Hi!

Megjöttünk a nyaralásból ma délelőtt! Nagyon jó volt, csak még meg kell szerveznünk, hogy ki tudjuk pihenni a nyaralás fáradalmait...:)

A fő-fő probléma az alvással volt. Egyrészt közös szobában voltunk, így nem lehetett soha tökéletes csend a babának. Nem volt redőny 'csak' függöny, így sosem lehetett igazán besötétíteni neki. Bár ezt a problémát már első nap orvosoltam egy takaró segítségével, amivel letakartam az ágyat. Igen, mint a papagájokat:) Aztán eleve más volt a hely, meg az ágy (pedig abban szokott aludni Líviáéknál), így ez is hozzájárult a gondokhoz. Se nappal, se este nem lehetett lefektetni, csomó idő volt, mire elaludt; nappal alig aludt egy órát (se), éjszaka meg olyan sűrűn kelt fel, és olyan hosszú időkre, hogy nem is akarjátok tudni... Az a tipikus "1/4 4-től 5-ig ültem az ágya mellett, és próbáltam elaltatni" éjszakák. Csütörtök estére már olyan szinten rosszul voltam, mint utoljára a szülés utáni napokban/hetekben. Fizikailag és pszichésen is a totál lemerülés. Éjszaka már fájt a szívem és nyomott a mellkasom, amikor fel kellett kelnem. Ilyen szinten nem bírta már a szervezetem az éjszakázást. Ugye, amikor 2 órán belül 3-szor kel fel az ember... Meg alig alszik 4-5 órát éjszaka, azt is sok részletben. Úgyhogy ez a része nagyon durva volt, de túléltem!! :)

Reggelenként bőséges reggeli várt minket, és mindig volt valami Bence ínyére való. Kalács pl. szinte minden nap volt. Tegnap és ma nem, mert tegnap melegszendvics volt, ma meg tojásrántotta. De ez utóbbiaknak még jobban örült szerintem:) Megismerte a gyümölcstea intézményét is, és szerelem volt első ivásra:)) Én ugyanis minden reggel narancslevet és teát kaptam, míg Süvi kávét tea helyett. Így Bence is ihatott teát, amit amúgy nem szoktam főzni itthon. (Csak kamillát, ha indokolt:) És a gyümölcstea ugye nem koffeines, úgyhogy azt ihatott is.

Utána délelőttönként mentünk kulturális programokra, és büszkén jelenthetem, hogy Bencével igenis lehet kiállítást nézni, meg kirándulni. A babakocsiban akármennyi ideig elnézelődött, nem akart kijönni. Tényleg tolhattuk bármerre, bármeddig, nem volt vele gond. A kiállításokon kézben kellett cipelni, oda nem lehetett babakocsit vinni, de ott sem volt gond. Mármint nem hisztizett, hangoskodott. Csak simán megszakadt az ember a cipelésében:)) Voltunk vele panoptikumban, a Tihanyi apátságban, vonatozni (dottó a hivatalos neve talán?), lovakat nézni... Csomó program van, minden napra jutott valami! És a túrás helyeket meg sem néztük, mert babakocsival azért nem annyira élvezetes. Úgyhogy 2 hét alatt sem tudna unatkozni az ember Tihanyban, annyi programlehetőség van! Minden napra valami új. Amúgy pedig valami gyönyörű a hely! Tényleg fantasztikus. Mi a Belső-tó és a Balcsi között laktunk, a lakott rész szélén. Azaz az utca végében már mező, domb, meg erdő volt. A Belső-tó max. 5 perc sétára volt. És akkor a babakocsis, jó lassú tempós ütemről beszélek:) A délutánokat pedig a szabadidőparkban töltöttük. Képzeljétek, pont a mi utcánkban volt egy szabadidőpark! Gyerekeknek. Igaz Bence korosztályának csak a homokozó, meg a hinta volt, de 4 éves kortól minden! Meg a felnőtteknek is. Minigolf, teke, lengőteke pl. De csomó játék is, és fából. És nagyon igényesen elkészítve! És olyan parkban volt az egész, hogy csak na! Még halastó is volt a közepén híddal. Meg igazi kút. Meg a növények is... Gyönyörű volt. És volt egy büfé is. Ott lehetett megvenni a jegyet (200 Ft), amit le lehet vásárolni. Tehát jegy helyett ásványvizet kértem pl. helyből:) És a büfé a föld alá volt építve! A gyerekek ott rohangáltak a ház tetején, ami egy füves domb volt:) Kéményekkel:))) Ilyet se lehet látni Budapesten, és környékén... (Teszek majd fel képeket persze, de még a gépen vannak!) Úgyhogy minden délután ide jöttünk ki alvás után. Apa ilyenkor ment horgászni, mi meg játszani.

