Hi!

Nincs túl sok jó hírem.

Éjszaka semmit nem aludtunk. Vagy óránként keltem fel hozzá, vagy óránként 3-szor. És nem mertem nem felkelni hozzá, mert mi van, ha kakis a pelus, és az a gond (mint 2 napja)? De nem volt soha semmi, be volt takarva, cumi volt a szájában, a pelenka alig volt pisis (ennel ellenére 3-szor is cseréltem rajta pelenkát, biztos, ami biztos...) A hajnali 6-os cserénél úgy véltem, hogy a pihe-puha bőre, ami most épp piros, még száraz is! Biztos húzódott neki. Gondoltam, úgyhogy jól bekentem. De abban az órában még kétszer keltem fel hozzá, úgyhogy lehet, hogy mégsem az volt a gond... 7-kor kiszedtem, mert nem aludt, csak nyűglődött, meg nyafogott. Mint egész éjjel. Délelőtt nem csináltunk semmi különöset, főleg, hogy 10-kor kiájult, és majdnem délig aludt.

Ebéd után nem sokkal lementünk a védőnőhöz. Beírta a könyvembe a leletek eredményét (azt mondta, hogy mostanában komolyan nem látott ennyire csodás és tökéletes vérképet:), megmérte a vérnyomásomat (110/60; múltkor 106/70 volt), híztam egy kilót (75 kb., mert ruhában mér), és hallgattunk volna szívhangot is. Volna. Ja. Egy ilyen kicsi kézi gépe van, és baromira nem találta vele a babát. De mondta, hogy ne aggódjak, múltkor egy kismamánál 1 órán keresztül kereste a szívhangot, de nem találta meg. Azóta megszületett a baba:) Mondjuk nem aggódom, ha nem lenne szívhang, akkor baba sem. Mármint akkor nyilván kilökné a szervezetem, de ilyen szörnyűségeket le sem akarok írni! Tehát nyilván van szívhang, csak nem találtuk:)

Bence a fenekére kapott Sudocrem-et, mert volt bent náluk termékminta, és még felírt ezer dolgot, hogy mit vegyünk nyaralásra, amit a háziorvos nem említett. Ártani nem ártanak, de nyilván felesleges a fele:)

Utána még elmentünk tejért, meg vettem magunknak egy perecet, aminek megkapta majdnem a felét (ez pici perec, kb. kisebb, mint a mozikban).

Aztán délután nem aludt már, de elég fáradt volt, már 6-kor nekiláttam vacsit gyártani, fürdetni, és 7-kor már aludt is. 40 percet. Utána ordítás, sírás, de most tényleg nem találtunk okot! Most is fuldoklott a sírástól, nem lehetett megnyugtatni, pedig a pelenka száraz volt. Anyira rossz! Múltkor legalább csak kiderült, hogy mi a baja, de most nem! Megint ki kellett venni, átvittük mesét nézni, hogy az majd leköti, de nagyon sokszor felsírt! És ilyen fájdalmasan, kétségbeesetten. Raktam hasfájás elleni cseppeket a vizébe, azt próbáltam itatni vele, meg főztem le kamillát is, meg előkészítettem egy lázcsillapítót is. Mert az fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő is. Meg nyugtató hatása is van azt hiszem, mintha ezt mondta volna egyszer a háziorvos. Bő egy órát kellett foglalkozni vele, végül a tea után elaludt. Biztos jót tett a pocijának a meleg lé. A lázcsillapító pedig bekészítve, ha megint baja lenne, mert egész éjszaka nem fogjuk ezt játszani! az én szempontomból mondjuk mindegy, de szegény babámnak nagyon nem tenne jót, egy fél éjszakás szenvedés! Ettől azért megkímélném! És nem tudom, hogy mi a baja! Nem is evett semmi olyat ma. Kapott kis almát, banánt, a levesemből répát, krumplifőzeléket, este tejet, reggeli kis sajtos kenyeret... Semmi extra. És nem tudja megmondani, hogy mi fáj, hogy mi a baj:( Mi csak rakjuk rá a puszikat, és nézünk szomorúan apával:(

És akkor még pár szó rólam. Kezdenek szép lassan szétmenni az izületeim. Aminek így a 16. hét elején nem örülök. Bencével szerintem csak a végén voltak ilyen problémáim, bár nem esküszöm meg rá. A végén tuti voltak, de nem tudom mikortól. (Igaz most nagyobb az izületeken a terhelés, ha Bence 11 kilóját is cipelem...) Tegnap este konkrétan nem tudta felállni Bencével a földről, miután megetettem. A sok üléstől kiment a combcsontom kb. (nem értek hozzá, de ott a tövénél az izületek szerintem), és nem tudtam megmozdulni! Nagy fájdalmak árán tudtam mozogni lassan, centiről, centire. Apának se tudtam szólni, mert Bence félig aludt már a karomban, nem láthattam neki kiáltozni a feje mellett:))) Úgyhogy nagy fogcsikorgatva felhúztam magam fél kézzel, és utána nem tudtam állni:))) Nem tudtam ránehezedni a bal lábamra, mert konkrétan fájt, és kiment alólam. Alig tudtam azt a 20 centit megtenni az ágyig, félig botorkálva, babával a karomban. Utána meg nem tudtam lehajolni!! :))) Tényleg kész röhej már:)) Mert vagy álltam, és fogtam, vagy úgy éreztem, hogy pont eddig tudok hajolni, innen pedig zuhan a baba... Szerintem zuhant is 5 centit, mert tényleg nem tudtam behajolni vele addig, nem engedelmeskedtek a valamilyeim. Utána is még úgy fájt, alig tudtam járni. És ma is, mikor sokat ültem a földön Bencével, utána centinként tudtam csak megmozdulni. Nagyon durva. És jobb nem lesz mostanában, még 5 és fél hónap hátravan a jóból:) És ennél csak 'jobb' lesz:) Úgyhogy mától vagy egyedül eszik az ágyban fekve (vagyis ma már csak így evett), vagy apa eteti majd. Én a 4. hónapig tudtam őt ellátni ilyen téren. Ez van. (Bár nagyon sajnálom, úgy imádom ott ölelni a karomban, míg eszik!!)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.