Hi!

Mára sem javult az állapotom:) Nem mintha nagyon tudna javulni szülésig:) Ma fogtam magam, és elolvastam a blogom első bejegyzéseit. Mert pont ilyen időben, pár héttel a szülés előtt kezdtem el írni. És akkor is pont ezeket olvastam, hogy nem tudok mozogni, keményedik a hasam, 2-t nem tudok lépni lényegében. És akkor is írtam, hogy csak most, az utolsó hetekben, holott előtte nem volt semmi bajom:) És ma beszéltem Hédivel is telefonon, mondta, hogy ő is pont 3 héttel a szülés előtt kezdett bénázni, meg hasat fogni, meg totyogni, meg minden:) Én is pont:) Azaz 3 héttel a kiírás előtt, és fene tudja mennyivel a szülés előtt. Tehát ma is totál béna voltam. Komolyan, az megerőltető volt, hogy a konyhából elvánszorogjak a nappaliig. Hogy lehajoljak, majd felálljak. Vagy bármi. És igazából ott fáj a lábam töve, meg fölötte a hasam, ahol tegnap megfájdult a séta után. Úgyhogy a sétára fogom, hogy ez már túl sok nekem, és arra gondolok, hogy ezt még ki tudom heverni, és leszek én még jobban a szülésig! Sőt, már estére jobban voltam. Mármint mozgékonyabb voltam, és nem fájt minden percben mindenem:)

Akkor kezdem az estével. Bence elég szépen aludt, csak 2-szer kelt fel, de egyszer sem mászott elő:)) Amikor bementem hozzá (1/2 2, 1/2 6), mindkétszer feküdt a helyén. Csak inni kapott 1-2 kortyot, cumit, takarót, és már aludt is. Igaz reggel 7-kor kelt, de akkor sem mászott ki, megvárta, míg bemegyek érte. És nem is volt már álmos, hiába kelt korán, igen jó volt a kedve. Főleg, hogy apa is még itthon volt, és lehetett szaladgálni utána:)) Mert nekem azért sok pihenésre van szükségem, korábban is fekszem mostanában, és 7-kor viszont nem tudok még felkelni... Miután apa elment, bekapcsoltam a mesét, és engem Bence csak 1/4 9-kor tudott előhúzni az ágyból, sokadik nekifutásra:)) De tényleg elájulnék kb, ha kora reggeltől talpon kéne lennem az éjszakázások után is...

Reggeli után elmentünk angolra. Nagyon izgi volt, mert félkor elindultunk már, mert nem tudtam, hogy mikorra érünk oda:) Mínusz kettővel totyogtam a kocsi után, már 50 méter után keményedett a hasam, és nem kis teljesítmény volt A-ból B-be eljutnom. És angolon sem csináltam nagyon semmit, ültem a földön. Amihez nem kellett menni, azt tudtam Bencével csinálni, a többit viszont nem. Bence csinálhatta volna a többiekkel, de helyette rajtam ült, próbált felhúzni, hisztizett, nem értette, hogy miért nem megyek, mikor ő akar (na nem feltétlenül mondókázni, hanem csak úgy valahova:))) Ez a legnagyobb bajom. Kicsi csöppem nem érti, hogy miért nem megyek vele sehová, amikor ő akar vinni valahová. Nem érti, hogy miért ülök, fekszem, és miért nem foglalkozom vele. Hiába mondom neki, hogy nem tudok menni, nem fogok menni, nem érti. Csak ő is odazuhan mellém, és hisztizik:( Úgyhogy nem volt egy sikeres óra ilyen szempontból:) De azért hallja, meg látja, hogy mit csinálnak a többiek, úgyhogy tud tanulni. Ha akar.

