

Bence pedig továbbra is folytatja kedvenc elfoglaltságát, hogy mindent a Kincsőre fog. Büdös van, szólok neki, hogy bekakilt, már hárít is, hogy a Kincső volt:) Ha próbálom neki elmagyarázni, hogy nem ver át, akkor még röhög is hozzá, úgy bizonygatja, hogy a Kincső volt:)

Ma más szenzáció is volt! Bence verekedett!!! Zsuzsiék jöttek át hozzánk és a két fiú elég hamar egymásnak esett. Bár, most jövök rá, hogy anno Zsuzsi mesélte, hogy Máté szokott birkózni az apjával, úgyhogy szerintem nem Bence kezdte. Először csak a kezükben lévő játékokat ütköztették, de utána elszabadult a pokol. Mi Zsuzsival egy ideig próbáltuk fegyelmezni őket, de utána letettünk róla, és megegyeztük, míg nincs sírás, csinálnak, amit akarnak:) Ütötték, rúgták egymást, ráfeküdtek a másikra, letámadták, játékokkal püfölték és dobálták egymást, mindent csináltak! Bencét még életében nem láttam verekedni, de nagyon élvezte:) Zsuzsi is megkérdezte Mátét, hogy szerinte ez jó játék-e, hogy püfölik egymást, mire Máté nagyon őszintén azonnal rávágta, hogy "Igen!!". Fiúk... Bencének egyszer lett elege valamiből, azt hiszem épp egy plüsst próbáltak kettétépni (le is szakadt egy darab belőle), és akkor beleharapott Máté kezébe. Meg egyszer kicsit elpityeredett, de ne tudjuk mi történt, nem voltunk egy szobában. Nem mondta meg, hogy mi fáj, csak bocsánatot kért tőlem:) Bolond baba:) Úgyhogy igen vígan elvolt a két fiú mindezek ellenére. Mellesleg Zsuzsiék odáig voltak, hogy Bence beszél! Még sosem hallották beszélni, és amikor Bence mondott valamit Zsuzsinak, ő totál ledöbbent:) Máté is! Egyből kérdezte nagy ledöbbenve: "Beszéééél???" És attól is odáig voltak, hogy milyen édes hangja van:)) Hát igen, az van neki:) Nem voltak sokáig nálunk, de a fél lakás úgy nézett ki utána, mintha egy forgószél söpört volna végig rajta:)

Bence ma is oviba akart menni. Mercivel beszéltem tegnap, azt mondta, hogy az egyik közös ismerősünk gyereke magánbölcsibe jár (Péterhegyi út vége), és a fél nap egy hónapra 40ezer forint. És tudok olyan anyukáról a Huncutkáról, aki szintén oda viszi a gyereket, de egy héten egyszer. Tehát minden konstrukció működik ezek szerit, de majd fel is hívom őket. Kacérkodok a gondolattal, hogy következő félévben el kellene kezdeni Bencét közösségbe járatni, mert nagyon igényli. Jó, havi 80-40ezer forint tuti nincs rá, de heti 1-2 alkalom fél napra jó lenne. Az még beleférne a büdzsébe talán. Egy havi tízes mindenképp. Csak persze ez is olyan, hogy nem csak rajtam múlik, szervezés kérdése, mert egyelőre még nincs kocsim, tehát nem tudom hozni vinni (vagyis busszal igen, de ahhoz már korán kelteni kéne reggel mindenkit, hogy elkészüljünk), ráadásul az is csak februárig menne, mert utána szülök, és sehogy nem tudnám vinni jó ideig. Se kocsival, se nélküle:) Úgyhogy a nagyszülők is elmélkedjenek ezen kicsit esetleg, hogy Bence kicsit elszabadulhatna itthonról, ha megoldható:) (Ha van hely, és felveszik. Majd felhívom őket, vagy be is lehet menni - gondolom.)

Na, ennyi legyen elég mára, mert dolgoznom kell. Épp kiszámoltam, hogy még fél évig tuti nincs szabadidőm. Most az ünnepek előtt/között ki kell dolgoznom 10 tételt, utána vizsgaidőszak, utána jan-febr. szakdolgozat írás, utána szülök, utána babázás éjjel-nappal (mint most lényegében + 3 óránként etetés), utána házidogák, vizsgák, államvizsga júniusban. Már csak fél év, és a nehezén túl is leszek:) (De azért csendben megjegyzem, hogy munkába állásomig - 2012-ig - még két tanfolyam elvégzését is tervezem, ha belefér... Munka mellett már nehezebb lenne, lássuk be:)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.