Hi!

Hú, már nem is emlékszem, mi volt tegnap:) Este szülinapi buli, az tuti, azért nem írtam:)

Ööö, reggel sokáig aludt valami miatt, fél 9 után kelt fel a kis nyuszi. Aztán nem tudom mivel telt a nap. Szerintem nem is mentünk le. Délután - mielőtt átvittem volna Líviáékhoz - elmentem Bencével a MOM Parkba, vettem magamnak cipőt. Vagyis Süvi vette nekem:) Tehát ő fizette:) Bence annyi ideig nem tudott a fenekén ülni, hogy fél párat felpróbáljak; szörnyű:) Lényegében annyi volt a próba, hogy felvettem fél pár cipőt, majd megállapítottam, hogy jó a méret, nem nyom, majd visszadobtam a dobozba, és távoztunk:) Ha tolom, akkor nincs gond, de ha megállunk a babakocsival, akkor egyből ki akar szállni! Pedig a Deichmann-ban van gyereksarok is, ahol megy a mese tv. Nem tudom miért, de mindig a Hupikék törpikék.. Az pedig nem érdekli Bencét:) Egy kicsit sem:)

Onnan vittem Líviáékhoz. Úgy tudtam megszökni egy idő után, hogy Dóri bekapcsolta magánál a zenét, ezt Bence meghallotta, odaszaladt, felkéredzkedett Dóri ölébe, és elbűvölten nézte a monitort, és hallgatta a zenét:)

Mi meg szülinapoztunk egy kicsit, ami jól sikerült.

Ma reggel azt az infót kaptam Líviától, hogy babám egy angyal volt, egy igazi kis királyfi! Egy hangja nem volt, aludt egész éjszaka, és reggeli után 8-ig aludt. És este 8-kor is aludt már. És egy hang nélkül aludt el. Ezeket igyekszem elhinni, mert mindig meggyőzően állítják:)) Pedig itthon nem így működik:))

Utána elmentünk állatkákat etetni anyuékhoz, és végignéztük, ahogy Lulu elfogyasztja a reggelit. Bencét nem lehetett elvonszolni az ajtóból:)

Aztán összeszedtük magunkat, és jó sok cuccal elindultunk Sukoróra. Bence meg fogta magát, és elaludt a kocsiban... Még ebéd előtt, meg a szokásos alvási ideje előtt, de cserébe csak fél órát aludt. Ami ugye arra elég, hogy ne tudjon aludni ebéd után, cserébe jó nyűgös legyen estig:) Sukorón leugrottunk lángosozni egyet, ami nagyon jó volt, mert Bence sehová nem akart mozdulni az ölemből:) Sőt! Még etetett is! Szépen a kis kezével lecsippentette a tejfölös sajtot a lángosról, és tette a számba:) Amúgy szépen néztünk ki kaja után:) Szerencsére van direkt falikút a helyen, hiszen nem késsel-villával evős hely (és gondolnak az emberekre).

Aztán még ebédeltünk egyet fent is Sukorón, majd távoztunk Székesfehérvárra, mert esküvőre voltunk hivatalosak. A templomban kb. 5 percet voltam bent Bencével, a maradék időt a templomkertben töltöttük pár másik gyerek társaságában:) Ennek ellenére sok gyerek volt bent is a templomban, akik valami ok folytán csendben és nyugodtan ülték végig a majdnem egy órát. Amit nem értek. Tuti begyógyszerezték őket:))) Bence persze megtalálta a kivezető kaput, és folyton szökött (a parkoló tuti érdekesebb, mint egy szép templomkert egy vizslakölyökkel... ) A fogadáson való részvétel esélytelen volt. Süvi hordta nekünk a székhez a sütit ,de Bence nem bírt ölben ülni. Ilyenkor szaladtunk ki a templomkertbe (a templomhoz tartozó épületben volt a fogadás). Vagy Süvi szaladt a gyerekkel egyet, én meg tudtam enni 2 pogit egy pohár üdítő kíséretében... De szerintem 6-en is kevesen lettünk volna a gyerekre. Egyszer tettem le, és már tűnt is el a lábat közt valamerre. Szerencsére apja irányába. És szerencsére senki nem lépett rá, és senki nem esett el benne... Arra jó volt, hogy lehessen mutogatni az embereknek, hogy milyen gyönyörű gyerekünk van, de Reni esküvője után, meg ez után az esküvő után tuti nem óhajtom többet ilyen alkalomra vinni. Pedig tényleg nagyon sok gyerek volt! Pár hetestől, Bence korosztályán át a 4-6 évesekig! De valahogy csak magamat láttam cikázni a kertben minden alkalommal. Vagy Süvit:) Oké, mondjuk ez azért is alakult így, mert nem volt kire rábízni a gyermeket. Mondjuk maradhattam volna vele otthon, senkit sem ismertem, de úgy voltam vele, hogy pár óra csak (összesen 2 órát voltunk), és nem esik közbe alvás, úgyhogy nem lehet nagy gond:))

Ja, amúgy egész délután nem aludt már. Hazafelé sem aludt el a kocsiban, cserébe végig hangoskodott. Félelmetes hangokat adott ki, amin jókat nevetgélt:) Igazi pasihangja van:)) Volt műröhögés (az nem csilingelő gyermekkacaj, hanem nagy, mély, öblös hangú ha-ha-ha), imitált fuldoklást (kb.), illetve egyéb meghatározhatatlan hangokat, amiket itt nem tudnék körülírni:) És ezeken röhögött is persze, hogy milyen jókat mond. Meg a szokásos indiánbeszéd. a száj és csukló együttes használata, ami hasonlít az indiánok csatakiáltására, de ő nem kiált, csak közöl így. Jó, ez sem túl érthető, hallani kell:)

Este meg jól megszívtam. Lefektettem, és úgy voltam vele, hogy tuti jó fáradt, hamar elalszik, nem megyek be hozzá, ha nem kell. Nem is kellett, mert csendben volt, néha valamit gagyogott, de nem sírt. Már több, mint fél órája ágyban volt, és nagy volt a csönd. Na mondom, tök jó, tuti alszik, megyek cicát etetni. Induláskor még le akartam vinni a szemetet, viszont a cicka almával együtt. Ahhoz még ki kellett takarítanom a wc-t. Zacskó viszont hozzá Bencénél volt (mert a kis zacskókat eredetileg büdös pelus tárolására vettem, így az ő ágyánál van.) Tehát, azért bementem + innivalót is akartam odakészíteni az ágyához. Amint beléptem, egyből felpattant, mert baromira nem aludt, csak csendben feküdt. Na, innen maradhattam is bent még egy órát, és végül 1/2 9-ra aludt el. 7-kor tettem ágyba... Jól megszívtam, na. Mert átvert:) Azt hittem alszik:) Nem kellett volna bemennem hozzá, csak simán távozni, és tuti elaludt volna magától kis idő múltán. De ma nem így alakult. Pedig alig aludt napközben, úgyhogy lehetett volna kimerültebb is...

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.