Hi!

Háát, nem is tudom mit mondjak. Kísértetiesen hasonlítanak ezek a napok egymásra. Éjszaka megint átázott (pedig ilyen hónapok óta nem volt!), reggel megint korán kelt, fél 8 után nem sokkal, ma is rengeteg hiszti volt, és megint megpróbált megharapni. Anyut is!

De kezdem az elején. Felkelt, jó volt a kedve, ettünk, majd anyu jött értünk és mentünk strandolni. Strand alatt a Kondorosi uszodát (talán Nyéki Imre a hivatalos neve) kell érteni, ahol új medence is készült a szabadtéren. Először voltunk a babamedencénél. 3-6 éves korig. Bencének a mellkasáig ért a meleg víz, de volt úszógumija. Persze végig stresszben voltam, hogy nehogy elessen és kiessen az úszógumiból, mert nagyon mély neki a víz. És persze anyukáknak tilos a bemenet a vízbe... Mondanom sem kell, hogy félelmem nem volt alaptalan, Bence sikeresen alámerült egyszer, úgy kellett kimenteni. Volt nagy sírás! De még mekkora! Utána átmentem vele a 90 centis vízbe, hogy inkább ne érjen le a lába, de én vele lehessek, majd fogom. Ott jól érezte magát (mondjuk a babavízben is a merülésig), és labdázott. Megint talált magának egy kislányt, meg egy nagypapát, akinek dobálhatta a labdát:) Ők meg dobálták vissza:) Én meg úsztattam mindig a labda után, hogy el tudja kapni:) Amúgy az összes nagymamával és nagypapával sikerült letárgyalnom, hogy kinek hány éves az unokája (illetve hány van), hogy azok mit esznek, beszélnek-e már, stb:))) Mindig megkérdezték, hogy Bence pl. hogy áll az adott dologgal, majd informáltak róla, hogy az ő hasonló korú unokájuk épp hogy áll azzal...

Dél körül hazajöttünk, ebéd, alvás.

Alvás után ettünk egy kicsit, még kicsit elvoltunk a lakásban (kint 70 fok volt, nem akartam még lemenni vele), aztán 4 - 1/2 5 között lementünk. És megint ugyanazok a furcsaságok, amik az elmúlt pár napban is: nem akar lépcsőzni, vegyem fel. Teljesen érthetetlen, hiszen imád lépcsőzni. Most egyből beledobtam a babakocsiba, és toltam a játszótérig, mert tudom, hogy először az úttestre akar leszaladni, utána meg jön majd, hogy vegyem fel... A játszótéren azzal kezdte, hogy rohant az ajtóhoz, amit jól becsuktam az orra előtt, és már kezdődött is a hiszti... Utána kicsit játszott ezzel-azzal, de csak pár perceket, utána mindig ott állt a lábamnál, hogy vegyem fel. Normális esetben  minimum másfél órát rohangászik és játszik lent, mire elfárad és felmegyünk. Ma úgy voltunk lent fél órát, hogy annak a fele csak nyűglődés volt. Ma nem állt fejen, nem sírt órákat, csak épp nem tudott mit kezdeni magával, unatkozott, és jött utánam, hogy vegyem fel. Ez is csak az elmúlt pár napban van. Ezelőtt még nem tapasztaltam ilyet. Persze most is alig voltak lent a téren, majd jöttek gyerekek, de egyet nem ismertünk! Komolyan; mintha mindenki nyaralni ment volna, cserébe újak érkeztek volna, mert itt nyaralnak Őrmezőn:))

És akkor ez a fél óra még a könnyebbik volt. 5 és 7 között egyenesen elviselhetetlen volt a viselkedése. Kis megszakításokkal 2 óra hiszti. Kezdődött azzal, hogy Süvi ma nem ült le vele a gép elé zenét hallgatni, mert ment el itthonról, cserébe becsukta Bence orra előtt az ajtót, hogy egyedül oda ne mászkáljon be. Bence úgy hisztizett, úgy ordított, mint aki legalábbis jól beütötte magát. Pedig semmi ilyen nem történt. Amikor Süvi elment, akkor még jobban ordított (hozzátenném, ilyen még sosem fordult elő, hogy sírjon, ha valaki elmegy). Uzsonnánál megint teljesen kiakasztott. Gondoltam eszünk másodszorra is uzsit (alvás után volt az első, még játszótér előtt), hátha annak örülni fog, és megnyugszik kicsit. Ez így is volt egészen addig, míg meg nem tiltottam neki, hogy egy következő katonát gyűrjön a szájába. Konkrétan már vagy 3 volt a szájában + paradicsomok, el se fért volna több fizikailag, ő meg nyúlt a következő után. Odaraktam a kezem, és mondtam neki, hogy nem, előbb nyelje le a többi. Komolyan, 1 mp alatt kivetkőzött önmagából, először meg akarta harapni a kezem, majd megállás nélkül ordított. Tátott szájjal. A kaja közben fordult ki belőle. Ő meg csak ült, és üvöltött. Azért életünkben nem az első eset volt, hogy nem engedtem egy sokadik katonát a szájába tömni, de emiatt még nem volt sírás. Harapás pláne. El nem tudom képzelni, hogy mi a fene baja van az elmúlt pár napban! Tök értetlenül állok az eset előtt.

Amúgy végig nyűglődés, hisztizés volt, úgyhogy korán vittem fürdeni, és már 7 után bedobtam az ágyba. Ott is nyűglődött egy órát, de legalább így is elaludt 8 körül:)

Ja, el is felejtettem, hogy anyut a strandon akarta megharapni. Nem is tudom mi volt, de azt hiszem épp dinnyét etetett vele. Gondolom ott sem akart egy következőt adni neki, míg az előzőt (előzőket) le nem nyeli.

Gondoltam arra, hogy azért nyűgös, mert nagyon meleg van. De azért lássuk be, volt már ilyen meleg időszak a nyáron. Gondoltam arra, hogy a napokban kevesebbet aludt éjszaka. De a délutáni alvással azt tudná pótolni... Ő meg főleg délutánra lesz hisztis, alvás után... Gondolok arra, hogy sok-sok foga nő egyszerre, biztos az is fáj, azért nyűgösebb. Gondolok arra is, hogy kb. egy hete kapott oltást, és már kezdi érezni, hogy napokon belül belázasodik, azért nyűgösebb. Vagy csak simán hiszti és dackorszakba lépünk? Az nem 2 éves kor körül kezdődik? Vagy az még 'jobb' lesz? :) Mi a fene van az én aranyos, tündéri, nyugodt, mosolygós kisfiammal?? Ki cserélte el?? :)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.