Hazafelé már egyszerűbb volt, mert Zsófiékkal jöttünk, és a beszélgetés lekötött, nem azt néztem, hogy mennyire vagyok elcsigázva:) De mire hazaértünk, addigra alig tudtam beszélni Zsófival, úgy ki voltam fulladva:) Elfogyott a levegőm, vagy mi:) Bence meg megállt a lépcsőházban, hogy nem megy tovább, leült, hiába nyújtottam a kezem, hogy felkísérem. Nyávogott. Úgyhogy felmentem, és mondtam neki, hogy fent találkozunk, én ugyan nem tudom most felvinni:) És fel is jött:))

Kaja után megint nem volt egyszerű letennem, mert nagyon víg volt. Ha rászóltam, hogy feküdjön le és aludjon, akkor nekilátott röhögni. És dőlt a röhögéstől, hogy anya milyen mókásakat mond neki mérgesen...:) De nagyon cuki volt:)) Amúgy végül megint hamar elaludt, bár ezen meg is voltam lepődve:) És nem mászott ki az ágyból! És 2 órán át aludt!! Szerintem arra kelt fel, hogy jött a posta, és hozta a párnámat! :)) Megjött a párnám! Nagyon szép színe és mintája van! Rátelefonáltam ma a kendős nőre is, hogy egy hete nem válaszol az e-mail-emre. Kiderült, hogy épp rossz a gépe, épp csinálják a szerelők, este küld képet. Levelet kaptam is tőle azóta, csak a fotókat felejtette el csatolni:) Pedig leírta, hogy melyik képen mit látok:)) Van ilyen, írtam neki megint, még nem válaszolt, de hátha lassan éesz kendőm is:) Lívia meg a napokban érdeklődi meg, hogy mikor jön az ágy. Úgyhogy szép lassan alakulnak a dolgok!

Akkor. Délután nem mentünk sehová, mert képtelen lettem volna rá. Úgy voltam vele, hogy nagy a szél, hideg van (mondjuk az lesz is még pár hónapot), viszont délelőtt már voltunk kint, úgyhogy nem egész nap ül itthon. Ma a délelőttit számolom kimozdulásnak:) De jó volt a kedve, nem zavarta, hogy nem megyünk el. Ma annyit meg tudtam tenni, hogy uzsit készítettem, meg felteregettem. De ez is kimerítő volt:) Pedig a lakás állapota is olyan, hogy jobb nem is beszélni róla, de nem is elmélkedek olyanokon, hogy lehajolok egy seprűvel... Holnap jön segítség takarítani, nekem meg majd ég a pofám, hogy ilyen mocsokban tartom a lakást:) holott nem, heti kétszer csak van takarítás mindig, v.milyen szinten (porszívózás, felseprés, felmosás...), de most kb. csütörtök óta termelődik a kosz. Naponta nem tudom hány ragacsos foltot Bence is elhelyez a padlón, amit a cumisüvegből lötyköl ki. Na mindegy, szerdára szép lakás lesz a fenekünk alatt, ha minden jól megy:)

