Hi!

Annak ellenére, hogy ma Bence nem volt itthon, nem emlékszem mikor volt utoljára ilyen kimerítő napom. Pszichésen és fizikailag is nullán vagyok, totál le vagyok szívva.

Kincső - mint már lassan egy hete - ma sem aludt vissza reggeli után, de ma (sajnos) ki is vettem korábban. Konkrétan úgy néz ki mostanában a reggel, hogy negyed 7-től nekilát ébredezni, 10 percenként felsír, 3/4 7 körül megetetem, utána visszaalszik majdnem, de mégsem, mert mindig felsír és még be is kakil. Úgyhogy ma negyed 8-kor már mellettem volt az ágyban. 10 percre rá Bence is, akinek tuti gyanús a szobában beálló nagy csend, és erre felkel:) (Én meg mostanában a dogák miatt később feküdtem, fél 1 előtt nem igazán aludtam el, cserébe negyed 7-től minden nap fent vagyok, és a kettő közt minimum 3-szor, 4-szer kelek.)

A korai kelés miatt Kincső olyan fáradt volt délelőtt, hogy 1 és negyed órát aludt a szokásos 45 perc helyett, viszont délután nem volt elég fáradt emiatt, és 3/4 órás küzdelem után feladtam, nem fektettem le. (Többek közt azért, mert indulni kellett a védőnőhöz, hogy fél 5-ig odaérjünk). Tehát egész nap vele kellett foglalkoznom, mert Bence nem volt, egyedül pedig nem marad meg, cserébe nem aludt, viszont délutánra olyan szinten kimerült volt, hogy 5-től kb. megállás nélkül ordított. És hiába fektettem le 5 után, nem akart aludni, felállt és ordított. Úgyhogy kivettem, hogy akkor bírja ki az esti fürdetésig. Ki is bírta, de azért korábban ment ágyba, mint szokott, de még akkor is 3/4 órán keresztül üvöltött, mire elaludt! Nagyon durva volt. Olyan kimerült volt, és úgy túl volt pörögve a kimaradt alvás miatt, hogy képtelen volt elaludni. Alig alszik két órája, és már be kellett mennem hozzá az előbb, mert nagyon sírt. Jó éjszakánk lesz...

Bence pedig volt karácsonyi kirakodóvásárt nézni, meg vásárolni, meg Líviáéknál, és olyan jól érezte magát, hogy nem akart nekilátni készülődni, hogy hazajöjjön:) Bencével kapcsolatban napok óta meg akarom írni az új "hobbiját" is, csak mindig elfelejtem. Egyik nap megint nézegettük az ajtón lévő posztert (Védett hal-, kétéltű- és hüllőfajaink), majd - mivel viccesnek véltem - felolvastam neki párnak a latin nevét is. Azóta nem hagy minket élni! Egyik reggel pl. bejött, majd fordult is vissza, hogy jöjjek. gondoltam nem találja a sötétben a cicás rongyot, fel kell húznom a redőnyt, vagy valami, de nem! már húzott is félálomban, pizsiben az ajtóhoz:))) Ugyanis ott ül a tömeg közepén Bufo bufo (Barna varangy) és ettől annyira odáig van, hogy egész nap ezt hallgatom, hogy bufo-bufo, bufo-bufo... Csak magasan van neki a plakát, fel kell emelni hozzá. Van még pár vicces latin név is, a többit alig tudom elolvasni neki, de ez tannyira mókásnak tartja, hogy mutogatja az állatokat, és közben halandzsa neveket ad nekik, és annak örül:))) Hogy ne kelljen emelgetni, múltkor levettem neki a polcról a Búvár zsebkönyveket is. Kikerestem a békásat, és bufo bufo-t:) Na, akkor meg talált egy pókos könyvet, egy nagy ronda pókkal az elején, és azóta meg azt hallgatom, hogy ronda, büdös pók! Hogy ezt honnan szedte?? Úgy tűnik az emberekbe genetikailag bele van kódolva, hogy mit ne szeressen, mi  veszélyes, ez a túlélés egyik záloga:) Bármennyire szeretem az állatokat, a pókokat speciel én is rühellem. Nincs pókiszonyom, de babonás ember nem lévén, nálunk mindegyik halálra van ítélve, amelyik betéved. (Süvi mérges is rám, de ebből nem engedek. Nem fognak pókok mászkálni a babák környékén, meg hálót szőni! Hogyne! Még hogy fogjam be, és tegyem ki...) Szóval, Bence bufo-bufo-zik, és a pókok pedig rondák és büdösek szerinte:) Tegnap mondjuk Ferencz József képére (valami párizsi csomagolásán volt) is azt mondta, hogy ronda bácsi:)))

Akkor, visszatérve Kincső lábára. Szépen javul. Borogatom, fáslizom és meg is van az eredménye. Ma délután pl. nem hogy nem sírt fáslizáskor, de egy hang nélkül tűrte, hogy a kis lábfejét megmozgassam, a bokája mozgását megvizsgáljam, illetve végigmasszírozzam a lábszárát. Utána megfogtam és óvatosan leállítottam a talajra. először fél lábon állt, nem merte letenni  jobb lábát, de utána óvatosan letette és próbált járni. Persze fogtam a két kezét (szinte lógattam), nem nagyon volt terhelés a lábán. Nagyon óvatosan ment, a jobb lábával pláne, de ügyes volt. Sőt. A fotelnél meg is állt és elengedte a kezem, de egyből sírt, hogy vissza az egész, mégsem volt jó ötlet:) Úgyhogy javul a lába, de még nem tökéletes, teljes terhelést még nem bír. Persze ez nem akadályozza abban, hogy felmásszon a kisszékre, meg le:) Délután pedig kétszer is felállt a kiságyban, annyira ki akart jönni alvás helyett! Ez nem is tett jót neki, mert mikor mentünk le a védőnőhöz, és öltöztettem, akkor láttam, hogy zavarja az öltöztetés, mert jobban fájt a lába, mint délelőtt. Konkrétan a zoknihúzáson látszott, hiszen aznap már többször adtam rá a zokniját a borogatások után. Akkor nem volt gondja vele, most meg kicsit elrántotta a lábát, meg kicsit nyekergett, de csak egy pillanatig. Persze a zokni alá harisnyát is adtam rá, meg a zokni fölé bakancsot, azoknak sem örült, de nagyobb gond nem volt belőle.

Remélem holnap jobb napunk lesz. Én pedig ma ünnepélyesen kidőlök idő előtt. Úgyis fárasztó éjszakám lesz...

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.