Hi!

Párbeszéd:

Bence: Enyém!

Anya: Tied!

Bence: Nem!

...

Szerintem még nem is írtam, hogy kicsi Kincső már tud ám egyedül inni! Fekszik a hátán, fogja a cumisüveget, és iszik. Igaz néha megunja a fekvést, és az oldalára dől, esetleg a hasára fordul, de még nem jött rá, hogy nem kéne, ha inni akar:)

És persze ügyesen tipeg a bútorok mentén kapaszkodva.

Voltunk ma lent játszótéren. (Jó, minden nap vagyunk, ez csak a bevezető mondat:)) Lent volt az egyik család, akiket nagyon rühellek, de szerencsére ritkán futok össze velük. Pár szóban ismertetném őket. 2 testvér, lányok, a nagyobbik 5 év körüli, Kata, a kisebbik 2-3 év körüli, azt hiszem Niki. Ja, meg a díszes csatolmány, az "anya". Kezdem a kisebbik gyermekkel. Nővére mellett születése óta túlélésre van berendezkedve. Ránézésre és viselkedésre is egy vadember, minimum Tarzan és Rambo kereszteződése. Úgy néz ki, mint egy díjbirkózó (ilyen hordó felsőtestet gyereken még nem láttam - pláne lányon), szerintem csak futva tud közlekedni, de azt is olyan elszánt és vad tekintettel, mint egy megkergült vadász. Néha szerintem állatias üvöltéseket is hallat közben. Az élet neveli ránézésre, pedig nem a dzsungelben él. Ja, és csak félig vadember. Másrészről rabszolga. A nővére első számú főrabszolgája.

A nővér: A tökéletes hadúr, a világ császára, ahol rajta kívül mindenkinek az a neve: rabszolga. Korra, nemre való tekintet nélkül. Ha valaki nem fogad szót, az magára vessen. Az le lesz szórva homokkal, fel lesz lökve, vagy akármi más. Ma csak ennek a kettőnek voltam szemtanúja (mindkettő szenvedő alanya Bence volt), de persze széles a repertoárja. Ha pl. a barátnői is lent vannak, akkor a húga már kegyvesztett. Menne utánuk játszani, de el van küldve, le van lökve a mászókáról és végig kell várnia az összes barátnő összes lecsúszását, csak utána jöhet ő - ha elég élelmes. De ő az, hiszen születése óta túlélésre játszik. Szóval, a lányt úgy kell elképzelni, hogy ül a homokozó közepén, és vizet hordat mindenkivel a sarazáshoz. Az összes kicsi ott szaladgál a teli vödrökkel, ő meg önt, meg épít, meg ás. Ha valaki közel merészkedik a művéhez a felszólítások ellenére (Bence), akkor megjárja (lásd fentebb). De simán megcsinálta azt is ma, hogy az egyik baba anyukája épp segített a lányának vizet vinni, ez a rabszolgatartó meg hátranéz flegmán, az anyuka kezébe nyomja a vödröt "Hozzál benne vizet!" paranccsal, majd innentől kezdve nem foglalkozik többet az üggyel, visszafordul a művéhez annak tudatában, hogy hamarosan érkezik az újabb adag víz, mert a parancs ki lett osztva. Kérem, légy szíves, köszönöm, stb. szavakat hírből sem ismer. És ilyen méla utálat sugárzik néha az arcáról. Az anyjuk sosem szól rájuk (SOHA SEMMIÉRT), ha meg más anyuka szól a gyerekeire (pl. én), akkor azt vagy véletlenül, vagy direkt, de szintén nem veszi észre. Se én nem leszek lecseszve, hogy ne neveljem a gyerekeit, se a gyerekek nincsenek lecseszve, hogy mégis miért kellett rájuk szólni. Borzalmas család. Milyen felnőtt lesz ezekből?

Na, mennem kell, lehet, hogy ma elmegyünk motort venni! :)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.