Ma a fél délutánt telefonálással töltöttem. Beszéltem Icával, a szülésznővel, hogy szerdára kell a kenetem eredménye. Meg megyek hozzá NST-re. Beszéltem a kendős nővel ugye. Beszéltem végre Zsuzsival! Na, egy pár szót róla is írok:) Csak a lényegesebbeket:) Zsuzsi csütörtök este 11-kor szült, de vasárnapra már kikérte magát a kórházból, hogy neki vizsgázni kell menni! Gyakorlati vizsgára. (Aerobic edzői...) Na, itt már kifeküdtem a nőn:)) Szerdán meg elméleti vizsgán volt, az alig egy hetes baba, meg a 2,5 éves fia mellett:) És erre ugye tanulni is kellett bőven. Anatómia, meg hasonló orvosi finomságok. Szülés előtti napon is volt egy vizsgája méltánnyal, előre kérte a szülés miatt. És mindenből ötösre vizsgázott. Úgyhogy én ne rinyáljak, hogy szülés után 2-3 héttel vizsga. Ezek után basszus... Kötöm fel a gatyám:) Ezen kívül a szüléséről annyit, hogy a gyerek otthon (sok óra vajúdás után) nekiugrott a buroknak, és robbantott. De konkrétan nekifeszítette a lábait Zsuzsi hasának, majd kilőtte magát. Zsuzsi a saját szemével látta, és érezte:) Azt mondta, hogy veszettül fájt a gyermek eme cselekedete:) Aztán rohantak a kórházba, 22:22-kor értek oda (a kórházhoz, nem a szülőszobába), és 11-re megvolt a baba:)) Konkrétan a vajúdóból, ahol átöltözött, úgy ment át (azaz már nem tudott menni, ketten vonszolták át) a szülőszobába, hogy már a szülőcsatornában volt a gyerek. De ez csak a szülőszobában derült már ki:) Szülés előtt ugye felkötik az NST-t. Felfektették, hogy akkor NST, benéztek a két lába közé, azt mondták nincs NST (se vérvétel, se pisi, se oxitocin, se semmi), hanem szülünk:) Lefekvéstől számított két görcsön (tolófájáson) belül kiugrott a gyermek:)) De Zuzsi mondta, hogy iszonyat fáj és feszített (már nem a szülés, hanem a végén a (toló)fájások). Azt mondta, hogy minimum másfélszer annyira, mint az első szülésénél, és minden képzeletet felülmúlóan fájt neki. Tehát piszkosul. Mondta, hogy a végén már ordított a fájdalomtól kb, nem tudta kontrollálni magát, holott ő is a csendes szülés híve. De ilyeneket már nem tudott irányítani a fájdalomtól. De ha választhatna, hogy a harmadik gyereket inkább hogy szülje, akkor így. Fájva, de gyorsan:) Tök jó neki, már túl van rajta!

Na még vissza a mára. Este fürdés, hiszti nem volt semmi. Ma amúgy is jó volt a kedve. este szépen betettem az ágyba, bolondozott, nem akart lefeküdni, de nem hisztizett, meg rázta a rácsot, inkább röhögött, meg pakolászott, igazán jól elvolt. Még én is jól éreztem magam vele, nem ugrált az idegeimen, hogy mikor alszik el. Közben Süvi is megjött a Tesco-ból, segítettem neki elpakolni, Bence meg édesen dumált a helyén:) Csak egyszer jött ki, nagyon bolond fejet vágott, mikor apa rászólt, meg felemelte (hozzám akart menekülni), de aztán bevittük mindketten, apa jól bebugyolálta, megmondta neki, hogy alvás, és szépen a helyén is maradt. Néha dumált még (de nem hisztizett!!), és fél 9 körül aludt el. Ma nagyon jó kisfiú volt! Engem is hagyott pihenni egész nap.

Lányom ma nem tudom mikor aludt, szerintem egész nap ébren van és fészkelődik. Most 'csak' csuklik épp. Úgy ezredszerre a nap folyamán. Nyilván, mert az olyan kellemes érzés, ami nélkül nem tudnék létezni:) Ja, bocs, nem csak csuklik...

Szóval, most estére már lett egy kis erőm, nem keményedik be a hasam attól, hogy felállok, úgyhogy ez jó. Remélem átmeneti zavar volt a rendszerben, mert tegnap nagyon leterheltem magam. Azaz nem csináltam én semmit, csak lassan sétáltam, még a kocsit is anyu tolta, de így 2-3 héttel a szülés előtt már ennyit sem tudok csinálni akkor. Ez van.

Ja, még egy szösszenet: a fürdőszobai szemetesen volt egy üres fogrémes doboz, mert már nem raktam be a szemetesbe még (csak úgy nem fér bele, össze kellett volna hajtanom). Épp engedtem Bencének a vizet, ő meg ott sasolt a lábamnál. Aztán észrevette a dobozt! Már előre nem örültem, hogy hülye papír, simán szétrágja, de nem! Megemelte a fedelét a szemetesek, és beletette!:))) Igaz nem tudta a fedőt rázárni utána, de tudta, hogy az szemét, és annak ott a helye! Eszem megáll megint:))

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.