Hi!

Ma kezdem magammal.

2 héttel a szülés előtt 'végre' ott tartok, ahol tartanom kell:) Például úgy közlekedek, mint egy kacsa. Terpeszben, egyik lábamról a másikra billegve, közben riszálom a faromat. Legalább nem hápogok mellé... Ja, és mínusz 5-ös sebességgel mindezt. A helyben történő mozgásom (azaz ülés, állás, fekvés típusú helyváltoztatások) iszonyat nyögések, fújtatások, lihegések, satöbbik közepette történik. Egyik oldalamról a másikra átfordulni... Hááát... Nem kis kihívás:) És kezdünk kicsit kényelmetlenül is lenni. Kicsi Kincsem felkel, és nyújtózkodik mondjuk. "Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik" Tehát mint akinek a fenekébe tűt döfnek, megfeszülök, egy-két lélegzetvétel kimarad, mert épp feltolta a gyomromat a tüdőmbe egy laza mozdulattal, közben (vagy utána) a csípőcsontomat kicsit rézsútosan kifeszíti, hogy akkor majd tuti jobban nézk ki féloldalasan, majd végezetül még pucsít egyet kényelmesen, hogy a feneke 5 centire lóg ki az oldalamból. Ilyenkor az összes kezemmel megpróbálom a helyére tolni a gyereket. Amúgy jól vagyunk, köszönjük:) Már lassan egy hete nem fáj semmim, a derekam sem, pedig nem szedek már kalciumot. Biztos pótoltam a hiányzó mennyiséget, és nem kell több. Most az ujjam izületei sem fájnak, mint anno Bencénél. Lényegében semmi bajom, csak már kényelmetlenül vagyunk. Bár inkább csak akkor, ha nem alszik.

Na, akkor Bence. Egész jól aludt az új ágyában. Kb. 5-ször nyikkant meg éjszaka, de ebből elég lett volna 2-3-szor bemennem hozzá De annyira izgultam, hogy ne esik-e le, meg ilyenek, hogy minden nyikkra berohantam:) Pedig kétszer konkrétan aludt, kb. csak átfordult a túloldalára, és aközben adott ki hangot magából:) Én viszont pocsékul aludtam, mert első felkelés után amiatt nem tudtam visszaaludni, hogy Bence rendben visszaalszik-e, közel van a lejárathoz, nehogy kiessen, meg ilyenek:) Második felkelésemnél meg azért nem tudtam visszaaludni, mert tök ideg voltam. Végig a szülésen paráztam, meg azon, hogy mennyi minden ezer dolgot kell még ebben a 2 hétben elintéznem. És kicsit olyan 'összecsapnak a hullámok a fejem felett' fílingem volt. Ráadásul megéheztem, mert már másfél órája járt az agyam az ágyban:) Úgyhogy jó éjszakám volt:)

Reggel Bence édi volt:) Egy ideig hallgattam, ahogy nyitogatja az ajtót a gyerekszobában, de nem mer kijönni:) Pedig csak este nem szabad neki, de ezt hogy magyarázzam meg neki?? :) Ja, amúgy 3/4 7-kor kelt, annak ellenére, hogy 1/4 10-kor aludt el. Visszadugtam még valahogy az ágyba, de 7:10-kor bújt elő. Tehát végül gondolt egyet, kiosont, és bejött hozzánk:) De nem nálunk kezdett (én még tettettem, hogy alszom), hanem felkapott egy könyvet, majd odacsapta rám, nagy felkiáltással, hogy akkor most ezt nézzük meg:) Tehát még az alvás fogalmával sincs tésztában:) Hogy anya még alszik:) Vagy simán nem vette be, hogy át akarom verni:)

Aztán délelőtt mentünk anyuékhoz, majd 11-re templomba. Mármint játszóházba:) Most egy másik anyuka volt, egy Timi nevű nagylánnyal (olyan 5 év körüli lehetett). Timi mindig le volt intve, hogy legyen csendben, mert anya az istentiszteletet hallgatja... Hát, nem tudom. Van Timinek egy 2 éves öccse is, ő nem jött, gondolom v.ki vigyáz rá. Anyuka akkor Timit is hagyhatta volna otthon, ha csak a templomi rész érdekelte, a játszás meg nem... Végül én játszottam Timivel. Először kalózosat, majd bújócskát. Bence meg édesen tett-vett, egy hangja nem volt. Tetszik neki ez a vasárnapi program. Bár lassan anyuval fog járni, én max. még egyszer tudom vinni...

