Hi!

Tegnap elmentünk a babákkal a Lágymányosi öbölbe - mostanában nem jártunk arra - mert ott találkoztunk Fenrisékkel. Gabi úgy tűnik, hogy babát vár, de mivel még csak a 4-5. hét + vérzett is találkozásunk előtti éjszaka, nem mer semmit biztosra mondani. Nagyon drukkolok, hogy minden rendben legyen! 

Bence baromira élvezte a sétát, nagyon tetszett neki a hely. Lement apával a Dunához, meg motorozott fel-alá, bandázódott más gyerekekhez játszani (csak és kizárólag babakocsit tologató családok, vagy kicsit nagyobb gyermeket futtató családok voltak kint). Szerencsére a játszótér most hidegen hagyta, mert múltkor nagy hisztik árán tudtuk csak elhúzni onnan. Kata nem játszott Bencével, meg Kincsőt sem tekintette meg. Végig apja kezét fogva sétált, majd a játszótéren tett-vett egy kicsit, majd megint állt a szülei lábánál:) Kincső szegény nem tudott elaludni, elég fáradt volt, de hősiesen bírta a kiképzést. Néha dörgölgette a szemét, meg adtam neki cumit, meg hátradöntöttem a babakocsi ülését, de semmi nem használt. Fél 12 körül beültünk a játszótér melletti kajáldába, ott meg nagyon boldog volt, mert végre kiszedtem a babakocsiból:) Édes hangokat hallatott, vidám volt, nem sírt, pakolt ezerrel, amit talált a keze ügyében:) Úgyhogy nem volt rá panasz:) Bence meg lecsapott a forró csokimra, és lenyalta, majd lekanalazta róla az összes tejszínhabomat:))) Illetve megette a hozzá járó kekszet, Kincső meg Fenris kekszét ette meg, mert elkértem:) Kata meg kapott ebédet, úgyhogy ő nem kapott kekszet:)

Szóval, kicsi Kincső délelőtti alvása kimaradt (amúgy ezért is ragaszkodom ahhoz, hogy délelőtt nem lehet sehová vinni, mert tudom, hogy nem tud aludni, és emiatt borul az egész napirendje). Hozzátenném, hogy szerintem ez volt a 2. alkalom egy év alatt, hogy nem otthon volt alvásidőben.

(Tudom, hogy másnál ez máshogy működik, a gyerek ott alszik, ahol éri az álmosság, de nálam nem. Én sem örülnék, és sem tudnék aludni, ha éjszaka nem az ágyamban alhatnék álmosan, hanem épp kocsiúton lennék, vagy buszon, vagy akárhol. Aztán oldjam meg. Ja, lehet, hogy kidőlnék, de baromira kényelmes, meg pihentető alvás lenne. Ha el tudnék aludni... És nem hinném, hogy ez egy gyereknél nagyon más lenne alapjáraton. Az meg, hogy melyik gyerek mihez kénytelen alkalmazkodni, az megint más kérdés, de nálam ez "szabály". Az alvás időben és a szokott helyen történik. Pont. Bence is ordíthat és vergődhet nekem akárhogy, hogy nem akar este aludni menni, én vagyok még mindig az erősebb, és nyolckor bedobom az ágyba. Kész. Ott már szépen megmarad és hamarosan alszik is. És ebből nem/sem fogok engedni egy normális napon.)

Tehát, Kincső először ebéd után aludt, de akkor egy akkorát, hogy átaludta az egész délutánt:) Bence is lett fektetve anyuéknál - mint általában minden hétvégén - de persze azért megjegyezném, hogy utána fél 11-ig nem aludt el nekem este. Csendben volt, semmit nem csinált a hangos cumizáson kívül, de nem tudott elaludni.

Aztán este megint anyuéknál aludtak, mert én ma mentem vérvételre. Azaz a terheléses vércukor vizsgálatra, aminek történetét meg szeretném osztani veletek.

