Hi!

Ma Bence boldogan rám vetette magát (épp Kincsőnek örült, attól volt bepörögve), kicsit megcsapkodott, majd nagy boldogan behúzott nekem egyet! Konkrétan ököllel, lendületből egy jobb-horog, bele az arcomba! Mindezt boldog felindulásból, örömködve... Ami fejmosást utána kapott tőlem meg anyámtól, az már viszont nem töltötte el boldogsággal... Sírva bólogatott, hogy "igen, igen", és nagyon meg volt szeppenve. Tuti az ököllel való ütést is a játszótéren nézte el. Őrület. Mindent leutánoznak ezek a kis bolondok, és a játszótéren mostanában csak a rosszat lesi el. Mivel a jókat eleve tudta idáig is, azokból már nem tud újat tanulni ezek szerint... És sajnos kivédhetetlen, mert ha nem most, akkor oviban nézi el és tanulja el. Így legalább van esély, hogy időben (ovira) megtanítsuk rá, hogy mit szabad és mit nem, függetlenül attól, hogy mások mit csinálnak.

Hát ennyi. Több infóm nincs, mert amúgy reggeltől estig suliban voltam; ki is készített kicsit.

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.