Délután nem volt semmi különös. Kimentem vele kicsit a kertbe sétálni, mert nagyon mehetnékje volt. El is kapott minket egy hirtelen jött hózápor. Bence nagyon érdeklődött! Havazás előtt ott mászkált a kertben, de amint elkezdett esni, odajött hozzám, nézte kíváncsian a hóesést, de 2 méternél messzebbre nem távolodott tőlem!:)) Még sosem csinált ilyet:) Majd kezdeményeztem, hogy menjünk már be, és nem ellenkezett:)) Ja, és ma nem babakocsiban, hanem saját lábán ment a templomba! És fogta a kezemet! Meg anyuét. Pedig nem szokott kézen fogva jönni. De ez idegen terep biztos, meg úttest mellett... A lakótelepen tuti nem tudnám kézen fogva vinni...:)

Aztán még délután egyfolytában rajtam akart ugrálni, én meg olvasni akartam volna... De végül anyu felvitte őt az emeletre, nem tudom mit csináltak, mert én meg kidőltem, és aludtam fél órát mondjuk...

Aztán itthon este megint kezdődött a maratoni altatás. Ma fél 10 után aludt el... Iszonyat tetszik neki az új ágy. Na, azzal kezdődött, hogy betettem a teával, sólámpa égett (anyutól kaptam égőt, mert elfelejtettem ma venni), és otthagytam, hogy míg vacsizik, addig elpakolok. Megyek be pár perc múlva, gyerek sehol, azaz fent ült az emeleten, és a falon függő képet nézegette... Tehát felmászott egyedül (ami jól megy neki, fél reggel azt gyakorolta), de idáig a szivacsra nem tudott egyedül rámászni. Most megoldotta... (Egy 180 centis szivacs van feltéve, ami idáig a földön volt. És ugye nem fér el 170 centin, tehát fel van támasztva a rácsra, pont a létránál. Azaz magasan van, nem tudott rá felmászni idáig...) Úgyhogy ma úgy döntöttem, hogy holnap első dolgom lesz, hogy leszerelem a létrát, és behelyezem az ágy alá. Vagy az ágy tetejére. Pedig amúgy jó játék lenne, meg jó gyakorlási lehetőség, de csak felügyelet mellett! Nekem meg elég napközben csak wc-re kimenni, vagy elmosogatni, a gyerek már tud menni létrázni egyedül. Aztán csak egyszer lépjen mellé... Úgyhogy tényleg sajnálom, nagyon élvezi, talán játék címszó alatt néha felteszem majd neki, de állandó jelleggel nem hagyhatom ott.

Aztán jött a további móka. Szaladgálás az ágyon, vetődés, vihogás, lemászás, felszólításra felmászás, vetődés hasra, vihogás... Ráhajtott ajtó nyitogatása, lebukás esetén kacagva visszaugrás az ágyba... Annyira édes, nem lehet rá haragudni! Pedig apai szigor is be lett vetve, de neki is vihogott, Süvi meg ugyanúgy elolvadt tőle:) Kb. 9 körül megint befeküdtem mellé, addigra kezdett fáradni, és végül csak elaludt. Nem egyszerű... Ennél jobb már csak az lesz, mikor szoptatok is mellette, és ilyen programjai is lesznek. Hogy anya este bent tevékenykedik. Szét van este az alvása. Nagyon későn alszik el, nagyon korán kel, és ilyenkor csak másfél órát alszik, nem kettőt. Vagy túl fog pörögni, vagy le fog nekem betegedni, mert nem pihen eleget, de nagyon nem lesz ez így jó. Pedig szemmel láthatóan jól bírja. Nem is volt álmos este...

Holnap valahogy eltotyogok vele angolra, aztán nekilátok intézni a hátralévő feladataimat...

Ja, meg holnap fogom először délután is ebben az ágyban altatni. Na az lesz még egy szép történet.. Annyi idő alatt fogom elaltatni, amennyi ideig az egész alvása tartana??? Hajjaj...

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.