Hi!

Megérkeztünk tegnap, de már elég fáradt voltam írni, meg sok dolgom is volt ugye...

Hááát, hol is kezdjem? Nagyon jót nyaraltunk, és nagyon jól éreztük magunkat!

Az úttól nagyon tartottam, hogy az örökmozgó gyermekem hogy fog végigülni egy hosszú utat Olaszországig, de kellemesen csalódtam! Pár nagy dugó miatt röpke 10 óra alatt értünk a szállásra, de haza is hasonló volt a helyzet... Bence szépen ült, nézelődött, gagyogott, játszott.. Persze sokat kellett vele foglalkozni, meg percenként dobálta el az aktuális játékot, de kibírta hiszti, ordítás, sírás nélkül! Néha nyűglődött, de akkor valamivel csak le lehetett kenyerezni.. Kukucs játék, kaja, pia, valami...:) Kb. 3-4-szer álltunk meg, de kétszer is átázott a pelenkája. Mert ugye ült rajta, és kinyomódott. Normális esetben ennyi pisit még elbír a pelenka.

A szállásunk fejedelmi volt, egy kétszintes, kb. 140 m2-es lakás. Bence egyből megtalálta a lépcsőt, és onnantól kezdve kiköphettem a tüdőmet, mert fel-le... Pár napig, mert apu pár nap után erélyesen rászólt, és onnantól kezdve nem mert lépcsőzni. Mert ugye nem állt mindig ott valaki, aztán ő egyedül legurulhat. A széktorlaszok meg mit sem értek. Onnantól kezdve tudta, hogy csak akkor lépcsőzhet, ha valaki megy vele, és engedélyt kap rá. Okos baba, csak egyedül rám nem hallgat. :)

Az alvása elég összevissza volt. Első nap pl. fél 10 után aludt el, de 7-kor már fent kukorékolt, következő nap meg 3/4 6-kor már aludt (egy ideig azt hittem, hogy második délutáni alvás), és másnap reggel ébredt fel valamikor... Egyébként minden éjszaka felkelt többször is, két éjszaka is ki kellett vennem magam mellé, utolsó éjszaka pedig kb. 1/2 4-től 6-ig kínlódtam vele. Nem tudott jól aludni. Meleg is volt, meg párás is volt a levegő, meg utolsó este nagy front is volt, meg az utazóágy alja is azért keményebb, kényelmetlenebb, mint az otthoni szivacs (próbáltam plédet hajtogatni alá, hogy puhább legyen, de azt teljesen begyűrte maga alá, ezért kényelmetlen volt a hepehupákon feküdni + nagyon melegítette alulról is...) Úgyhogy alvás szempontjából nem volt pihentető a nyaralás:)

A szállás 200 méterre volt a parttól. Napi 2x toltuk ki Bencét. Délelőtt és késő délután. A kettő közt volt az ebéd, az alvás, meg házon belüli mászkálás. Mondjuk 10 előtt sosem sikerült leindulni a partra, többször csak délben jöttünk fel, de Bence bőre ebből nem érzett meg semmit:) Ugyanolyan fehér, mint amikor elvittük:) 50 faktoros krém + földig érő strandruha. Meg sapka. Épp olvastam a héten a Képmásban, hogy gyereket 3 éves koráig tilos kitenni közvetlen napfénynek. Mármint gondolom nyáron. És, hogy a bőr nem felejt. Hogy már babakorban is olyan jól elraktároz minden ilyen akármit a bőr, amiből évtizedekkel később lehet csak probléma. Ezen kívül átlagon felüli UV sugárzás volt a hírek szerint. Ezekhez képest az össze pici baba tök pucéran volt a strandon, max. kis sapka volt rárakva a fejükre. A héten kb. 2 babát láttam, akin legalább volt póló is. És ennyi. Nem kicsit felelőtlenek a szülők! Persze Bence volt a fehér holló, mindenki jól meg is nézte (persze imádták, mindenkinek fülig ért a szája, meg leálltak, és imádták feltűnően), de mi csak fél 5 után vettük le róla a ruhát, de sapka akkor is maradt általában. Néha az is lekerült.  Kb. 6-ig voltunk kint vele, vagy addig sem. Attól függően, hogy meddig bírtam/bírtuk:) Mert Bence ugye nem az a baba, aki leül a parkra homokozni, és akkor lehet feküdni mellette a vízben órákig, és nézni mit csinál. Bence megtesz 70 km-t a parton, oda-vissza, ki-be, aztán lehet szaladgálni utána.

