Hi!

Hát, még mindig nem jöttünk egyenesbe. Azt írtam, hogy tegnap este végül jó későn, fél 10-re aludt el végleg, viszont reggel 1/2 7-től ébren volt. Félig. Persze éjszaka is járkálhattam be hozzá, de reggel fél 7-től fél 8-ig nyűglődött az ágyában, mire kiszedtem. Persze akkor sem kiszedni akartam, csak reggelit adni neki, de ellökte. És ki akart jönni. De az én ágyamban végre megreggelizett! Több nap után először ivott tejet! Egy egész üveggel!!!:)

Reggel még jó volt a kedve, utána mentünk át anyuékhoz. Ott is jó volt a kedve, egészen addig, míg apu meg nem jegyezte, hogy mennyivel nyugodtabb ma a gyerek, mint tegnap:))) Na, ezt nem kellett volna biztos, mert onnantól kezdve folytatódott a tegnapi. Sírás, hiszti, lógás a nyakamon. Le is akartam fektetni, mivel semmit nem aludt éjszaka (vagyis nem eleget), de nem akart aludni. Végül megint anyunak sikerült bedugnia az ágyba Bencét, miután megjött a templomból. Úgyhogy a kis csöppem kb. 11-től 1-ig aludt, vagyis közel két órát. Aminek nagyon örültünk, bár a helyzet nem lett jobb. Ma ebédelni nem akart pl. Pontosabban nem ebédelt. mondjuk a reggelit sem túlozta el. A tejen kívül evett 3 falat maci sajtot, meg egy szelet paradicsom felét.

Aztán próbáltuk mindennel lekötni a figyelmét. Mostanában feljárunk a régi szobámba szintetizátorozni. Vidáman nyomkodja a billentyűket és tetszik neki, de igazából hamar megunja. Aztán felhoztuk ma a pincéből az egyik régi játékomat is, bár nagyobbaknak való. De gondoltam, hogy újdonság, és leköti majd. Ja, 5 percig:)

Aztán nagyon édes volt:) Kivonszolt az előszobába, és nyújtotta a kis kezét a kilincs felé. Kinyitottam az ajtót, gondoltam megint meg akarja tekinteni a kutyát. Néha ki akar menni hozzá, vagy csak megáll az ajtóban, hogy kutyázzon:) Tehát, kinyitottam az ajtót, gyerek ki. Utána nyújtotta a kezét, hogy fogjam meg, mert le akar menni a lépcsőn. Oké. Lementünk. Ha ez kell neki, hogy jobb legyen a kedve, akkor menjük:)  Leértünk, egyből mászott fel a babakocsiba...:))) "Anyuuuu, Bence sétálni akar menniiii!!!" Felkaptam a gyereket, mindenki ezerrel öltözködött, és tűztünk sétálni:) Sőt, mi előtt el is indultunk, úgy jött utánunk anyu Luluval. Mert még épp Bence teáját (azaz a préselt csipkebogyót) szűrte indulás előtt:) De a séta sem volt az igazi. A kocsiban nem akart ülni, de cserébe szaladgálni se akart nagyon. Csak megállt a kocsi előtt, és nyüszögött. Lényegében felváltva vittük ölben oda-vissza:) Néha sétált is. Másfelé, és onnan is ölben kellett visszacipelni:) De legalább gyönyörű idő volt!

Aztán visszatérve folytatta a  hisztit, de legalább evett vagy 5 kanállal az ebédből! A levesből. A második fogásig nem jutottunk el. Sütit se kért. Semmit.

