Hi!

Valamikor réges-régen pont a 800-adik bejegyzés volt az utolsó, amit írtam:) Azóta elég sok dolog történt, most csak kicsit ömlesztve megpróbálom vázolni azt, amit amúgy szinte már mindenki tud, de azért itt is meg kell őrizni az utókornak.

Utoljára talán 13-án írtam. Utána hétvégén voltunk Sukorón, majd itthon (jó gyorsan vázoltam a hetet:))), majd 20-án Líviával és a két gyerkőccel felmentünk a Várba a Mesterségek Ünnepére. Jó meleg volt, jó nagyot sétáltunk, minden csodás volt, míg haza nem értünk. Már itt megjegyzem, hogy a 20-a előtti pár napban eléggé szarul voltam, nagyon ki voltam merülve, és leginkább csak vízszintesben éreztem jól magam. Ekkor már nem voltak émelygéseim, csak fáradt voltam mindig. Ja, és hétfőn voltam nőgyógyásznál az első ultrahangon, ahol minden a legnagyobb rendben volt! Egy pici, ám igen eleven bébit mutatott az ultrahang:) Szóval, vissza csütörtökre. Lívia hazahozott minket, én nekiláttam ebédeltetni, majd ebédeltetés után már hívtam is vissza Líviát, hogy vigyázzon a gyermekekre, mert én megyek a kórházba, mert nekiláttam vérezni... Azt hittem anyuék vendégségben vannak, de kiderült, hogy még nem indultak el, úgyhogy anyu vittc be a kórházba. Addigra már nagyon-nagyon véreztem. Persze ünnepnap, kihalt kórház, ügyelet, meg minden, ami kell:) Vártunk az orvosra, addigra már nagyon ki voltam bukva, már hatszor elsirattam a babát, meg minden, de végül az ultrahang azt mondta, hogy babának semmi baja, viszont be kell feküdjek, mert jókora vérömleny van a méhemben. Aznap egyébként 5-en feküdtünk be ilyen problémával. Szobatársnőmmel egyszerre érkeztünk, őt vizsgálták előttem, egy szobába kerültünk, és együtt is mentünk haza. Csak ő a 8. hétben volt és ikreket várt:) De jókat dumáltunk, meg dvd-ztünk, meg minden:) A vérzés pénteken megszűnt, de szigorú fekvés volt. Vagyis, ahogy a doki mondta: pisi, napi 1 fürdés. Ezek miatt kelhettünk csak fel. Hétfőn kiengedtek, mert nem véreztem, de a hétfői ultrahang nem volt túl bíztató. Egy 5,5x2,2 mm-es vérömleny volt még mindig a méhemben, ami konkrétan a 12. hétnél azt jelenti, hogy a méhem 1/3-át foglalta el (a bébi elől). És elég rossz helyen is volt, mert a méhlepény nem tudott rendesen letapadni tőle. Kaptam hormongyógyszert (letapadást segítő sárgatest hormon), ezen kívül szigorú ágynyugalom, fekvés. Felhívtam egy homeopata orvost, aki szülész-nőgyógyász, és tanácsot kértem tőle. Mondott 2 szert, amit szedtem az előírásnak megfelelően. (Tudtam, hogy nagyon lassan szívódik fel egy vérömleny, több hét, több hónap). Most a héten szerdán voltam kontrollon (2 hétre rá, hogy elkezdtem vérezni). A jó hír az volt, hogy a vérömleny eltűnt (!!), a rossz hír viszont az volt, hogy a magzatburok egy 7 centis szakaszon elvált a méhfaltól, valószínűleg a vérömleny okozta feszítés miatt. A burok és fal közt jelenleg folyadék található, ami a szonológus szerint (sima?) folyadék, az orvosom szerint a vérömlenyből visszamaradt alvadt vér. Szóval, továbbra is az a helyzet, hogy kétesélyes. Vagy letapad a burok, és minden rendben, vagy tovább szakad, és abortálhat a bébi. Ugyanilyen kétesélyes volt a hatalmas vérömlenyem is persze. Úgyhogy megint felhívtam a homeopatás orvost, aki csak egy szert tudott ajánlani, amire azt mondta, hogy vagy használ, vagy nem, de mást nem tud mondani. De azt monda, hogy az ilyen esetek 80%-ában nem történik semmi baj, szépen letapad a burok. Továbbra is pihennem kell. Kértem időpontot 17-re UH-ra, csak úgy, magamnak, mert amúgy most már nem lettem visszarendelve kontrollra, mert úgysem tudnának mit csinálni. A gyermekeim 2 hete nagyszülőknél laknak. Kincső 1 hét alatt szokott át anyuhoz (közben kinőtt a másik metszőfoga fent!), most viszont már ő a fő személy. Mindig anyu után rohan hisztizve, ha valami baja van, én jelenleg le vagyok sz*rva:) De jó ez így, mert nem tudom, hogy mennyi ideig lesz anyunál, és legalább nem utánam sír végig:) Bence már unja a dolgot, haza akarna jönni, sokat mondja anyuéknál, hogy "haza", vagy ha látogatóban van, akkor nem akar elmenni:( Viszont már én sem bírom a bezártságot, a napközbeni magányt, az egész napos fekvést, úgyhogy úgy határoztam, hogy átköltözök anyuékhoz ideiglenesen. Ma pl. egész nap anyuéknál voltam, de nagyon kimerültem testileg. Az a gond, hogy 2 hét fekvés alatt úgy leépül az ember, hogy 5 percig nem tudok állni egyhelyben, mert nincs erőm. Nagyon durva. Amúgy csütörtök este óta fáj a fejem szakadatlanul. Sem az Aszpirin, sem az alvás nem segít rajta. Még sosem volt ilyen. Jövő hétfőn felkeresem kedvenc természetgyógyászomat. Meg kedden apu "vénasszonyát", a csodatévő masszőrt.

Úgyhogy, jelenleg ez a helyzet, nem nagyon ülök gép előtt, nehogy a sok ülés alhasi vérbőséget okozzon (emiatt nem lehet járkálnom sem), de azért talán most már gyakrabban fogok jelentkezni, ha nem is minden nap.

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.