Imádta a vizet! Én attól is tartottam, hogy félni fog tőle. Utolsó napokon már ugrált ki a karomból, amikor megérkeztünk, és én még csak a cuccokat tettem le plédre, meg a ruhámból próbáltam kibújni, amikor ő már felügyelet nélkül rohant (totyogott) le a homokban a partra, a habok fel. Ruha, meg minden nélkül. Mert azonnal a vízbe kell menni!:) Nagyon merészen ment be, akár a derékig érő vízbe is, pedig, ha ott elborul... De őt ez nem érdekelte:) Ha sekély volt a víz délelőtt, akkor meg volt, hogy percekig állt a vízben, és nézte a tengert. Nem csinált semmit, csak állt, és bámult. És csodálta a hullámokat, a messzeséget, vagy valamit... Az egyik kedvenc játéka az volt, hogy a parton leguggolt, felcsippentett egy hínárt, visszatotyogott a vízhez, és visszatette a hínárt a vízbe:) Mert ott a helye, onnan jött:))) Ezzel elég sokat foglalatoskodott:)) És persze szálanként rakta vissza a vízbe a gazt:) De fáradhatatlanul:) Vettünk neki egy olyan úszógumit, aminek 2 lyuk van az alján, a lábaknak, de tud benne ülni amúgy. És kormány is van az elején dudával. Abban is próbáltuk húzogatni néha. Volt, ami tetszett neki, de még nem érzi nagyon biztonságban magát benne. Nem fél tőle, de azért még barátkoznia kell a dologgal. Anyu ásott neki nagy homokgödröket is, amibe be lett ültetve, és akkor nem mászott el, hanem szépen homokozott:) Pakolta ki-be a homokot a gödörből:) Kapott kis vödröt is. Sajnos a lapátja utolsó nap eltűnt a parton, de majd kap újat.

Aztán csinált olyan bolondságokat is, hogy ivott a sós vízből. De konkrétan. Megmeregette a vödröt, és mint a pohárból, ivott. Hiába mondtam neki, hogy ne csinálja, mert nem finom. Gyanítom ő is érezte, de azért csak próbálkozott... :) Vagy simán lehajolt a víz felszínéhez, és úgy próbált hörpinteni a vízből:) És nem azért, mert szomjas lett volna!

Azt hiszem ideje megemlíteni a rajongóját is. Desiré személyében, aki egy 5-6 év körüli olasz kislány volt. Már az első napokban megismerkedtek, mert Bence ráhajtott a labdájukra (Davide, az öcsike volt a labda másik tulaja). Először filóztak, hogy mi legyen a babával, végül úgy döntöttek, hogy megosztják vele a labdát, és játszanak vele:) (Gondolom miután konzultáltak az anyukájukkal:) Onnantól kezdve Desiré-t le sem lehetett vakarni Bencéről. Igaz tudta a nevét, de általában csak Amore volt Bence neve. Szaladt utána, játszott vele, felkapta is visszahozta, ha Bence nagyon elmászkált, felsegítette, ha elesett a vízben, ölelgette, puszilgatta... Úgyhogy volt lelkes, ingyen bébiszitterünk...:) Bencét nem zavarta a dolog, ami meglepő volt. Nem hisztizett, hogy hagyják már őt békén:) Le is lettek fotózva, meg kamerázva is:) De Bence amúgy is sokat csajozott a parton. Forgott a sétáló emberek után, mint a napraforgó, vigyorgott rájuk, elindult utánuk, néha még táncolt is nekik...:)) Néha odament a parton fekvő, vagy ülő idegenekhez.. Csak úgy. Esetleg kicsit megfogta őket, megszemlélte őket, esetleg vigyorgott rájuk, meg körbejárta őket, az emberek meg persze el voltak olvadva. Fülig ért a szájuk, beszélek hozzá hülyeségeket olaszul, integettek neki, megsimizték a fejét... Bence meg tett egy hátra arcot, és ment vissza növényzetet pakolni a tengerbe:)) De a pasikra is vigyorgott:) Mert nem csak nőzött, hanem barátságos is volt az emberekkel:) Nem csak a nőkkel:) Úgyhogy büszke anya voltam szokás szerint.

