Hi!

Reggel átmentem a kis pocokért, és már ébren volt. Mostanában már ébren van 8-kor, viszont 1-kor már alszik délután, és este is le lehet fektetni időben! Úgyhogy tök jó. Csak még én nem szoktam meg a 'korai' kelést:))

Anyuéktól nem mentünk még egyből az oltásra, előtte hazamentünk, mert eléggé lehűlt a levegő délelőtt, és nem volt anyunál ruhája. Utána szép csinosan elindultunk a dokinénihez. Volt ott egy másik kislány is a váróban, ő is a 15. havi oltásra jött, és ő is nagyon ügyesen gyalogolt. Szerintem még idősebbnek is kinézett, mint Bence. Vékonyabb volt, kislányos. Bence még mindig inkább babás kinézetű:) De nagyon jól elvolt a váróban is, huncutkodott, szaladgált, labdázott (vittünk azt is), illetve nagyon érdeklődött, hogy mit csinál a többi (nagyobb) gyerek. Persze csak tisztes távolságból:) De a háttérből velük együtt nevetett, vagy követte őket, úgyhogy nagyon cukor volt:)

Aztán elérkezett az oltás ideje. Már jó pár üvöltésen/síráson/hisztin voltunk túl - ami kihallatszott a rendelőből - de Bence ezekre fel sem figyelt:) Bááár, amikor fel lett ültetve a pultra (vagy ágyra) a vizsgálathoz, akkor nagyon komoly lett:) Nem nyüzsgött, nem nézelődött, nem mászott rám, hanem ült, és nézte, hogy mi csinál a dokinéni. Pl. levette a pólóját! :) Valami hideg izével meghallgatta az elejét, meg a hátát:) Szépen ült, és tűrte:) Utána jött a szuri. Dokinéni mondta, hogy én fogjam le a gyereket, ő meg majd a karját, nehogy nekilásson csapkodni, vagy akármi. (Gondolom az nem lenne túl jó, miközben egy tű áll ki a kezéből.) Úgyhogy én jól átöleltem Bencét, dokinéni a karját fogta meg, és beledöfte a tűt. Bence nézte mi történik. Majd nézte tovább. Majd dokinéni kihúzta a tűt, letörölgette a helyét, és ennyi. Se egy nyikkanás, se semmi. A szája nem görbült le! Annyira büszke vagyok rá, hogy ilyen ügyes, bátor fiam van:) Amikor mentünk ki, akkor meg is kérdezte egy nagyi, hogy szurin voltunk-e bent. Mondtam, hogy igen. Ő meg ott hitetlenkedett, hogy nem is hallott semmit! Mondtam, hogy nem is volt mit, mert nyikkanás sem volt! :)) (Az ő unokája következett, ő is ordított:)

Amúgy fel lettünk rá készítve, hogy ez az az oltás, amitől 8-11 nap múlva erőteljesen lebetegedhet, belázasodhat a gyerek. Baromira örülök. De nincs semmi tennivaló, csak csillapítsam a lázát. Pazar. Utána hazatoltam a szélviharban, random esőcseppek közepette.

Ebéd, alvás. Délután lementünk a játszótérre. Ma valami miatt hisztizett egy sort. Semmi nem tetszett neki. A babakocsiját próbálta tologatni, de az sem volt jó. Agybajt kaptam tőle, meg is fenyegettem, hogy megyünk fel. De aztán valahogy leült, és teljesen elmerült abban, hogy homokot és kavicsot szórt a meztelen lábára. Néha a babakocsi kerekére:) És ezzel 5-10 percig elvolt!!! Még sosem ültem ennyit nyugiban a fenekemen a játszótéren!

5-re hazamentünk, hogy otthon legyünk, mire apa hazaért. Akkor volt a nagy vidámság, mint minden délután:) Fogócska, kukucs, lesből támadások...:) Már teljesen ki volt merülve a sok eseménytől:) Utána vittük Líviáékhoz, mert ma meg oda lett passzolva:) Mi meg elmentünk moziba Süvivel:) A moziban úgy nekilátott rugdosni a másik csöppem, hogy csak na! Pedig nem volt egyhangos, adrenalindús film... Lehet a mozdulatlan ülés zavarta:) Hozzá van szokva, hogy mindig mozgásban vagyunk - aránylag:) Múltkor is a gép előtt ülve kezdett neki a taposásomnak...:)

Nekiláttam ma szervezni a babazsúrt is. Mivel nyáron van a névnapja, ezért lehet neki szervezni babazsúrt anyuéknál. És akkor kis manókat ki lehet csapni a kertbe. Homokozó, víz, fű... Úgy néz ki, hogy jövő hétvégén lesz. Úgyhogy még azt is meg kell szerveznem. De előbb a nyaralást szervezem le, és lefoglalom a szállásunkat:))

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.