Hi!

Tegnap éjszaka úgy tűnt, hogy Bence sikeresen megfázott a hatalmas kiruccanásunk után (vagy 4 percet is töltött levegőn), mert egész éjszaka Darth Vader hangokat adott ki, és Kincső egész éjjel nem tudott tőle aludni, és egész éjszaka sírt, én meg nem aludtam semmit. Reggel Bence orrán mindenféle nátha jelei látszottak, de aztán egész nap tünetmentes volt. Ma éjszaka megint szörcsögött, horkolt, stb., még kicsit délelőtt is (orrfolyás nélkül), aztán délután megint semmi. El is határoztam, hogy ma éjszakától beüzemelem a párásítót, de persze elfelejtettem, és most már alszanak, már nem kezdek neki pakolászni.

Tegnap délután anyuval levittük a babákat levegőzni, meg bementünk a játszótérre is, mert volt pár ismerős. Az egyik anyuka 12 nap múlva szül a kiírás szerint:)) A kislánya - Virág - már nagyon várja az ocsú (öcsi) babát:)) Én ma meg ebéd után vittem le őket. Turbóba összekészültünk 2-re ebéd után, és lent voltunk 3-ig. Igaz már majdnem fél 4 volt, mire hazaértünk, mert Bence nem volt együttműködő, hogy finoman fogalmazzak. Szép látvány lehettem, ahogy egyik kezemmel tolok egy babakocsit, azaz pár ujjal, mer a többi ujjam a motort fogta, a másik kezemben meg egy 12-13 kilós üvöltő gyereket vonszolok magam után. Szó szerint vonszolok, szerintem le kopott kicsit a cipője orra... Meg se írom, csak felidegesítem magam. De előtte labdáztunk a focipályán, motorral és babakocsival, aztán voltunk a játszótéren, ahol Kincső beletérdelhetett a homokba (mikor ugye, ha nem késő ősszel a vizes homokba) és egész idő alatt egy faágat böködött vígan a homokba:) Meg amikor meglátta a hintát, majd' kiugrott a kezemből, úgy megörült neki:) Bencének volt képe, és egy marék homokot hozzávágott szemem láttára Kincsőhöz. Leült elé, egy marék homokkal. Mondtam neki, hogy azonnal tegye le, nem tudom mit tervez vele. Mert legvadabb álmomban sem gondoltam volna, hogy a szemem láttára beül Kincső elé, vigyorog rám, rászólok, és ennek ellenére homokot vág hozz. És de. Kapott a kezére (2-t is), és leüvöltöttem a haját. Tényleg, írtam már, hogy leüvöltöttem a haját talán tegnap is? Ha tegnap történt (összefolynak a napok), akkor még tuti nem írtam.

Szóval, ebéd után voltunk, a gyerekeket betettem a szobába egy-egy üveg innivalóval, én meg mentem leszedni az asztalt, meg elmosogatni. Hallom, hogy Kincső üvölt - szakaszosan - de nem volt túl jó hangja. Na, csap elzár, mentem be, mert az ilyen hang mindig gyanús, elvégre ő alapesetben szép csendben játszik. Beérek a szobába, a két gyermek ül egymással szemben - Bence nekem háttal. Ment a Halász Judit is, meg Kincső is épp nyekergett még valamit, úgyhogy Bence nem hallotta, hogy jövök. Kb. 2 lépésre voltam tőlük, mikor Bence felemelt egy játékot, és elkezdte vele (gondolom sokadszorra) Kincső fejét csapkodni... Gondolhatjátok, hogy az agyam kicsit elszállt... Bence kapott a fejére egyet, úgy hirtelen lendületből - ha már odaértem - utána megsértődés, vitatkozás, ordibálás, stb. Sőt, be is zavartam az ágyába, hogy akkor alvás, ha ennyire nem bír magával. Ott is magyarázott és üvöltött még egy darabig, majd elhallgatott. Kicsit később hallom a kis vékony cérna hangját bentről: "Anyuci! Anyuci!"(Sosem szólított még anyucinak, csak anyának) "Bocsánat!" Hát mondanom sem kell, hogy padló szintig olvadtam...:) Még bocsánatot sem kért soha semmiért,azt sem tudtam, hogy ismeri - mármint az alkalmazási módját. Én nyilván már ezerszer kértem tőle bocsánatot, ami valami rossz esemény után következett, amit én csináltam, de nem tudtam, hogy ezt viszont is tudja már használni! Mert még sosem kértem pl. arra, hogy kérjen bocsánatot valamiért. Például akár Kincső kapcsán. Úgyhogy ez tényleg szívből jött neki, nem csak úgy megszokásból, hogy ilyen esetben ezt kell mondani. Úgyhogy bementem és összecsókoltam:) És szépen megbeszéltem vele a történteket. De mostanában tényleg sokkal vadabb, Kincsővel szemben is. Nem tudom, hogy a kevés mozgás és a bezártság teszi-e, vagy a dackorszak, meg ahogy nő...