Itthon már megint nyugodtabb volt, nézett mesét, fürdött egy nagyot, meg evett egy almát. Próbáltam húzni az időt fürdetésig, hogy a szokott időben tegyem ágyba, hogy visszaálljon a rend. Igaz tudtam, hogy 1-kor kelt, ami baromi rég volt, de úgy tűnt, hogy nem álmos, bírja a kiképzést. 7-kor megjelentem a tejecskével, és szóltam neki, hogy vacsi, meg alvás. Hááát, megállt az előszobában, és nem volt hajlandó közeledni az ágy felé! Úgyhogy felvettem, hogy bevigyem, akkor meg nekilátott ordítani! Na mondom, pazar. Ájultan kéne bezuhannia az ágyba, erre hisztizik még most is. Az  elmúlt napok, alvások emléke tuti nem túl pozitív most neki. Csak az van a fejében, hogy a szoba, meg az ágy rossz, mert ott szenved mindig. És nagyon nem akart bemenni. De végül megadta magát, lefeküdt a tejjel, én meg kimentem. Na innen kezdenek izgalmassá válni  dolgok.

Kb. 5 percre rá megjött Süvi a bevásárlásból, nekiláttunk pakolni a konyhában. Bence javában nyűglődött - mint általában - és még nem aludt. Már az utolsó zacskót pakoltuk ki, amikor Bence megjelent a konyhában!!! Így, ahogy mondom! A kiságyba lefektetett, szobába bezárt fiam vidáman megjelent a konyhában, felvetette magát, majd kijelentette a cicás naptárra, hogy "nyááá". Süvivel így álltunk lemerevedve, és próbáltuk a kiesett szemeinket visszarakni a helyükre. Kb. így reagálni nem tudtunk, a legokosabb, ami kijött a szánkon, az az volt, hogy "Ez hogy került ide??" :))) Se koppanást nem hallottunk, se sírást, úgyhogy el nem tudom képzelni, hogy csinálta. Bementem, néztem körbe az ágyat, és még mindig nem állt össze a kép. Lehet, hogy teleportált. Nem tudom.

1/2 8 körül visszavittem. Na, itt jött a második felvonás. Bence ordított, ahogy a torkán kifért. Mint egy pankrátor, csapódott egyik sarokból a másikba, mindenhol lökte, tört-zúzta a rácsokat, lökdöste a sarkot a hátával, csak úgy mozgott az ágy! Néha csak megfogta az ágy szélét, és toporzékolt ordítás közben. Elmélkedtem is közben, hogy vajon hány kilós korig lehet egy gyereket ilyen ágyban tartani. Mert ez az ágy lassan törik, meg szétesik, ilyen bánásmód mellett:)  És akkor ez jó hosszasan művelte, hiába kértem szépen, fenyegettem, mondtam bármit. Aztán eldöntöttem, nem engedtem nagyon felállni. Ordítani jobban már nem tudott, úgyhogy ilyen szempontból mindegy volt. Akkor nekilátott fejen állni, lábbal előre felmászni a rácson, totál kitekerni magát a rácsokba akadva, meg ilyesmik. Őrült akrobatikus mutatványok voltak. Ordítás közben. Aztán mikor már mindezt csukott szemmel nyomta (gondolom kezdett fáradni), akkor 625-ödszörre is bepróbálkoztam a cumival (ezúttal sikerrel), és ebben a pillanatban lámpát is oltottam. És elhallgatott!!! Bent kellett maradnom vele, mert féltem, hogy megint kimászik, és kezdhetjük elölről. De persze nem tudott elaludni. Néha kijöttem tőle, mert azt hittem, hogy már tuti alszik majd, de kb. 3/4 9 volt, mire tényleg elaludt. Pedig egykor kelt fel délután!!! Nagyon durván meg van zakkanva alvásilag!

Holnap remélem sokáig alszik, mert elméletileg mennénk angolra, és ahhoz kipihent kell, hogy legyen. Azaz nyugodt. Nyűgösen nem viszem.

Délután meg megyünk védőnőhöz. Lemázsálnak. Ehh:((

Lányom meg ma is baromi aktív volt, a fenekét megpróbálta felakasztani az alsó bordáimra. Vagy rá akart ülni. Vagy valami. Nem győztem nyomni befelé, meg lefelé, hogy ne szórakozzon már. De közben lassan nem tudok ülni tőle, mert nyomja a hajlatomat, vagy mit. Ahol a testem, meg a lábam hajlik üléskor:) És kellemetlen.

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.