Hi!

Tegnap megvolt az utolsó vizsgám is, úgyhogy megint lesz időm blogolni, de nem egyből ma, mert annyi apró-cseprő dolgot kell intéznem, amire nem volt időm a tanulás miatt, hogy még... Most pl. filmeket írok ki, meg mobiltelefon összehasonlításokat végzek:))) De ezeken is túl kell lennem:)

Szóval, a nagy beszámolókat nem most írom meg, de azért az elmúlt 2 napról írok pár érdekeset.

Tegnap volt az utolsó Huncutka torna, amire vittem mindkét gyereket. Anyuék vidéken voltak, Líviát meg nem akartam megkérni felügyeletre, mert már a délután/estét bevállalta a vizsgám miatt + torna után maradni akartam még Bencével, mert volt egy kis eszem-iszom, beszélgetés is. Úgyhogy úgy döntöttem, viszem Kincsőt is. Elég jól bírta a kiképzést, de totál eltolódott az alvása (lényegében kimaradt egy), aminek köszönhetően az elmúlt egy évtized legkatasztrofálisabb napjának néztem elébe. Akkor ezt még nem tudtam persze. Elég ha annyit mondok, hogy Kincső 1-szer, azaz egyszer aludt egész nap! A 3-4-5 alvás helyett. Egész délután ordított. Ha ágyba tettem azért, ha a szőnyegen volt, akkor azért. Én meg ugye nem tudtam egész nap tutujgatni. Hogy minden Murphy törvényei szerint menjen, ezért Bence úgy döntött, hogy ő viszont egyet sem alszik. Én meg rohangáltam a két gyerek közt. Kincsőt hol letettem, hol kivettem, Bence hol rohant utánam, hol épp akart valamit, és így ment hosszú-hosszú órákon keresztül. Egyik Kincső ágyba-tevés-projekt alatt Bence felkente a fejére a krémtúrót, meg végig a kezein (szó szerint kezet mosott vele, amikor épp beértem), illetve összekente a bútort, meg a tv-t, meg a játékait. Ez pár órával azután történt, hogy a macska összehányta a fél lakást. Az előszobát, 2 szőnyeget, meg a kanapét. Mellesleg az aznapra hagyott tanulnivalómat elő sem tudtam szedni, és persze abból írtuk a vizsgát. Amit aznap akartam megtanulni.

A tegnapi napról már csak egy szomorú történetet akarok leírni: Anyu átjött, hogy vigyázzon a gyerekekre, míg vizsgán vagyok (Líviát lemondtam, túl későn értem volna vissza a fáradt, nyűgös babákért, akiknek rég aludni kellett volna). Süvivel elindultunk (őt viszont vittem Líviáékhoz, mert Karcsi szülinapja volt - boldog szülinapot neki innen is - ezért nem tudott Lívia átjönni segíteni amúgy), én meg mentem vizsgára. Bence baba meg halál nyugodtan indult velünk el:) Anya megy, apa megy, de jó, séta:) És cumival a szájában, játékokkal a kezében, zokniban, pólóban és pelenkában kigyalogolt velünk a lépcsőházba:) Az ember szíve megszakadt, hogy vissza kell küldeni/tolni/húzni. Mondtuk neki, hogy Bence baba nem jön! Erre megfordult, és nyújtotta a kis kezeit anyu felé, mi meg ekkor bevágtuk mögötte az ajtót. De nem is ez a pláne! A szomorú még csak most jön! Minden nap, mikor megyünk le a játszóra, akkor mindig mondom Bencének, hogy tegye le a játékot a kezéből, azt nem hozzuk, tegye le a cumiját, azzal nem indulunk, vagy tegyen le bármit ami nála van, de nem indulunk el vele. És a pici bolondom azt hitte tegnap este, hogyha anyunak odaadja a két kis kezéből a játékot, akkor jöhet! Hát ez olyan borzasztó és szívszorító érzés tud lenni... Hogy az ember ezt a fél pillanatot arra használja ki, hogy bevágja a gyerek háta mögött az ajtót... Szörnyű! De rohannom kellett vizsgára, nem volt időm szuttyogni. Jaj, de rossz volt:(

