Hi!

Nagy bejelentéssel kezdenék: Kincső ma bemutatta, hogy kiválóan tud hasról hátra, meg hátról hasra fordulni! Csak úgy! Mert az is nagy szó volt, hogy hasra fordult már egyszer-kétszer... De ma úgy gurult fel-alá, hogy csak lestem:) Igazából délelőtt kaptam rajta először, amikor ott nyűglődött a kiságyban elalvás helyett. Mentem be hozzá a besötétített szobába, és nézem, hogy hol a gyerek?? Üres az ágy! Végül megtaláltam a nagy sötétben, fel volt kenődve oldalt a rácsra, ahogy rágurult:) Napközben pedig anyuéknál voltunk, letettem a szőnyegre, teszek-veszek: Kincső a hátán fekszik. Hm. Fordítom vissza. Pár mp múlva már megint a hátán fekszik:) És ez úgy tetszett neki, hogy meg se mukkant a szőnyegen - bár senki nem foglalkozott vele - hanem játszott a játékaival, és forgolódott. Néha csak úgy csattant, olyan lendülettel fordult át:) Odáig voltam:) 4,5 hónapos, és ide-oda forog:)

Bence is produkálta ma magát, bár nem oly dicséretesen, mint Kincső. Ő leamortizált ma engem. Először kifejelte a fogamat. Hemperegtünk a földön, ő volt felül. Puszilgattam, majd kitolta magát rajtam, rám vigyorgott, és teljes erőből lefejelt:)) Azt hittem ott törik ki az első fogam! Pont "lapjával" csattantunk, ezért szerencsére a számat sem tudtam elharapni... Én a számhoz kaptam, ő a fejéhez, de úgy tűnt, én jobban szenvedek:) Alig 20 percre rá meg fülön rúgott... Felvettem a két karomba, úgy fekve, puszikat adtam neki, ő vihogott, majd boldogan meglendítette a lábát, és úgy fülön rúgott, hogy csillagokat láttam! Nem is tudtam, hogy ez így tud fájni:) Kincső a szőnyegen hisztizett ( mert ott lett hagyva egyedül), Bence a földön, én meg állva, a fülemet fogva. Szépek voltunk. Most fürdetéskor meg úgy fel volt pörögve, olyan vidám volt és lelkes, hogy indiánüvöltés gyakorlása közben (ő szája, én tenyerem) akkorát harapott belém, hogy felsikítottam. Pedig én nem szoktam sikítozni, szerintem még életemben soha nem is sikítottam. Nem is tudtam, hogy tudok:)) A kis vámpírfogaival majdnem átharapta a bőrömet az ujjamon. És csak azért, mert meg volt vadulva a vidámságtól. Szegény olyan kussban ült utána a kádban, míg én nagy levegőket próbáltam venni a mosdónak támaszkodva:)) Utána még én vigasztaltam, hogy nincs semmi baj:))És mindezeket egy nap leforgása alatt.

Meg ma volt egy gyönyörű esése is. Ebéd. Természetesen éhes, de amint meglát a kajával, kivágja a számomra érthetetlen és értelmetlen hisztit. Ült a hordón, mint mindig (abban tartják anyuék a kutyatápot - azon etetjük mindig, hogy ne mászkáljon el). De most hisztizett, pörgött, forgott, próbálta ellökni a kezem, meg elfordulni, mindezt addig, míg hordóval együtt el nem borult... Ő a hátára esett, a hordó meg mellé. Folytatta az ordítást a földön (már a hordón is azt csinálta), de akkor olyan szinte elegem lett, hogy nagyon összevesztem vele. Szó szerint leordítottam a haját, meg hogy megérdemelte az esést, meg minden, és egy nyikkanást se akarók hallani tőle többet, és baromira elegem van a hisztijéből. Szegény kicsi Kincső csak kuksolt csendben a karomban, miközben az ő fülébe ordítottam kb... Na mindegy, a lényeg, hogy Bence is megérezte rajtam, hogy most tényleg komolyan veszekszem vele, lett is csend, és pár perc múlva már ott állt a lábam mellett, és mindent megevett az utolsó cseppig:) Finom is volt, éhes is volt, csak a hisztit nem tudom, hogy mi célt szolgál ilyenkor...

A nap többi része már nem is érdekes annyira: volt kert, kutyázás, nagy alvás (5-kor szedtem ki az ágyból!), szintetizátorozás, meg ilyenek.

Hú, most jut eszembe! Még a fürdéshez! Mindkét gyerek a kádban volt, és Bence nekilátott csapkodni a vizet a két tenyerével. Persze szegény Kincső arcába ment minden, úgyhogy őt kikaptam, Bencét meg letoltam (szóban). Aztán kicsi Kincsőt más pózban vissza akartam rakni, de valahogy ugrott egyet, kicsúszott a kezemből (az egyikből), és félig víz alá került a feje egy pillanatra. Jól meglepődött szegény, meg kapált egy kicsit a kezeivel, meg köhögött utána, mert tuti bele is kortyolt, na de Bencét kellett volna látnotok! Szakadt a röhögéstől! Na mondom, szegény gyerek, azt sem tudja mi van, nem is érti még. A tesója épp veszélyes helyzetbe kerül, ő meg csak annyit észlel, hogy mókás borulás, csapkodás, kapkodás, meg minden van. És ez neki mókás... Szép, mondhatom:)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.