Hi!

Kezdem a szokásosakkal: ma csak egyszer kellett felkelnem Bencéhez éjszaka, és reggel én keltettem a reggelivel. Ugyanis 3/4 7-kor még mindig aludt, viszont Süvi akkor kelt, és biztos voltam benne, hogy a készülődés zajára fel fog riadni, és addigra a meleg reggelivel akarom várni. Ebből az lett, hogy apa készülődött, reggeli készen állt, Bence sehol:) Mármint az ágyban volt, csak aludt. Úgyhogy bementünk, meglestük, megcsodáltuk, még egy kicsit bámultuk, és akkor erre már felkelt, megetettem, visszatettem, és 3/4 9-ig aludt:)

Délelőtt otthon mókáztunk, azaz porszívóztunk, megszáradt ruhákat szedtünk le és hajtogattunk, ágyaztunk, stb. Persze mindezt 10 perc munka/20 perc pihenés tempóban. Mi lesz itt később?? Bár állítólag a fáradtság az első harmadban teljesen megszokott 'mellékhatás'. A végén meg ugye már mástól fáradt az ember, de akkor lesz 3-4 vidám hónapom? :) Csináltam még finom ebédet, utána megjött anyu, és elzarándokoltunk a fodrászhoz. Bence első hajvágására! (Meg az én idei első hajvágásomra...) Úgy történt a dolog, hogy Bencét ölbe kaptam, próbáltuk a tükörben szórakoztatni, és addig Gabi vágta a haját. Persze utána már a földön is, meg mindenhol, mert mint tudjuk, 2 percig nem tud egyhelyben ülni. A fülénél lett megnyírva, meg a homlokánál, mert ott is hosszú volt. Nagyon fiús lett, de most teljesen másképp néz ki valahogy:) Az édes hosszú fürtjei eltűntek, amitől olyan kis kócos angyalkás volt. Most komoly kisfiú kinézete van. Nem baj, visszanő a haja, de az esküvőre csinosan kell mennie, nem fülre nőtt hajjal:) Aztán anyu kivitte a játszótérre, míg én is meg lettem nyírva.

Jajj, olyan édes volt! Mentem fodrász után a játszótér felé, és már messziről láttam, hogy a nagy játszótéren egy pici baba totyog elfele a homokozó mellett. Bár még messze volt, de tuti biztos voltam benne, hogy az az édes totyogó apróság csak a fiam lehet! Úgy emlékszem hangosan sóhajtoztam a gyönyörtől a láttán. Szép lassan totyogott, mint aki nem tudja hova is menjen épp, mikor én meg közeledtem hátulról. Aztán szóltam neki, ő hátrafordult, és boldogan elkezdett szaladni felém:) És beleborult a nyakamba:) (Kész csöpögős love story:)) Kapott sok-sok puszit!

Otthon meg 3 óra lett mire sikerült ágyba dugnom (egész nap nem aludt addig), majd cserébe fél 5 után kelt fel. Aminek persze nem örültem az esti fektetését figyelembe véve.

Na másik esemény este volt. Megfürdettem, felöltöztettem, és otthagytam a kanapén, míg kimentem a vacsiját megmelegíteni. Túl meleg lett, úgyhogy kitettem hűlni. Bence síri csendben volt, nem nyűgösködött, nem jött ki, úgyhogy megkockáztattam, és gyorsan megvacsoráztam, míg hűlt a tej. Végeztem, még mindig csend. Viszem be a tejet a szobájába, útközben látom, hogy Bence ül a nappali közepén terpeszben, és nagyon játszik valamivel. Dicsekszem is gyorsan Süvinek, hogy Bence milyen édes jó gyerek, hagyott vacsizni, és ott a ül a szoba közepén, és csendben játszik! Leteszem a tejet, megyek vissza Bencéért. Odaérek, és gyorsan szívinfarktust kapok, és gyorsan eljátszok egy személyben egy jajveszékelő asszonykórust. Gyermekem ül a szoba közepén, egy félig üres popsikenőcs tégellyel a lábai közt, és a hajától a zokniáig úszik a krémben. Amúgy épp 2 kis tenyérrel masszírozza bele a szőnyegbe a rajta lévő hatalmas krémfoltot. Csupa krém az orra, a szája környéke, meg úgy minden. És ez olyan ám, hogy szappanos dörgöléssel tisztítható, mással nem, annyira zsíros krém. Elfelejtettem eltenni mellőle. Pedig mindig úgy figyelek rá!! Idáig 2 tégelyt pakolt ki élete folyamán, de mindkettőt azért, mert már elég nagy volt, és elérte a pelenkázólapon. Azóta nem ott tartom, és mindig elteszem használat után, nehogy megtalálja. Kivéve ma. Jobb ötletem nem lévén a popsitörlő kendővel takarítottam el róla a krémeket, meg persze átöltöztetés segítségével. Egyedül a pulcsit hagytam rajta, az nem volt annyira vészesen krémes, úgy döntöttem, hogy tud aludni benne:)

8 körül fektettem le, és szerintem hamar elaludt, vagyis nem hallottam hangját, miután kijöttem tőle (bár akkor még ébren volt).

És akkor pár szó az én állapotomról. Délelőtt jól voltam, csak kicsit fáradtan a házimunka közben. Viszont délután... Fodrász után már tuti jól szarul voltam, és egész délután feküdtem a hátamon. Délután még szívesen levittem volna Bencust apjával egy kicsit, mert szép volt az idő, meg nem számítottam korai fektetésre, de apa elment itthonról ügyet intézni, én meg pocsékul voltam, és inkább fekve agonizáltam. Nem is főztem ma Bencusnak tejbegrízt, mert nem tudtam megmozdulni. És míg mostam ki a kádat fürdetés előtt, akkor már konkrét hányingerem is volt! Pedig idáig csak émelyegtem, meg vacakolt a gyomrom, de hányinger nem volt. Vacsi után lettem kicsit jobban, meg utána jól lekötötte a figyelmemet a krém, de már előre tartok a holnapi naptól. Leánybúcsú? Egész este? És nekem vidáman kell ülnöm, meg buliznom, ahelyett, hogy feküdnék? :) Pedig amúgy úgy várom, végre kimozdulás, végre bulizás, de most épp azt érzem, hogy előre félek, hogy kell-e ez most nekem... Ráadásul én viszem haza Renit, tehát nyilván utolsóként távozunk kb. Segítség!:)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.