Hi!

Ma sem volt tökéletes éjszakánk, de legalább Bence végre aludt, legalábbis engem nem keltett fel. Kincső alvása továbbra is katasztrófa, de majd javul a helyzet. Valamikor. 

Délelőtt nem volt semmi különös, itthon voltunk, tettünk-vettünk, Bence is aránylag rendesen viselkedett, Kincső is szépen játszott, nem volt velük sok dolog. Ebéd után meg lementünk végre sétálni, mert nem esett, és szép volt az idő. Sajnos, hogy már nem lehet játszóterezni, elég nehéz sok időt eltölteni lent:) Mert voltunk galambot kergetni a suli előtt ,voltunk labdázni a focipályán, meg voltunk sétálni a Mikesen. És persze abszolút nem rohantunk, de így is megjártuk az egészet egy óra alatt:( De akkor sem lenne jobb a helyzet, ha 5 perccel tovább labdázunk, mert nem oszt, nem szoroz. Bencének volt egy jó hisztije, aminek köszönhetően hasra vetette magát a vizes-saras földön. Nem kicsit voltam ideges. És azért volt a hiszti, mert többszöri felszólítás után kirángattam egy pocsolyából, ugyanis nem vízálló cipő volt rajta...

Találkoztunk kutyusokkal is, meg beszélgettünk a gazdikkal is, az is esemény volt. Mármint én beszélgettem a gazdikkal, mert Bencéből egy szót sem tudtak kihúzni:) Kincső pedig odáig volt, és kiderült, hogy több hangon is tud ugatni:) A vau-vau-n kívül nem is beszél mást szerintem, de ezt már hónapok óta:)))

Délután egész kellemes napom volt, mert aránylag hosszabb időre be tudta m ülni a gép elé. Szereztem magamnak egy nadrágot, bár nem olyat, mint akartam. Végül nem világoskék farmer, hanem sötétszürke téli nadrág lett a vége, de ez legalább elegánsnak is elmegy, meg rohangászósnak is. Meg téli. Meg a méretem - hosszra is. 2500 Ft + postaköltség. Aztán vagy továbbadom majd valamikor Reninek, ha lesz ekkora mérete egyáltalán, van visszadobom aukcióra. Vagy valami. Szóval az egészet azért kezdem el írni, mert Bencét nyugodtan magára lehet hagyni, míg Kincső alszik, mert simán eljátszik magában. Megy a tv is, aztán vagy nézi, vagy nem, de mindenesetre játszik önállóan:) Aztán amikor Kincső ébren volt, akkor sem láttak belőlem sokat, mert hol mosogattam, hol mostam, hol a másik szobát pakoltam össze hol uzsonnáztam, és nem is hiányoztam nekik:) Ha ketten vannak a szobában, akkor én már nem is kellek. Nem is hittem, hogy megérem! Hédi azt mondta, hogy ez fél éves kortól van. Nekem lényegében egy évet kellett várnom, de eljutottunk ide is:) Kincső is, ha nem lát, de Bence ott mozgolódik, akkor nem is keres engem, és hangja sincs! Akkor többet "hisztizik2 (nem igazi hiszti, csak még nem beszél ugye), amikor ott ülök én is:) Bence kiöntötte ma is az összes (tényleg összes) játékot a nappali közepére, Kincső annak a közepén ült, és ketten kotortak a káoszban. Néha lecsekkoltam őket, hogy Kincső fél pár zoknija eltűnt, vagy üres egy cumisüveg, de ennyi... Tök jó:)

