Hi!

Szépen nyugisan telnek a napok így kettecskén. Tegnap délután apa vitte el magával munka után vásárolni, meg állatkereskedésbe, meg horgászboltba, meg anyuékhoz. Jajj, annyira örült egymásnak a 2 gyerek! Apu fel is hívott, de Süvi is úgy ért haza, hogy képzeljem el mi volt...:))) A két gyerek mikor meglátta egymást, akkor sikítva és vigyorogva szaladtak egymás felé, utána összeborulás ezerrel, utána Kincső simizte Bence haját, Bence belefeküdt Kincső ölébe, utána négykézláb szaladgáltak egymás után nagy boldog sikkantgatások közepette...:) Teljesen el volt olvadva mindenki:) A gyerekek is, meg a nézősereg is:) Csak én nem láttam persze, de el tudom képzelni. Láttam már pár ilyen boldogság-kitörésüket:)

Ma csak 11-re mentünk le a játszótérre Leghamarabb fél 11-kor szoktunk, mert addig senki nincs lent. Pedig mi már 9-kor rég le tudnánk menni, de otthon kell retkelnünk mindig, hogy ne egyedül legyünk lent. Szóval, 11-re mentünk le és még mindig üres volt a játszótér! Bence beszaladt középre, ahonnan átlátni a játszóteret, megállt, körülnézett, majd nézett rám csüggedten: "Üres. Gyerek." Legalább fél órát kellett várnunk, mire megjöttek az ikrek (nem mondhatnám, hogy nagy örömömre,) meg még pár gyerek. Voltunk vagy 5-en végül... Kész tömeg. Az egyik iker megint kiakasztott. Bence és Boti (akit szintén nem szeretek: ránézésre paraszt, IQ 50, kezd megvadulni. Nyár elején még csendben nézelődött, most meg már kezd terrort tartani, ahogy nő.) Szóval, Bence és Boti a kerítésnél játszottak. Leveleket tépkedtek, dobáltak ki, kerítésre másztak, rángatták, stb. A lényeg, hogy amint az egyik kitalált valami újat, a másik utánozta. Majd viszont. A padokról nem lehet odalátni, de csak néha néztem rájuk, mert láttam, hogy semmi veszélyeset nem csinálnak. Majd az egyik iker is hátravonult. Pár perccel később Bence megjelenik, aggodalmas "szia" üzeneteket küldve felém. Én egyből ráförmedtem, hogy mi rosszat csinált, hiszen csak akkor sziázik ugyebár. De még el sem kezdtük "megbeszélni" a dolgot, mikor a leányzó szintén előbukkant a takarásból, odaszaladt Bencéhez - egy-egy lapáttal a 2 kezében - és már esett is neki a fiamnak, és püfölte, ahol érte!!! Szegény Bence meg csak nézett ki a fejéből kétségbeesetten, hogy mi van, és próbált elhúzódni... Szegény nem azért sziázott, mert ő csinált rosszat, hanem kivételesen azért, mert valaki más - és neki. Úgy sajnáltam. Hülye anyja meg épp a másik kölkét kergette valami miatt (az is rosszat csinált), és épp ott szaladt el a püfölés mellett, de kb. csak fél perccel később reagált rá, mikor a másikat már elkapta, és visszafelé szólt rá arra a lányára, aki Bencét inzultálta. Szegény jó Bencém:( Ilyenkor úgy sajnálom:( Nem csinál semmi rosszat, mégis valaki elkezdni ok nélkül püfölni, amit ő nem ért. Sem az okát, sem a püfölést. Hiszen soha senki nem szokta bántani, tehát nem is értheti, hogy mi a fene az. Csak azt, hogy fáj, és nem jó, és nem érti:( Kis cicám:(

Ma már rendesen bement az ágyába, ha alvást hirdettem ki. Még akkor is, ha nemet mondott rá először:) Mire térültem-fordultam, és kerestem a gyereket, addigra az ágyában találtam:) Úgyhogy elégedett vagyok:) Pelenkacserénél sem hisztizik már, simán huncutkodik, és az ágy másik végében hempereg és vihog, és nem akar odafeküdni elém:) De legalább nem ellenkezik és hisztizik:) Tehát így sem gyorsabb a peluscsere, meg az öltöztetés, de idegileg és lelkileg ég és föld!

Ma délután nem mentünk le a játszótérre. Megbeszéltem anyuval, hogy Bencével átmegyünk hozzájuk (volt kocsim:), és együtt elmehetünk sétálni a kutyával együtt. Ez Bencének is alternatív program, illetve tuti boldog lesz, hogy látja Kincsőt. Kicsit túl boldog is volt... Alig tudtunk haladni, mert menetrend szerint lepattant a motorjáról, odarohant Kincső babakocsijához, és belemászott/beleborult Kincső ölébe, odadugta a fejét, hozzábújt, stb. Úgy kellett mindig levakarni róla, hogy tudjunk haladni. És fél órán belül Kincső is megunta ám a nagy szeretetet! Olyan hisztit vágott ki, ha Bence akár egy ujjal is hozzá mert már érni! Elege volt abból, hogy percenként az ölébe ugranak:) Mondjuk meg tudom érteni, de azért akkor sem szép tőle a hiszti. Elvégre Bence szeretetből csinálta! Úgyhogy megint szegény Bencét sajnáltam:)

Holnap kezdődik a suli, úgyhogy Bencét reggel viszem át anyuhoz. Volt róla szó, hogy esetleg ott is alszik, de elvetettük az ötletet különböző okok miatt. Szerencsére, mert séta után még bementünk anyuékhoz, és amikor indulni készültünk, akkor Bence már kétségbeesetten lógott a kilincsen, mert látta, hogy este van, látta, hogy készülődök, és attól félt, hogy ott akarom hagyni:) Nem ment oda senkihez elbúcsúzni, hiába kérték a nagyszülők! Ő csak állt az ajtóban rémülten, és nagyon menni akart:)) Úgyhogy beiratkozás előtt viszem csak át a kis bolond pockot! Akkor már örülni fog Kincsőnek és maminak. Meg persze a nagypapának. Ééééés, lesz dédi is hosszú idő után!:) Úgyhogy el lesz nélkülem szerintem:) Este meg viszem haza:)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.