Hi!

Na, ma már nem aludt olyan jól a kis pockom. Mondjuk nem is volt vészes, de fél 3-kor kelt fel egyszer (kapott cumit, meg tiszta pelust), aztán meg fél 7-kor. De onnantól végig nyűglődés volt, többször mentem be hozzá, de semmi baja nem volt. Cumija volt, szomjas/éhes nem volt, pelusa is rendben volt. Csak akkor maradt csendben, ha simogattam, de nyilván nem akartam órákig állni ott. Aztán kis szünetekkel 1/4 8-ig nyávogott (akkor már apa is zajongott, készülődött a munkába), úgyhogy kivettem.

Ma reggel már melegítettem neki tejet, mert már rég meggyógyult, úgyhogy visszatérhet(ne) a normális étkezésre. És képzeljétek, nem kérte. még mindig nem. Szerintem 2 hete nem iszik tejet, csak teát. Az meg nem annyira tápláló, bár tény, hogy teli van mézzel:) Azért a babáknak, gyerekeknek, de a felnőtteknek is szükségük van tejre. Azt hiszem. Úgy tudom. Na mindegy. Ha nem, nem. Ő tudja. Majd több tejes dolgot fogok neki csinálni, mint tejbegríz, tejberizs (ma azt kapott Líviánál amúgy). Meg kap majd joghurtot uzsira. Ha kéri:) Mostanában még a Túrórudit sem eszi!!! eleinte imádta, csak úgy rohant, ha apa megjelent a kezében a piros pöttyössel! Most meg úgy kell a szájába dugni, hogy harapjon egy picit, aztán nem is kér többet. És anya boldogan megeszi:)) Ma is még a múlt hétről maradtat adtam neki, és már nem is vettünk újat. Nem is fogunk egy ideig. Úgyhogy érdekes. Tea, gyümi, ebéd. Ezek mennek. De még nem látom rajta, hogy betegesen nézne ki, vagy nagyon fogyna:))

Délelőtt elmentünk tornára! Már rég voltunk a betegségek miatt. Vagyis azért nem mentünk az utolsó alkalmakkor, mert én voltam beteg:) Bence már rég egészséges:) Úgy láttam, hogy ma is nagyon élvezi a tornát, bár néha nyűgösködött. Nem csodálom, korán kelt. De aztán mindig lekötötte valami új esemény. Ja, tényleg! Torna előtt összefutottunk az ikres nővel (névmemória rulez - akinek van a kisfia, és a még kisebb iker lányai). Konkrétan egy hármas babakocsit tolt!:) 3 kis ülés egymás mellett, benne három kis édes pöttömmel:)) 4 kar is van a kocsin, aztán beoszthatja, hogy mit fog:) Nem semmi látvány:) Mondta, hogy csak ritkán használja, ha nagyon késésben vannak. Amúgy kismotorral mennek oviba/bölcsibe. Csak az sok idő, mire elgurulnak odáig, meg-megállva:))) Ha későn indulnak (3 picit több réteg ruhába tenni...), akkor a babakocsiba dobja be őket:) Mókásak:) Szeretem azt a nőt, bár nekem kicsit túl szókimondó, túl hirtelen, meg indulatos. (az a típus, aki bárkinek leordítja a haját, ha nem tetszik neki valami:) De amúgy nyitott, vidám, értelmes, és szerintem ő is kedvel.

Torna után szaladtunk haza, mert Bence igen nyűgös volt már. Meg éhes. Még kekszeket is elfogadott tőlem, pedig mostanában azt sem eszi otthon, ha uzsihoz (gyümölcshöz) felkínálom. Úgyhogy már fél 10 előtt az ebéd előtt ült, és boldogan tömte a szájába a főzeléket:) Vagyis inkább én tömtem. Utána nekiláttam összecsomagolni a kis pakkját, mert ma ment Líviához. Mert én ma tanultam, azaz dogát írtam, úgyhogy Lívia vigyázott Bencusra. Meg ott is alszik. Szegény babám, úgy sajnáltam:) Mert én ilyen vagyok:) Jó fáradt, meg nyűgös volt, aztán nem értette (vagyis tuti sejtette), hogy fektetés helyett neki most miért kell megint kabátot vennie, meg még a nagyi is megjelent...:) Aztán amikor kézen lett fogva, és Lívia akarta levezetni a lépcsőn, én meg álltam a lakásban!! Hú, de szaladt vissza, és kapaszkodott meg a lábamban:) Kis édesem:) A szívem szakad meg ilyenkor. Végül lementem velük, hogy bekössem a ülésébe. Na az volt a másik szörnyűség. Szépen beszállt, anya bekötötte, de nem ült be elé! De nem ám! Ajtót rácsuktam, aztán már indult is. Ott forgatta a kis fejét, cumival a szájában, hogy az autó elindult alatta, ő halad, any meg áll a ház előtt, és integet. Tudom, ezek csak nekem traumák, ő boldogan elvolt egész délután a nagyszülőkkel:)

Tegnap észrevettem (nem volt nehéz), hogy a babakocsiból eltűnt egy rögzítő csavar, és kb. összecsuklik a gyerek alatt a szék... Boldog voltam, már vagy fél éve megvan a kocsi... Ma beletettem egy ideiglenes (nagyobb és vékonyabb) csavart, aránylag megtartja. Van itt a lakótelepen egy szaki, az egyik garázsban székel, és mindent javít 1000 éve (állítólag még anno a mi biciklijeink is ott lettek 'szervizelve', úgy 20 éve), úgyhogy majd arra járok egyik nap, és megérdeklődöm, hogy babakocsi-javítást vállal-e:))) Remélem igen.

Babám nagyon nagy már, a hasam is, minden rezdülését érzem (mármint a baba rezdülését, nem a hasamét), és el nem tudom képzelni, fel nem tudom fogni, hogy heteken belül elindul kifelé! Tök nonszensz. Bence mellé még egy?:) Olyan jól megvagyunk így:) Bence kint, ő bent...:)) Furcsa, nagyon furcsa. És mi alapján dönt majd, hogy akkor ő most jön ki? És mikor? És miért pont akkor?:) Bő 3 hét. Az iszonyat rövid idő. És ennek ellenére semmi bajom sincs, holott azt hittem, hogy utolsó heteket úgy kell majd túlélnem. Bár három hét alatt még történhet bármi:) Pl. 2 napja fáj a derekam. Írtam ugye, hogy csak fogtam Bence kezét a lépcsőn lefelé, és amikor elengedtem és felálltam, akkor megfájdult a derekam? Na, azóta fáj. Nem ám cipeléstől, vagy ilyesmi...:)

Holnap reggel megyek a kis bébiért, utána találkozunk egy ismerőssel, segítek neki valami dogában. Valami felmérést készít az egyetemre, aztán mamákat kell kikérdeznie erről-arról:)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.