Aztán anyu átjött délután Kincsőzni, én meg elmentem Bencével angolra. Kezdek azon gondolkozni, hogy nem fogom ezt erőltetni. Igaz, hogy biztos hallja a dolgokat és valamennyi ragad, de semmit nem vesz részt az órán, és nem fogad szót. Csak élvezi, hogy gyerekek közt van, és rohangálhat. Ennyi erővel inkább játszóházba viszem el egy héten egyszer, és a meséket otthon meg végleg angolra állítom a UPC-n. (Néha átteszem angolra, de mindig úgy gondolom, hogy még magyarul tanul, inkább azt hallgassa, bár tudom, hogy ez butaság, mert már biztos mindent tud amúgy...) Aztán ugyanott vagyunk talán pénzben is, meg tanulásban is, de legalább én nem idegelem magam, Bence meg nem zavarja az órát, és mások tanulását.  Csak ugye a játszóház messzebb van, és kocsi is kell hozzá. Nem a táv miatt, hanem az idő miatt. Odaérni, ott lenni, visszaérni, aztán Kincső mikor alszik? Meg két gyerekkel hogy mászok át biztonságosan, és időre? Tudom, én vagyok a nyenyó, sok anyuka simán megoldja, akiknek nincs is lehetőségük kocsira, de nekik és a gyerekeiknek ez az alap, ehhez vannak szokva. Pl. itt Őrmezőn nincs kocsiút sem szinte, amin átmennénk, ami van, ott meg nincs forgalom.Tehát, aki kicsi korától kezdve a belvárosban sétál, annak alap, hogy el sem engedheti anya kezét (vagy ki sem szállhat a babakocsiból a célig), és az autóút az félelmetes, tele kocsival, és tilos lelépni. Viszont mi baromira el vagyunk kényeztetve, itt nem kell senki kezét fogni, itt szabadon lehet rohangálni, és az úttesten sem kell anya kezét fogva átrohanni, hanem kényelmes tempóban csak átmotorozni... Na, ilyen előélettel gyalog elindulni Gazdagrétre.... Én nem vállalom. Én csak azt vállalom, hogy nyenyó vagyok hozzá:) Sajnos nem így szocializálódtunk a kezdetektől fogva:) Vagyis nem két gyerekkel! Eggyel mennék gyalog is. Úgyhogy ezen még töröm majd a fejem. 

Bencével este is volt egy nagy vitánk. Ja, délután is. Megint bepisilt, azért kellett mosnom.Még mondja is, hogy pisilni kell, bilibe, de aztán nem és nem. Amíg bírja, addig, utána belepisil a nadrágba. A felénél lekaptam róla a nadrágot, elé tartottam a bilit, úgyhogy a másik fele a helyére ment, és akkor már nyugodtan pisilt oda, nem zavarta. ennek örültem és jó tapasztalatnak véltem részéről. Hogy simán oda is lehet folyatni, nem történik semmi rossz:)) Este meg nekikezdtem összepakolni a szobát, Bencét pedig megkértem, hogy üljön fel az ágyra, onnan nézhet mesét, de engem hagyjon pakolni. Meg persze azért is fel kellett ülnie, mert különben ott tologatta, rugdosta a játékokat, ami baromi hangos, hogy még nincs szőnyegünk, Kincső viszont aludni próbált volna ugye... De Bence nem akart szót fogadni. Úgyhogy felraktam az ágyra. Ő meg jött le. Na, ez így ment egy egész rövid ideig, veszekedésekkel és hisztikkel tarkítva, majd elegem lett, és fejbevágtam. Többször is igazából, míg nem maradt a helyén. Persze ez nem fájdalmas, csak épp sértő és biztos megalázó is neki, de egyszerűen már nem tudok mit csinálni, hogy az legyen, amit mondok. De ez használt legalább.Sőt! Később, mikor már a szoba nagyja össze volt pakolva és épp a kedvenc meséje kezdődött, akkor leugrott az ágyról, aztán rájött, hogy ezt most nem lenne szabad, és bűntudatosan odajött hozzám, azt mondta, hogy "szeretem anyát" és odabújt hozzám. Azaz tudja jól, hogy mit kéne csinálnia, hogy mit akarok én, meg mire vagyok mérges, csak épp teszi a hülyét, meg direkt nem fogad szót. Szörnyű tényleg, hogy már "erőszakot" kell alkalmaznom, és csak így értjük meg egymást, csak így történik valami. Amit amúgy mindkettőnk tud, hogy annak kéne történnie, de valahogy rajta mindig elcsúszik az ügy:)

És mivel nem először vertem fejbe az elmúlt időszakban, már lehet ám azzal kordában tartani, hogy megfenyegetem. És láss csodát: szót fogad, mert tudja, hogy képes vagyok beváltani a fenyegetést. Igaz mindig ez az utolsó kártyám, de sokszor bejön! Ma pl. így mászott ki a kocsiból, ahol estig dekkolhattam volna, vagy be kellett volna másznom, és ki kellett volna rángatnom. (Persze ha elöl mászok be, akkor hátulról kellett volna kirángatnom, ha hátul, akkor fordítva.) Úgyhogy nehéz ügy, én sem örülök neki, de sajnos néha csak ez használ már:(

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.