Amúgy Lignano-ban csak gyerekes szülők vannak, meg várandós anyukák. Ez tipikusan ilyen hely. Fiatalok, szórakozóhelyek nincsenek. Babák, kismamák, kispapák, öregek viszont bőven. Nagyon durva, de este 8-kor kezdődik az élet, ami 11-ig tart. És ilyenkor lépni alig lehet a járdán a boltok előtt, úgy rajzanak a babakocsik, meg a gyerekek! A játékboltok dugig vannak, a kisvasút, dodgem, egyéb játékok szintén teli. Nem győztem csodálkozni, de az olaszoknál nyilván más az életritmus. A boltok 11-ig vannak nyitva, de 5-kor nyitnak. Lehet itt a babákat is másképp altatják. Bence már órák óta az igazak álmát aludta, mikor a kortársai még rég az utcákat rótták... Néha fel is voltam háborodva. Láttam egy kislányt, akit elég hisztisen tettek be a babakocsijába 9-10 körül, hogy nekiinduljanak az esti forgatagnak. Szegény kislány szájában nagy cumi volt, alig látott ki a szemén az álmosságtól, de vitték. Ennyi. Rég az ágyban kéne aludnia, erre felöltöztetik és viszik az álmos gyereket a fénybe, meg zsivajba. Ezen nagyon felháborodtam. Oké, nálunk mondjuk megoldható volt, hogy turnusokban mentünk fagyizni, vagy valaki épp otthon maradt vigyázni az alvó gyerekre. Ha csak egy házaspár megy nyaralni 1-2 gyerekkel, akkor nyilvánvaló, hogy vagy minden este otthon ülnek nyaralás alatt, vagy kiviszik a gyereket. De nagy általánosságban csak vidám, friss és boldog gyerekeket láttam este 10-kor az utcán... Ami továbbra se megy a fejembe:))

Volt iszonyat jó, fantasztikusan szuper játékbolt! A fele könyv, meg DVD, a másik fele meg csak játék. de nem ám Barbie baba, meg Bionicles, meg Transformers, meg kalózhajó!!! Csak fából készült, meg kreatív játékok! Felsorolni sem lehetne, annyi minden! Otthagytam szerintem vagy 60 eurót, pedig játékot szinte nem is vettem:) Csak egy pici fa 'könyvet', 1,5 euróért...:) Jó meg egy pakli kártyát, de azt később kapja csak meg, még pici hozzá:) De nem lehetett otthagyni...:) Órákig tudtam volna ott bogarászni, meg persze egy fél vagyont elkölteni. Ilyen boltot kéne nyitnom Mo-n, tuti meggazdagodnék! Az mindig teli volt gyerekkel, és mindig vetetni akartak valamit:)) És sok olcsó haszontalanság is volt, amit tuti megvesznek a szülők. 1-2 eurós cuccok. 50 féle hegyező pl... Annyira menők! Itthon szerintem minden gyerek vagy irigykedne, vagy felnézne a gyermekeimre a suliban, hogy milyen hegyezője van!! :))) Tényleg csak szuperlatívuszokban tudok beszélni a boltról!

Mi érdekes volt még? Evés a szokásos volt, annyi különbséggel, hogy a vizesüveget elhagyta a gyógyszertárban első nap, amikor épp újat vettem neki:))) Úgyhogy az nem sajnáltam. de a tejeset, amiből reggelit és vacsit kap, azt eltörte. Kidobta az ágyból. Otthon is szokta ezt csinálni, de ott szőnyegre esik. Itt nem... Úgyhogy mentem két üveggel, és hazajöttem egyel, de egy újjal:)

Hazautat már írtam az elején, úgyhogy tömören ennyi történt a héten. Tegnap este fél 9-kor raktam le, és nyikkanás nélkül aludt 1/4 9-ig. Fél 7-kor én nyomtam az alvó baba kezébe a tejet, hogy igya meg, mert nem akartam még egyszer felkelni:)) (Pisilni keltem fel, meg cickát is etettem. Gondoltam Bence miatt nem kelek fel külön megint:) Úgyhogy végre aludtam!

Ebédre Líviáékhoz mentünk, délután 6-kor pedig még lementünk a játszótérre (egész kellemes volt már az idő 6 és  7 között az árnyékban!). És képzeljétek, levettem a szandálját, mert mindig kavics ment a talpa alá! Úgyhogy ő is mezítláb korzózott, mint még pár baba. És nem zavarta, úgyhogy akkor mi is felvesszük ezt az egészséges és egyszerű szokást:)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.