Szörnyű ez a kismama-lét, teljesen nyanya leszek:) Elhiszitek, hogy 2 nap után már az utcán sétálva trécseltem az ismerős kismamákkal?? Én! Csak a panziónkban lakott 2 babás család rajtunk kívül:) Egy 3 és egy 8 hónapos baba. Persze ettől még a harmadik szomszédékat is ismertem, a Brigit, meg a Hannát, pedig ők olyan 15 és 10 évesek lehettek... Kész, ez a vég:)) A játszótérről főleg Norbit ismertük. Ő egy nappal született Bence után (azaz ápr. 15-én!), persze pont Bp-n laknak, épp a XI. kerületben, a Sasadi út környékén... Hát persze:) És azt mondta Norbi anyukája, hogy az ő játszóterükön van egy kisfiú, aki pont úgy néz ki, mint Bence, és először azt hitte, hogy ő az, de aztán látta, hogy Bencével én vagyok ott, és nem egy fekete hajú nő! Kikérem magamnak! Egy gyerek sem lehet olyan szép, mint Bence, belőle csak egy van! egyedi és megismételhetetlen! Kizárt dolog, hogy még egy szaladgál belőle a Sasadi út környékén! Meg aztán a strandon megismerkedtünk Bendegúzékkal is. Bendegúz 3 héttel fiatalabb Bencénél, de ő még nem tud járni. Csak négykézláb. Viszont pohárból iszik:) Ők meg a II. kerületben laknak...:) Ja igen, voltunk strandon is. Kb. 5 család volt az egész strandon, úgyhogy nem volt tömeg:) És pont olyan helyet találtunk, ahol volt babáknak való rész. Teljesen sekély! És kavicsos, úgyhogy Bence boldogan állt a vízben, és pakolta a kavicsokat bele a Balatonba:) Itt ismerkedett meg Bendegúzzal is, akiket meginvitáltunk a szabadidőparkba is, így ott is volt alkalmunk trécselni - nekünk anyukáknak. Borzasztó:)

Az ebédeket igen leegyszerűsítettük. Első nap étteremben voltunk, mert még nem ismertük a lehetőségeket (és épp ebédidőben érkeztünk Tihanyba). Ismét kiderült (mily meglepő), hogy Bencével nem lehet étterembe menni. 5 percnél tovább nem bír meglenni egy helyen. Az etetőből igen hamar ki akart szállni, de az én ölemben is csak addig ült, míg evett. Igaz, hogy közben a fél tányér ebédemet kitúrta az asztalra és a földre... És még nem is lehet okom panaszra, mert olyan helyre mentünk, ahol a kert sarkában játszótér volt! Azaz homokozó, meg csomó játék kiszórva! Pedig nem azért mentünk oda. Nem tudtuk, hogy ilyen is van ott:) Csak szerencsénk volt:) De még így is rohangálhattunk utána, mert elindult világgá. Annyira gyönyörűek az éttermek is Tihanyban! Csodás növényzet végig, hangulatos díszítések.. Itt pl. kis tó is volt - teknősbékákkal. Szóval, a többi napon lementünk a kikötőhöz (nem a révhez), és ott ettünk hamburgert, míg Bence a padok közt rohangált, vagy a kikötő előtti téren lófrált. Nem volt tömeg, rá lehetett látni bárhonnan. Ha messzire ment, akkor meg mentünk utána. De lényegesen egyszerűbb és gyorsabb volt itt enni:) Bence is hamburgeren és palacsintán élt:) És nem panaszkodott, és a gyomra is jól bírta. Miért ne bírta volna? Csomó új üdítőt is megkóstolhatott. Jó sok színezékes meg guargumis cuccot:) Csapvizet nem lehetett inni, nagyon klóros volt. Vettem neki ásványvizet (bár babáknak azt sem szabad inni, legalábbis nem állandó jelleggel), és akkor azt kombináltam az Ice Tea-kkel, meg egyéb üdítőkkel. Meg persze a reggeli tea:) De túlélte ezt a mérgezési kísérletemet is, remélhetőleg hosszú távú mellékhatások nélkül:) (Én is élek még.)

Mi érdekes történt még? Néztünk lovakat, és megérintette őket a kis ujjával:) Nem esett nekik, nem tapizta meg őket, csak ujja hegyével ért hozzájuk:) Pedig én nagyon lelkesen paskoltam őket, de Bence még nem értelmezte, hogy akkor ez most mi, és mit kéne vele csinálni:) Pedig remélem, hogy örül majd neki, hogy nagy állatka, és közelről:)

Kertészkedett is a héten. Kevese voltak még a szabadidőparkban (lényegében senki) a kertészen kívül. És a locsolás sokkal, de sokkal érdekesebb dolog, mint a homokozó. Úgyhogy Bence kézbe vette a dolgokat, azaz a locsolót, és locsolt. Úgy fél órán keresztül. A pasi fogta a slagot (magát a csövet), Bence meg a műanyag fejet (szórópisztolyt, vagy mit), és locsolt. De a kerten túl az utat, a kerítést, meg mindent:) Fel-le, jobbra-balra, mindent:) Pelenkában vittem persze haza, mert minden ruhája csupa víz volt:) De nagyon élvezte:)

A panziónk kertjében is volt medence, de hideg volt nagyon, és mély, és mindig árnyékban volt. Úgyhogy oda nem mentünk be. Ő akart volna, de én nem. Nélkülem meg ugye nem mehet:)

Hát, hirtelen ezek jutottak eszembe a hétről! Max. majd később még kiegészítem. És feltöltöm lassan a képeket is.

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.