Még leírom, hogy miért vagyunk sokat bent. Jelenleg egyszerűen nem tudom megszervezni, hogy le tudjunk menni. Az elmúlt időszakban sokáig alszanak, 1/2 9-9-ig. Meg nyilván én is az én állapotomban, főleg, hogy minden nap éjszakázom ugyebár. Ha super-woman lennék, akkor nyilván 6-kor felkelnék, és mindennel elkészülnék, mire a gyermekek felébrednek, de nem vagyok az. Csak egy fáradt és nyúzott anya, aki minden percet ki szeretne használni az alvásra. Szóval, kb. 9-kor kezdődik az élet, pelenkázások, öltöztetések, reggeliztetés, öltözés, ágyazás, mosogatás, porszívózás (vagy egyéb házimunka), még pelenkázás, és akkor már annyi az idő, hogy nincs értelme nekikezdeni készülődni egy lemenéshez (3 ember átöltözése, kis smink, italok, tízórai összekészítése, stb.), mert mire elindulnánk, addigra jöhetnénk is vissza, mert 11 óra van, Kincső alvásideje. Aztán Kincső dél és fél 1 között felkel. Ebéd. Neme gy 5 perces program két gyerekkel, főleg, hogy soha nincsenek huzamosabb ideig egy helyen. Két kanál kaja közt percek is eltelhetnek. És persze 3-4 fogásról beszélek, mert mindenkinek mindenből kell azért ennie. Főleg, ha alig evett az első kettőből, és anya ebédjére fáj a foga. Tehát, mire mindenki megebédel, összepakolok, pelenkázok, elmosogatok stb, addigra Bencének kell lefeküdnie (mivel most nem fektetem, ezért tudunk ebéd után lemenni!). Aztán 3-tól, fél 4-től Kincső alszik, attól függően, hogy mennyit és meddig aludt délután. Ébredés 4 előtt nincs ilyenkor. Ha 4-kor felkel(nek), akkor pelenkázások, uzsi, stb, és ha szépen elkészülünk mindennel, öltözéssel, stb, akkor fél 6-ra már le is tudunk menni akár. Igaz perceken belül sötétedik, és nincs értelme lent lenni...:) De ha pl. tovább alszik valaki (mint ma Kincső 5-ig), akkor már sehová nem tudunk menni. A 3/4 5-kor kezdődő angolra sem. (És ebbe a hónapban sajnos csak 3/4 5-ös órát lesznek, novembertől lesz megint 3/4 6-os. Addig tutira nem tudunk így menni.) És már itt is az este. Ötleteket nem várok, hogy miképp oldjuk meg. Így. Alvás, reggeli ébredés függvényében. Minden nap másképp. De már csak pár hónapig! Bence is egy éves korában tért át a napi 1 alvásra, úgyhogy Kincső is hónapokon belül vált. Onnan már könnyű lesz. Egy igen rövid ideig, mert utána megszületik a kistesó ugye, amitől borul az egész nap majd egyelőre:)))) Szóval, így telnek most a napjaink.

Ja, és ma hívott egy volt osztálytársam is, elmesélte, hogy pont a húgomék melletti házat vették meg, tavasszal költöznek oda:))) Tök véletlenül, az utca körbejárása közben látta a kaputelefonra kiírva a nevét:))) Reniék ablaka pont Krisztiék házára néz:))) De hogy jön ez egy babablogba? Kriszti 7 hónapos terhes, dec. 14-re van kiírva:))) Végre, beindult az ipar, és kezdenek szülni az ismerősei, barátaim körülöttem:))) Ha nem is a mindennapi kapcsolataim (akik a játszóteres anyukák, úgyhogy így értelmezhetetlen lenne a fenti megállapításom) , de a régi ismerőseim, barátaim, osztálytársaim, munkatársaim, stb:) Tök jó:) Ideje lenne, ha végre a rokonok (Reni pl:))) kezdenénk bepocakosodni:)))

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.