Hi!

Ma éjszaka megint hihetetlenül szarul aludt, kb. 5 milliószor kellett bemennem hozzá... Viszont reggel 1/4 9-kor keltem fel, hogy a gyerek még nem is reggelizett, de még mindig csendben van... Vittem be neki tejet, erre felpattant a hasalásból, mint aki már régen ébren van:)) Nem is dörgölte a szemét, meg nem is tűnt álmosnak, lehet, hogy csak pihengetett:)) De utána már nem feküdt vissza aludni, sőt, nem is az ágyában reggelizett már.

Utána elmentük állatkákat etetni, de ma nem maradtunk sokáig. Nem is említettem tegnap, hogy tegnap megerőltettem magam, és felhívtam a genetikust. Elmondtam neki, hogy mi az ábra, ő nem értette, hogy a doki miért küld oda engem akkor, de azt mondta, hogy menjek be hozzá ma, és elmondja mi a helyzet. Ennek persze baromira nem örültem, mert remélem telefonban is tud annyit mondani, hogy anyuka, ilyen eredmények mellett ne is jöjjön be, de aztán ott számolgatta, hogy mikor lesz bent, és kb. csak miattam bejön, így aztán nem mondtam, hogy de én nem megyek... Mert hülye voltam. Na mindegy, úgy volt, hogy 11-re megyek be, azért nem maradtunk Bencével sokáig, de aztán visszahívtam, hogy kérte, és délután 3 órát írt elő.

Úgyhogy napközben otthon voltunk, meg korán le is akartam fektetni, hogy 2-re ébren legyen. Úgyhogy délután bementünk a Schöpf-Méreibe. Kicsit korán értünk oda, úgyhogy a bakáts téri templom tövében még kicsit sétáltunk, meg kutyáztunk. Ma rájöttem, hogy miért 'fél' a kutyáktól. Imádja őket, mindig megy utánuk, de amint egy kutya fordul oda, vagy dugja oda az orrát, akkor rögtön visszahúzza a kezét, vagy hátrál. Ez azért van, mert a kutya az egy szőrös állatka, mint a cica. A cicát is szereti, megy utána, de ha túl közel kerül, akkor a cica lepofozza. És tutira ezt hiszi a kutyákról is! Ha ő megy túl közel és a kutya is érdeklődve közelít, akkor tuti rendszabályozni akar, hogy miért ment Bence olyan közel:) Bence tuti azt hiszi, hogy a kutya is rá akar csapni, mert túl érdeklődő volt, és zavarja a köreit:))

Na és akkor pár szó a mai tortúráról. A nőgyógyászom a negatív lelet ellenére elküldött ugye genetikushoz, én meg még alá is írtam neki, hogy én nem megyek. De aztán megjött külön az AFP eredményem is, az is alacsony lett, úgyhogy megint javasolták, hogy menjek el, azért megadják a genetikus számát. Én meg ugye azt mondtam, hogy jó, felhívom akkor, ezen ne múljon. Itt csesztem el. Másfél órát retkeltem bent a gyerekkel, és én még kivételezett helyzetben voltam, mert soron kívül mentem be mindenhová. Akik ott voltak előttem, azok még mindig kint ültek, amikor másfél óra múlva távoztam. A tanácsadáson is, meg az ultrahangon is. Elképesztő. Szóval, én arra számítottam, hogy a doki megnézi a papírjaimat, azt mondja, hogy ezzel nincs semmi gond, mert... (és elmagyarázza 10 percben), majd mehetek. Meg ahogy azt Móricka elképzeli. Kezdtünk egy ultrahanggal, ami persze megint nem mutatott semmit, csak jókat. Aztán kifejtette, hogy ő más emberek leletei alapján nem mondhatja azt, hogy nincs semmi bajom, mert azok azt írnak a papírra amit akarnak (nem átallott azt mondani, hogy ezeknek a drága szűrővizsgálatoknak semmi értelme...), és ő csak olyan vizsgálat alapján jelentheti ki, hogy nincs semmi rendellenessége a gyermekemnek, amit ő végez. Úgyhogy jövő hét kedden jöjjek be aminocentézisre. Csak pislogtam! Az ugye annyit tesz, hogy egy kötőtű nagyságú tűt átszúrnak a hasamon, bele a méhembe, onnan levesznek egy kis magzatvizet, és abból meg tudják állapítani, hogy van-e genetikai rendellenesség. Én meg köszöntem a lehetőséget, és nemes egyszerűséggel kijelentettem neki, hogy nem, kizárt dolog. Utána még magyarázott minden baromságot, hogy már kb. nem is figyeltem rá, csak megállapítottam, hogy ez egy hülye barom. De az volt a lényeg, hogy ő nem vállalhat mások vizsgálatai után felelősséget. És már olyan anyukát is látott, akinek 1:1500-hoz volt az esélye Down-kóros gyerekre, mégis az lett. Nekem meg 1:810-hez. De engem már nem tudnak ijesztgetni egy gyerek után, úgyhogy teljes lelki nyugalommal hallgattam a szavait, majd ismét elutasítottam az aminocentézis lehetőségét. Utána átkísért egy genetikus nőhöz, hogy majd ő megírja a papírokat. Neki is elmondta, hogy mi a helyzet, és én milyen félreinformált anyuka vagyok, mert én tuti azt hiszem, hogy vetélni lehet ettől a vizsgálattól, meg tuti minden szart elhittem róla, meg ilyenek. Persze mindezt előttem. Nem értem miért nézett ilyen hülyének, nem akartam mondani neki, hogy miért is nem megyek aminocentézisre... (Mert a gyerek egészséges, minden leletem negatív, szúrják hasba azt, akinek két anyja van, hol érek rá ilyenekre, tudja mikor megyek be a belvárosba legközelebb, főleg ilyen miatt, stb, stb...) És ott is kilátásba helyezte, hogy a genetikus nővel írjunk egy papírt, amit aláírok, hogy nem akarok vizsgálatot tőlük. Lényegében az orvosok azért passzolgatják a kismamákat egymás közt, mert egyik sem vállal felelősséget, nehogy őt perelje be a mama, ha beteg gyerek születne... Mindig aláírok ilyen papírt ultrahang után is. Meg múltkor a nőgyógyásznál. Meg most a genetikusnál...

A lényeg, hogy végre kiment a doki, a nő meg mondta, hogy felveszi az adatokat, aztán beszélünk. Lényegében azt mondta, hogy felejtsem el, hogy itt jártam, a gyereknek nincs semmi baja, az én nőgyógyászom minden ok nélkül küldi a nyakukra az összes kismamát, se ő, se a genetikus doki nem mer felelősséget vállalni semmiért, stb. Elmondta, hogy nekem ugye 1:810-hez az esély, ők 1:350 alatt szokták tanácsolni a kismamáknak az aminocentézist. Mert akkor már nagyobb a valószínűség. Tehát nálam kb. 0% az esély beteg gyerekre. És a következő babánál ne ezt a Dr. Villányit hívjam, hanem őt, és megadta a számát. Én meg hazáig szidtam magam, hogy mi a fenéért telefonáltam be, és mentem be, mikor én is tudtam ezeket, amiket a nő elmondott... Úgyhogy így jártam...

Ma Dóri vigyáz este Bencére, mi meg Süvivel elmegyünk.

Pá! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.