Szörnyű, hogy miket tapasztaltam ma. Idáig minden tökéletesen ment, mikor a Fehérvári úton voltam vérvételen, de most a Bártfaiban... Ha rossz lesz az eredményem, akkor az az idegeskedés miatt lesz, mert anyu szerint attól is felmegy a vércukor szint:) Tehát, reggel rohantam be, szépen beértem a kerülőútvonalon, a liftből kiszállva pont a nőgyógyászommal találtam szembe magam (hozzá mentem), ő már küldött is le a vérvételre, hogy mire leérek, addigra tudni fognak rólam. (Egyéb beutalóm nem lévén.) Leértem, pár perc múlva már adtam is be a papíromat (nem beutalót, csak amire a nőgyógyász felírta, hogy milyen vizsgálatok kellenek.) 4-en adtunk be ekkor papírt. Nem hittem el, hogy a 4-ből utolsónak hívtak be! Mindenhol alap, hogy a kismamák soron kívül mehetnek előre. Na, itt ez nem nagyon érdekelte őket. Mielőtt kifelejteném a sztoriból: fél 11-re vissza kellett volna érnem anyuékhoz, mert neki 11-re megbeszélt időpontja volt, de a gyerekekre ő vigyázott, illetve az ő kocsiját vittem el. A terheléses vércukor vizsgálat pedig 12 perces. Lehet kezdeni a számolást:) 3/4 8-ra rendelt be az orvosom, 7:55-kor már leadtam a papírt, és 8:20-kor vették le a vért. Na, már itt tajtékoztam. Tehát, bejutok végre utolsónak vérvételre (utánam kb. 1-2 ember érkezett még, azt annyi). Nagyon ügyesen levette rólam a vért a nő, majd azt mondja, hogy akkor ezt most leviszik a laborba, megállapítják, hogy milyen a vércukrom, ha nem magas, akkor ihatom meg a löttyömet, utána 2 óra várakozás, és megint szúrnak. Úgy összesen 2,5-3 órára számítsak minimum. Na, itt újfent elszállt az agyam, ha lehet jobban. Megkértem, hogy ne szórakozzon már, soha semmi baja nem volt a vércukromnak, fél 11-re otthon kell lennem, mert addig van gyerekfelügyelet és kész. Rendes volt, és azt mondta, hogy jó, akkor nem vizsgálják meg, ha tényleg jó szokott lenni, és fél 11 előtt 5 perccel jöjjek vissza a következő szúrásra. (Most itt közbeszúrnám, hogy Bencénél nem volt ilyen köztes vércukor mérés, Kincsőnél megszívtam, bementem, megszúrtak, majd hazaküldtek, hogyha majd jó lesz a leletem, akkor jöjjek vissza a 120 percesre. Ez akkor új módi volt, az orvosom sem tudott róla, cserébe írathattam még egy adag cukrot, mert persze azt már bekevertem. És szervezhettem le még egy gyerekmegőrzést. akkor sem voltam ám ideges...) Negyed 11-kor megjelentem vérvételre, mert nem értem rá tovább, jól bekopogtam, és láss csodát: senki nem volt bent! Elkaptam egy orvost, aki épp jött ki (konkrétan az orvosom fiát)aki megtette, és letelefonált a laborba, hogy jöjjön már fel hozzám valaki. Később még egy köpenyes embert megkértem erre, és 25-re már sikeresen fel is tolta valaki a seggét (már elnézést). Bár mutattam neki, hogy melyik karomból vettek előbb vért, ő megint abból akart, de azt nem láttam(mivel nem néztem oda), hogy ugyanonnan veszi! Fájt is. Ha centivel lemérnénk, egy milliméter se lenne a két szúrás helye közt. Majd még azzal is kedveskedett, hogy a vércsoport ellenanyag eredményért be kell mennem, holnapra meglesz. Hogy hova menjek, nem tudja. Holnaptól ott, ahol ültünk már vérvétel se lesz, meg semmi, mert toál kiürítik az emeletet a felújítás miatt. Ők valahol szemközt lesznek (???), de a labor a földszinten talán még holnap is lesz, próbálkozzak ott. (Nem mintha holnap ráérnék.) De nem tudja. Próbáljam majd meg beszerezni! :)))) Vicces. Szintén hozzátenném, hogy egy darab tájékoztató nincs kint, hogy elköltöznek és hová. Aki holnap jön, az lepődjön meg és ennyi. És az a vic, hogy a dolgozók sem tudják pontosan, hiába kérdezi az ember. Jl meg van szervezve. Úgyhogy anyunak természetesen át kellett rakatnia az időpontját, én nem értem haza fél 11-re, cserébe Kincső sem került ágyba 11-kor.

Emiatt másfél órát aludt totál kimerülve, csúszott az ebéd időpontja vagy 3/4 órát, és délután nem tudott elaludni, holott 45 percen keresztül segítettem neki. Amúgy nem voltam ideges. Még a papírok beszerzése lesz egy jó kör.

Akkor vissza a gyerekekre. Bence szörnyen viselkedik mostanában Kincsővel. Kincső ugye nagyon ügyesen elfoglalja magát egyedül, szépen tud játszani. Már, ha tudna. megy, keres egy játékot, nekilát játszani vele. 2 mp alatt Bence mellette terem, elveszi a játékot Kincsőtől, és ő játszik vele tovább. Kincső odébbáll. Na, Bence persze pont csak addig a 2 mp-ig foglalkozott azzal a játékkal, már megy is Kincső után, és azt is veszi el tőle. Jobb esetben kijelenti, hogy az az övé, és szegény Kincsőt lökdösi, rugdossa odébb, hogy táguljon a játékától Pici kislányom meg csak sír, mert Bence épp bántotta, vagy simán frusztrálja, hogy nem tud játszani nyugodtan, mert a bátyja megy utána, és mindent elvesz tőle. Úgy sajnálom:( És egész nap vitázom Bencével, hogy ne vegye el, adja vissza,hagyja játszani a Kincsőt, stb, stb. Néha elkapom, és nem engedem oda Kincsőhöz. Akkor visít, vergődik, csapkod, totál meg van sértődve, hogy én minimum bántom őt. És persze mindig odapattan befogni a számat, ha veszekedni kezdek vele. Meg bocsánatot kér. Ez a szájbefogós ma megtetszett Süvinek is, hogy milyen jó ötlet, Bence milyen jól csinálja.... Úgyhogy zajlik az élet ezerrel. Közben a legkisebb nokedli meg fáradhatatlanul ugrál.

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.