Hi!

Pénteken Bencéék nem aludtak itthon (majdnem 2 hónap után először), mi meg leléptünk apával moziba, azért nem született bejegyzés.

Tegnap egész nap suliban voltam, a gyermekekkel este 1/4 7-kor találkoztam először, úgyhogy nem lett volna sok írnivalóm róluk, de időm sem, mert házidogát írtam. Többek közt.

Ma viszont itt vagyok:) Anyuéknál voltunk egész nap lényegében, ahol a szokásos dolgok történtek:) Bár ma Kincső sokkal hisztisebb volt, mint szokott lenni. Már délelőtt is, meg délután is. És igazából mindig Bence miatt. Nem tudom, hogy milyen stressz érte (tegnap este Bence megharapta Kincső ujját a fürdőkádban pl), de ha Bence közelít hozzá, akkor nekilát visítani. Nem is kell, hogy hozzáérjen. Szórakoztató. Pedig ébredéskor még olyan édesek voltak:) Bence feküdt az ágyon, öltöztettem. Kincső odasétált mellé. Mondtam Kincsőnek, hogy simogassa meg Bencét, és adjon neki puszit. Erre ő megsimogatta, majd ráhajtotta a kis fürtös fejét Bence arcára:))) Annyira édesek voltak:))

Ma egyébként kicsit felpaprikázódtam. Bence már 2,5 éves elmúlt, de sem nem szobatiszta, se nem beszél még úgy igazából. És egyre többet hallgatom ezt a közvetlen környezetemtől. És ma már kimondottan idegesített, hogy ennek céltáblája a Bence, akire mérgesen rá van szólva, hogy miért a pelenkába kakilt, miért nem bilibe pl. Mintha akkor elszégyellné magát, és bilire ülne tőle. Na, és ma estére rájöttem, hogy ez azért zavar engem, hogy mindenki Bence lelkére próbál beszélni (finoman fogalmaztam), hiszen nem ő tehet róla! Ha valaki tehet róla, akkor az én vagyok. Mert nem erőltettem soha a bilizést az elveim miatt, mondván, ha megérik rá, akkor majd bilizik. Látom, hogy fizikailag már érett rá, de most a lelki oldalával van a gond, azt meg egyelőre nem tudom megoldani. A lényeg, hogy a gyereket cseszteti mindenki, ahelyett, hogy engem csesztetne. Ami persze megint nem lenne jobb, mert attól még nem változna semmi. És ha a gyerek van csesztetve, azt persze egyből magamra is veszem, mert végüis az én "kudarcom", hogy még nem megy minden Bencének. Kvázi a sok megjegyzés, az én becsmérlésem, hogy nem vagyok elég jó és következetes anya. Tehát. Ezennel bejelentem, hogy én vagyok a gyerek anyja, úgy nevelem, ahogy tőlem telik, ha nem a legtökéletesebben, akkor nem, más majd csinálja jobban, és ennyi. A gyerek nem fog felnőtt korában is pelenkában szaladgálni, és fogadok, hogy mint minden ember, ő is megtanul beszélni. És a napi célozgatásoktól nem előbb. Úgyhogy kérem a szeretett családtagjaimat, legyenek tekintettel a lelkemre, és tartsák magukban megjegyzéseiket:) Köszönöm!:) 

Még egy mai balesetet szeretnék megosztani veletek, nagyon szomorú eset volt, még én is sírtam. Sőt, én a legtovább:) Mindkét gyerek már rég megnyugodott, én még a könnyeimet törölgettem:) az történt, hogy a fürdőben voltunk, Kincsőt vetkőztettem fürdéshez, közben Bence a combomon ugrált (guggoltam), mert ő is tülekedett már a vetkőzéshez. És akkor az történt, hogy kibillentem az egyensúlyomból (igaz Bence hathatós közreműködésével), nekiestem az ajtófélfának (10 centi, én nem ütöttem meg magam), Kincső keze lecsúszott közben rólam, ő négykézlábra esett, Bence lecsúszott a lábamról és iszonyúan beütötte a fejét (a tarkója felett) a kád szélébe, majd ráesett Kincső hátára... Azt hiszem elég egyszerre láttunk neki ordítani meg zokogni (na jó, én nem ordítottam, csak ők:). Én tehetetlenségemben, mert olyan szörnyű volt végignézni, hallani a koppanást, meg látni a fájdalmas sírásukat. Mert ugye Kincsőre is csak rázuhant vagy 12 kiló. Szegény Bencéről meg nem is beszélek. Plusz az ijedelem. Én meg semmit nem tudtam megakadályozni ebből:( Jaj, nagyon szomorú volt:( A két gyerek már rég a kádban játszott, mikor én még próbáltam teljesen lecsillapodni:) Ilyen történt ma velünk.

Mam-nak innen is gratulálok, hogy neki is babája lesz!:))) (Most jó sok embernek elárultam, akik úgysem tudják, hogy ki vagy:)))

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.