A mai nap highlight-ja: Kincső csupa kiütés. Nagy, egybefüggű piros foltok mindenütt. Reggel még csak kicsi pöttyök voltak. Most már nagy, duzzadt foltok. Diagnózis: allergiás reakció. Tegnap a Huncutkás bulin megkóstolt valami olyat, amit nem kellett volna. Tuti valami olyat, ami nyomokban tartalmazhat diót vagy mogyorót (ahogy azt szépen le szokták írni a csomagolásra). Mert hiába érdeklődött dokinéni, hogy evett-e Kincső málnát, mert nem. Mondjuk mást sem evett nagyon, csak kóstolgatott, nyammogott, ízlelgetett, de az épp elég volt ahhoz, hogy a gyerek mára borzasztóba menjen át:) De vígan vigyorog a kis piros foltos arcával:) Nem igazán zavarja a kinézete:)) (Mert amúgy ez csak esztétikai probléma, ha úgy vesszük. Nem fáj, nem viszket, csak van.) Úgyhogy megkezdtem a szükséges mennyiségű kalcium adagolását, és várunk. Az egyik játszóteres anyuka tapasztalatai szerint az első 3 nap elég intenzív, nagyon be van lobbanva, de utána szépen eltűnik. Kb. 5-6 nap az átfutási idő, elejétől a végéig. Igaz, hogy tegnap babáknak való csemegéket vittek az anyukák, de nem ennyire babáknak. Hanem 1-2-3 éves babáknak. Nem tudom, hogy a muffin, vagy valamelyik rágcsa volt-e a tettes. Persze a családtól már burkoltam megkaptam, hogy milyen felelőtlen anya vagyok, de azt is, hogy saját hibáiból tanul az ember. 

Amúgy Bence ma sem aludt, Kincső délelőtti alvása megint el lett cseszve a dokilátogatás miatt, és majdnem ma is csak egyszer aludt, de végül 2-szer, mert addig hagytam üvölteni az ágyban, míg le nem ájult. Néha bementem hozzá cumit/vizet adni, az egyik ilyen után csendben maradt. De már megőszültem. És akkor mellé Bence hisztije, aki meg fáradt és nyűgös volt, mert 2 napja nem alszik napközben. Ja, és ezt azzal egészítette ki, hogy hajnali 1/2 5-kor arra keltem, hogy ott áll mellettem. Visszavittem. Megint arra keltem, hogy ott áll mellettem. Megint visszavittem. Megint arra keltem, hogy ott áll, de akkor beparancsoltam magam mellé az ágyba. Kisvártatva arra eszméltem, hogy egy pici ujj hozzáér a szemhéjamhoz, és felhúzza. Én meg fél szemmel nézek bele egy kis kópé fejbe, amelyik épp kirobbanni készül, de még visszatartja a röhögést. De aztán szakadt a röhögéstől a gyerek. Elhessegettem, hogy hagyjon már, aludjon. Nem sokra rá arra eszmélek, hogy két pici ujj szép óvatosan összecsippenti a számat. Már az alsó és felső ajkamat egybe. Nyitom ki a szemem, épp kitörni akaró röhögést látok Bence fején, de még tartotta, míg el nem mosolyodtam. Azután kitört belőle, és szakadt a röhögéstől. Visszatérve: Ez fél 5 és hajnali 6 között játszódott. De végül elaludt mellettem.

És a mai nap legjobbja: Azt mondta nekem, hogy "kéjem" !!!! Nem szavakat utánzott, meg mutogatott, hogy mi micsoda, hanem ha úgy vesszük, akkor egy elvont fogalmat mondott (vagy hogy hívják ezeket)! A kádban játszott, épp az én kezemben volt egy csikóhal (csúszásgátló), és szépen ránézett, és azt mondta nekem, hogy "kéjem". Nem mutogatott, nem elvette, nem kimutatta az akaratát, hanem magától elkérte! És nem úgy, hogy add ide, vagy akarom (akajom), meg ilyenek, amiket hallok gyerekektől, meg szülőktől, hanem "kéjem". Teljesen oda vagyok, meg vissza! Én meg odaadtam neki, hogy tessék, és boldog voltam ezerrel:) Pedig úgy külön sosem tanítottam neki, hogy így kell kérni, hanem egyszerűen ezt hallotta mindig, értelmezte, elsajátította magától.

Anya boldog a 2 pokoli nap után is:)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.