Hi!

Kivételesen ma is mozgalmas napunk volt. Délelőtt anyu átjött Kincsőre vigyázni, mi meg Bencével nekiindultunk a városnak. Bementünk a suliba leadni a szakdolgozatom tervezett címét. Jó nagy dugó volt, útirányt is kellett váltanom félúton, hogy átjussunk Pestre. De Bencét nem zavarta, nézelődött, néha szólt, hogy "busz", vagy hogy madarak vannak a háztetőn:) Ja, meg persze volt víz (Duna), és rajta csónak (hajó). Meg láttunk oroszlánt is (Lánchíd). A suliban vígan és visítva szaladgált a folyosókon, lényegében menekült előlem:) Suli után lementünk még a Mom-ba is, ott néztünk szökőkutat, meg a Deichmann-ban Hupikék törpikéket. Bence kapott egy vagány csizmát, ami hótaposó is, meg egy benti cipőt. Nem mamusz, az hamar szétesik. Ez inkább olyan lehet, mint az óvodai váltócipő. Ami nem tudom milyen, de gondolom ilyesmi:)Amikor fizettem a pénztárnál, Bence lelépett mellőlem, és visszament. A pénztáros megnyugtatott, hogy látja, hátrafelé megy, úgyhogy nem is izgultam miatta - mivel nem kifelé ment az üzletből. Természetesen a Hupikék törpikék előtt találtam meg, ölben kellett kicipelnem az üzletből. Amint kiléptünk egyből az Animába akart bemenni (mellesleg már a Deichmann-ban a pénztárnál mondta, hogy könyv!) Egyszerűen emlékezett rá, hogy nyáron szandálvásárlás után bementünk az Animába, és akkor vettem neki névnapjára a 10 kis csibés könyvet! Nem semmi. Bár valószínűleg normális, és természetes, de engem mégis ledöbbentett:) Aztán megint ölben kellett odébbvinnem, hogy ne menjünk könyveket nézni:) Mentünk a DM-ben, és ott várta a kedvenc bevásárlókosara. Kincsőnek vettünk tápszert, amit szépen betett a kocsiba. Aztán megint nem akart jönni, meg a kirakatok voltak érdekesek (úgy kellett ölben cipelnem megint a mozgólépcsőig). Mindennek az lett a vége, hogy 34 perc miatt 300 forintot fizethettem parkolásra... 4 perc miatt. Tökre megéri gyerekkel menni:) Persze nem a parkolópénz miatt sürgettem, hanem, hogy hazaérjünk ebédre, mielőtt éhen hal. 3 kekszet is benyomott hazafelé.

Apropó, keksz. A kekszre azt mondja, hogy "keszket" Mármint kekszet kér ugye. A lovacska megnevezése "vojacska" Az aranyos, az "anyajos". Tegnap egyébként a védőnőnél beszélgettünk Bencéről is, és azt mondta a viselkedésére (irigykedés, földön fekve autózás, stb.), hogy teljesen tipikus, korának megfelelő, fiús szokások. Mindegyik, amit meséltem, teljesen normális. A hisztik, az ellenkezés, minden. Azt mondta, hogy 10 éves kora körül, illetve természetesen pubertáskorban lesz megint ilyen:) Viszont, amikor meséltem, hogy ragyogóan ragoz, és használja a múlt időt, attól el volt hűlve, hogy minden átmenet nélkül, ilyen picin, ilyen kevéssel a beszéd elkezdése után ritka. És amikor meséltem, hogy mikkel szeret játszani, pl. az állatok, hogy azok lefekszenek aludni, meg felkelnek, meg puszit adnak egymásnak, meg köszönnek Bencének, azon is csodálkozott, hogy ilyen "idős" korban még nem szoktak szerepjátszani. Pedig én meg azt hittem, hogy későn kezdi, mert már az ennél kisebbek is etetik, meg pelenkázzák a babájukat, stb. Ilyet Bence csak mostanában kezdett el. Mármint nem pelenkázik, de pl .esznek az állatai. És nem hinném, hogy annyira más lenne. Szerintem meg későn kezdi, nem korán. Majd megkérdezek pár anyukát, ha nem felejtem el, hogy náluk ez mikor kezdődött.

Aztán délután megint nem aludtunk, cserébe hatalmasat ebédelt mikor hazaértünk, mert addigra jó éhes volt:) Kivételesen az összes leves elfogyott. Igaz, most a 2. fogás maradt meg, mert szinte csak Kincső evett belőle:) Délután pedig vendégünk volt, egy 29. hétben lévő kismama személyében, aki amúgy a volt főnököm az első munkahelyemről, és azóta is nagyon jóban vagyunk. Csak ritkán találkozunk, mert én nem vagyok mobil, 2 gyerekkel, kocsi nélkül, ő meg rengeteget dolgozik - már a saját cégében. Kiderült, hogy a másik volt asszisztense (marketing és kereskedelmi igazgató volt, én voltam a marketing asszisztense, a másik lány pedig a kereskedelmi) is gyereket vár, ő meg a 15. hét környékén van:))) Úgyhogy szépen követjük egymást pár hónapos lemaradásokkal:))) Bence iszonyat rossz, produkálta magát Jucónak, ami abban merült ki, hogy felfordította az egész szobát. Bokáig ért a rendetlenség, dobált, rosszalkodott, bemutatott mindent (minden rosszat, amit tud. Felesleges is volt rászólni, hiszen direkt Jucónak csinálta:) Meg persze huncutkodott, meg odaállt/feküdt hozzá, stb. Csak arra kellett vigyázni, hogy ne nagyon támadja be a hasát, mert néha necces volt...Kincső édi volt. Csak nem akart elaludni, meg nem aludt sokat utána. Mi meg jót dumáltunk addig. Úgyhogy eseménydús nap volt:)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.